A Mosoni-Duna a Duna szigetközi vízrendszerének déli részét lezáró dunai fattyúág. A Duna és mellékágrendszereinek szigetközi-csallóközi szakasza önmagában egy védendő morfológiai képződmény, amelyet a folyamatos változás jellemez. A Mosoni-Duna kialakulása, mai formája alapvetően a Duna vízrendszerének kialakulásához, illetve annak szabályozási munkáihoz köthető.
A vízrendszer középső részét erős változás jellemezte. Két szélét, ahol viszonylagos hordalékegyensúly alakult ki, a meanderező Mosoni-Duna, zilletve a Csallóközi Duna-ág zárja le a térséget. Ennek oka, hogy a fattyúágakban, a közvetlen dunai mellékágaktól eltérően, hordalékszegényebb víz folyik. Így a Mosoni-Duna medrének változására a meanderezés volt a jellemző, szemben a dunamenti mellékágak nagyobb hordaléka miatt lényegesen gyorsabb változású fonatos rendszerével. Az erős kanyargás, a meanderezés miatt jellemző a Mosoni-Duna esetében, hogy a légvonalban mért távolság – a valamikori kitorkollás (Csúni-ág) és a Gönyű feletti betorkollás, torkolat között – 56,3 km, amíg ezt a távolságot a folyó 123,7 km-en teszi meg.
Szabályozási munkák
A szabályozási munkák előtt árvízkor a Mosoni-Duna tekintélyes vízmennyiséget vezetett, amit nagyméretű medre is bizonyít. A folyót érintő első szabályozások célja az árvíz elleni védekezés volt. Az első egységes árvízvédelmi védvonalat Laáb Gáspár Moson megyei mérnök vezetésével 1791-93-ban építették ki. Ez volt az ún. Duna-Lajta árteret védő töltés, melyet később a rajkai zsilipnél becsatlakoztattak a szigetközi védvonalba. Később szintén Laáb Gáspár vezetésével megkezdődött az egységes, Mosoni-Duna jobbparti védvonal kiépítése is, bár befejezésére nem került sor.
A Mosoni-Duna jelentősebb szabályozási munkái 1886-ban folytatódtak, egyidőben a Felső-Duna szabályozásával, amikor a felső kitorkollást rendezték. A Mosoni-Duna fejlesztését is célzó végleges mű – a rajkai (régebben csúni) zsilip – 1907-1908 között épült. A Rajkai zsilip azonban elsősorban árvédelmi célt szolgál, másodsorban a Mosoni-Dunát volt hivatva (64m3/s) friss élővízzel ellátni.
A kitorkollás következő, teljes átalakítása a Bős-nagymarosi építkezés keretében történt. A Rajka-Dunakiliti szakaszon az árvízvédelmi vonalat kiváltotta a duzzasztott szintre tervezett tározótöltés, egy teljesen új nyomvonalon. Ez szükségessé tette egy új vízkivételi műtárgy építését (Rajkai vízkivételi zsilip), melyen keresztül tervezték a szintén kiépülő szivárgócsatornán keresztül a Mosoni-Duna vízellátását.
Az eredeti terv nem valósult meg. A tervezett tározótérből csak Szlovákia területén került feltöltésre, ami új tározótöltés nyomvonal kiépítését, és új vízkivételi zsilip kialakítását tette szükségessé immár szlovák területen. Így épült meg Dunacsún mellett többek között a Mosoni-Duna vízellátását biztosító törpeerőmű és duzzasztómű, melynek maximális kapacitása névleg 40 m3/s, de áteresztőképessége elérheti az 50 m3/s vízhozamot is a turbinák és a duzzasztónyílások együttes nyitásával. A fel nem töltött magyar tározótérben, a Mosoni-Duna eredeti medrében érkező vizet a Rajkai zsilip segítségével lehet a szivárgócsatornán keresztül a Mosoni-Dunába kormányozni, vagy zárásával teljesen vagy részlegesen a tározótérben-hullámtérben tartani.
