Bornírt (szűk látókörű, korlátolt, bárgyú, ostoba) idézetek a „Zöld könyv”-ből. Megszokhattuk már, hogy politikusaink egy része – néha-néha – csacskaságokat beszél. Egyesek szerint ezek a mondatok nem a pillanat hevében születnek, hanem előre eltervezett stratégia részeként kerülnek a nyilvánosság elé.
Céljuk pedig, hogy gumicsontként ezen rágódjon az internet népe, ahelyett, hogy a komoly dolgokra figyelne.
Mások szerint az ilyen kijelentések pontosan kifejezik a megszólaló lelkivilágát és világlátását. Nem tisztünk igazságot tenni ebben a vitában, de, mert gyakran kerül ilyen méltatlan szövegösszefüggésbe olyan téma, mely kultúra és kulturáltság szempontjából jelentős, fontosnak érezzük, hogy vérfrissítés gyanánt megpróbáljunk néhány rendhagyó gondolatfutamot importálni.
Moammer Kadhafi (1942-2011) meglehetősen „furcsa viszonyokat” teremtett Líbiában több évtizedes uralma alatt, s azt csak szomorú utóirat lehet, hogy a halála óta eltelt időben még zavarosabbá vált a helyzet. Ilyen háttérrel persze nem lehet széles vigyorral olvasni ideológiai alapvetését, a Zöld Könyvet, mégis, a szövegek – a történelmi környezetből kiragadva – rendelkeznek valami borzasztó és bumfordi bájjal, aminek egy része talán a fordító számlájára írható.
Kis hazánkban az elmúlt hetekben a nőkkel kapcsolatban megfogalmazott gondolatok verték ki a biztosítékot, s születtek sorban a… gyerekek helyett a reakciók:
Különösen érdekes, hogy miként vélekedett a nőkről az a vezető, akiről ráadásul tudható, hogy testőrségét nők alkották.
A nő nőnemű, a férfi hímnemű. A nőgyógyászok szerint a nő menstruál, vagyis lebetegedik minden hónapban, a férfiak viszont nem menstruálnak, mert hímek, és nem betegszenek le szokásszerűen havonta. Ez a periodikus, vagyis havonta visszatérő betegség vérzés. Tehát a nő, női léte miatt havonta ki van téve a vérzésnek
olvashatjuk a Nő című fejezetben (122-138.oldal), s ha vettünk levegőt, akkor – a logikai bravúrokra figyelve – olvashatjuk is tovább:
Ha a nő nem menstruál, terhes. Ha terhes, akkor a terhesség természetének megfelelően kb. 1 évig beteg marad. Ez azt jelenti, hogy természetes tevékenysége mindaddig szünetel, míg meg nem szül. Ha megszül, vagy elvetél, gyermekágyi betegséget kap, mely együtt jár minden szüléssel vagy vetéléssel. A férfi nem esik teherbe, következésképpen ezek a betegségek sem sújtják, melyek a nőt azért veszélyeztetik, mert az nő.
Moammer Kadhafi – még mindig a nőkről szóló fejezetben, ráadásul gyermekvédelmi okok miatt – kikel a csirkefarmok ellen is:
Ha a gyermekeket elválasztjuk az anyjuktól és bölcsődébe zsúfoljuk őket, , olyasmit csinálunk, mintha csirkékként kezelnénk őket. A bölcsődék olyanok, mint a csirkefarmok, ahol a csirkéket összezsúfoljuk keltetés után. Csak a természetes anyaság illik az emberhez, felel meg természetének és van összhangban méltóságával.
De mi van a csirkékkel kérdezheti az olvasó, s kis kihagyással máris rátérünk erre a kérdésre:
A csirkének, ugyanúgy, mint a többi állatnak is, szüksége van az anyára életének egy adott szakaszában. Éppen ezért bölcsődékhez hasonló farmokon történő nevelése ellenkezik természetes növekedésével. Még húsuk is jobban hasonlít a mesterséges húshoz, mint a természeteshez. A tenyésztelepek szárnyasainak húsa élvezhetetlen és esetleg nem is tápláló, mert az állatok nem természetes módon fejlődtek, nem élvezték a természetes anyaság védelmét.
Mindez szót sem érdemelne, ha nem lenne trendi ezen a tájon is zöldségeket beszélni, s ha politikusok, popikonok és pszichológusok szavai nem kavarnának nagy viharokat… meg, ha Kadhafinak nem lenne még pár cuki mondata például a film- és színházművészetről:
Azoknak, akik maguk alakítják az életüket, nincs szükségük arra, hogy színpadon, vagy filmeken játszó színészek közvetítésével figyeljék, hogyan halad az élet. Ugyanígy, azoknak a lovasoknak, akik maguk tartják lovuk gyeplőjét, nincs szükségük arra, hogy odaüljenek a lóversenypályák szélére. Ha mindenkinek lenne lova, nem lenne, aki csak nézne és tapsolna a versenyeken. Az ülő nézők csak azok, akik képtelenek erre a tevékenységre, mert nem tudnak lovagolni.
Tényleg, olyan logikus! De mi lesz, ha valaki komolyan veszi Magyarországon?
***
[Moammer Kadhafi; a könyv borítója szerint Muammar al-Kaddáfi: A Zöld Könyv – Kiadja: A Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája, Budapest – évszám nélkül, ISBN nélkül – 168 oldal, kemény kötés, védőtokban]
Forrás: librarius
