Tizenöt év házasság után elváltunk. A volt férjem most a húgommal kavar. Ez csak szerintem nem normális?!

Egyetemi szerelem volt a miénk, szinte első látásra egymásba habarodtunk a gólyatáborban. Az első randevú után el sem engedtük egymás kezét. Később, ahogy a nagykönyvben meg van írva, már a diploma után összeházasodtunk. Egy ideig nem terveztünk gyereket. Amikor meg már szerettünk volna, akkor nem jött. Kiderült, hogy nekem nem lehet gyerekem.

Akkor a húgom is nagyon megijedt, hamar kivizsgáltatta magát, nála szerencsére mindent rendben találtak. Mindössze 28 éves voltam, és kimondták: egy rendellenesség miatt nem tudok teherbe esni. Én az örökbe fogadásban is benne lettem volna, de úgy tűnt, a férjem tudomásul vette a dolgokat, utóbb nem került szóba. Öt évvel később azonban minden megváltozott.

Ehhez tudni kell, hogy a férjemet imádta a családom, a szüleim és a 8 évvel fiatalabb húgom is. És viszont: a férjem is nagyon jól érezte magát a családban. Rengeteg időt töltöttünk együtt, a húgommal is igen jól megértették egymást. A hideg zuhany akkor ért, amikor a párom közölte: el akar válni, mert ő gyereket szeretne. Nehezen bár, de elfogadtam a döntését, csendben elváltunk.

Egy ideig nem is hallottam róla, majd egy nap azt hallom, hogy a húgomnak új barátja van, akit be szeretne mutatni nekünk is. Egy napon, amikor éppen anyuéknál voltam, megérkezett a húgom és a párja. Amikor megláttam őket, azt hittem, ott helyben meghalok: a volt férjem állt a húgom mellett! Mikor észrevette, hogy én is ott vagyok, félrevont és elmondta: nem akart tőlünk, a családtól elszakadni, és a húgomat is nagyon megszerette. Érdekes módon a szüleink és a húgom szerint ez teljesen normális.

Lehet, hogy ebben a családban egyedül én vagyok egyedül épelméjű?!

Forrás: blikkruzs.blikk / Hirmagazin.eu

fotó: Getty Images