A fenti szabályozások eredményeképpen a Mosoni-Duna vízellátása kiegyensúlyozottá vált. A felső szakaszon a kis-, és középvizek biztosíthatók, a károsan magas árvizek kizárhatók. Morfológiai szempontból azonban fontos megjegyezni, hogy bár a folyó hordalékszállítása, annak fattyúág jellege miatt alacsony volt, de vélhetően az érkező hordalékstruktúra megváltozott, ahogyan ez a Duna főmedrében is megfigyelhető a felső beavatkozások következtében.
Az árvízi biztonság nincs meg a folyó teljes szakasza mentén. A Mosoni-Duna alsó részén, a Gönyű felől visszaduzzadó nagy-dunai árvizek határáig mindig védekeztek mindkét parton a vizek kiöntései ellen. A jobb parton a Rába-szabályozás keretében az 1886-87 években a Rábca torkolata fölött 20,05 km hosszban, a bal parton pedig a szigetköz ármentesítésével kapcsolatban 1894-95 között Vénektől Győrig és onnan a visszaduzzasztási határig 33,5 km hosszban épült töltés. A 2002-ben levonuló árvíz rámutatott arra, hogy a XX. század során kiépített biztonság még nem elegendő, vélhetően szükséges lesz a védvonalak építésének folytatása Dunaszentpál és Mecsér térségében.
Jelentős morfológiai változással járt még a Mosonmagyaróvár – Halászi közötti folyószakaszon a Mosonmagyaróvári duzzasztómű megépítése. A lébényi-hanyi területek (erdő, rét, legelő) jobb vízellátása érdekében a duzzasztómű Mosonmagyaróvár alatt épült, és az Észak-Hanság irányába is biztosítja a vízpótlást a duzzasztott térből.
Igen jelentős vízhozamában is a Lajta, mint betorkolló vízfolyás. Jelentős árvíznél hozama a Mosoni-Duna hozamának többszörösét is kiteheti. A Rábca vize két ágon jut a Mosoni-Dunába. A Rába a Mosoni-Duna legnagyobb mellékvízfolyása, nagyvízkor a befogadó folyón, a Mosoni-Dunán érkező vízhozam többszörösét is szállíthatja.
A Mosoni-Duna alsó szakaszán a kisvízszintek csökkenését a Dunán bekövetkezett vízszintcsökkenés okozza azáltal, hogy a Dunán kialakuló alacsony vízszintek leszívják a Mosoni-Duna vízszintjeit is. A Dunán bekövetkezett vízszintváltozás is a folyó hordalékviszonyainak megváltozásával, a főmeder lesüllyedésével magyarázható.
A győri belvárosban a Mosoni-Duna, sőt a Rába vízének szintjét is alapvetően a Dunán, a Mosoni-Duna torkolatánál kialakuló vízszintek határozzák meg. Összehasonlítva a jelenlegi állapotban, a torkolatban kialakuló vízszinteket az 1961. október 10-én rögzített vízszintekkel megállapítható, hogy ugyanolyan hidrológiai helyzetben, kisvizes szituációban a torkolatban mért vízszint 188 cm-rel alacsonyabb a 40 évvel korábban mértnél. Ennek hatására még a Rába torkolatánál is mintegy 65 cm vízszintcsökkenés jött létre a vizsgált időszakhoz képest. Mindez annak köszönhető, hogy a Duna megtámasztó hatása fokozatosan csökken, ami a győr városi folyók szintjének leszívásához vezet. Ez a negatív folyamat jelenleg is folytatódik, tehát beavatkozás nélkül a kialakult helyzet további romlásával kell számolni.
Az 1915-18 között épült Iparcsatorna 11+ 495 fkm szelvényben ágazik ki a Mosoni-Dunából. Ezt az első világháború végén a Győrőtt építeni szándékolt ágyúgyár számára építették. A 4 km hosszú hajózó csatorna és a végén kétágú kikötőmedence építését végül 1924-ben fejeztek be. Ezt az Ipar-csatornának nevezett kikötőt azonban az ipartelepítés tervének megváltozása miatt eredeti céljára nem használják.
Jelenlegi vízellátása
uzemr.jpgA Mosoni-Duna vízellátása a Dunacsunyi tárózóból, majd a szivárgócsatornán, a Gáncsomi holtágon és a Mosoni-Duna vízkivételi (Vígh) zsilipen keresztül valósítható meg. A vízpótlás a felhasználható vízkészlet, a Duna aktuális vízhozama, a megelőző napi vízhozam, a folyó korábbi vízjárása és a biológiai ciklusok figyelembe vételével az alábbiak szerint történik: Az táblázat értékeinek mértékegysége: m3/s
A folyó korábbi vízjárására jellemző volt, hogy hosszabb-rövidebb ideig a felső mederszaka-szon nem került sor felszíni víz bevezetésére. Ilyen szélsőségesen alacsony mértékű, eseten-ként szüneteltetett vízpótlást üzemszerű állapotban az üzemeltetők kerülik. Vannak esetek viszont, amikor szükség lehet a szélsőséges vízkormányzásra.
A vízhozam indokolt csökkentésére az alábbi esetekben kerülhet sor:
* rendkívüli Lajta árvíz idején [Min.5,0 m3/s]
* a Mosoni-Dunán történt vízi baleset idején [Min. 5,0 m3/s]
* a mederben végzett munkavégzéskor, a Szivárgócsatorna vízkormányzó rendszerében végzett építési, karbantartási munkák időszakában – vízjogi engedély alapján
* Szigetközi ár- és belvízvédekezés idején [Min. 5 m3/s]
* rendkívüli szennyezés idején [0 m3/s]
* egyéb okokból (pl.: rendkívüli vízszennyezés a Duna főmedrében, fenékgát rongálódása, stb. ) a hullámtér vízpótlása csak a Csölösztőszigeti (V.sz.) zsilipen keresztül biztosítható [5 m3/s]
* A tervezettnél kisebb mértékű vízpótlás előfordulhat még, amennyiben a rendelkezésre álló vízkészlet kevesebb az igényeltnél.
A Mosoni-Dunába a tervezett üzemmódnál nagyobb vízhozam bevezetésére kerülhet sor:
* a Lajtán jeges árvíz veszélye esetén a torkolati szakaszon az álló jég megindítása érdekében
* a Mosoni-Dunán fellépő vízminőségi problémák esetén öblítővíz biztosítása céljából
* a hullámtér árasztásos üzemmódja időszakában amennyiben a Csölösztőszigeti zsilip vízszállító képessége csökken
* A Dunán levonuló nagy árhullámok időszakában a Rajkai vízkivételen ( 1.sz. zsilip ) átvezetett vízhozam csökkentése vagy teljes megszüntetése válhat szükségessé a zsilip fojtásával illetve zárásával.
A Mosoni-Duna erősen módosított víztestnek lett besorolva, mert többek között az alföldi folyókra jellemző természetes folyamatok jelentős része (pl. árvíz, szigetépítés) hiányzik. A folyó medrének állandósága és az állandó vízszint nem teszi lehetővé, hogy a folyóra természetes állapotában jellemző pionír közösségek (zátonyok növényzete) megfelelő mennyiségben jelen legyenek.
A Mosoni-Duna vízi makrofitái között jelen vannak azon fajok állományai, amelyek a folyó természetes hínárvegetációját képezik. Ezek a fajok a folyó természetesnek tekinthető szakaszain megfelelő mennyiségben és formában vannak jelen. A féltermészetes szakaszokon szintén jelen vannak ezek a fajok, de nagy összefüggő állományokat nem alkotnak. A mesterséges, kiépített szakaszok hínárvegetációja gyakorlatilag hiányzik.
A folyót kísérő természetes erdőállományok (puhafa- és keményfaligetek) jelentős része az erdészeti tevékenység miatt megsemmisült. A helyükre telepített nemes nyár és fűz ültetvények fajszegények, aljnövényzetüket elsősorban özönnövények alkotják. A magasabb térszíneken korábban jellemző tölgy-kőris-szil ligeterdők és gyertyános-tölgyesek helyén szintén erdészeti ültetvényeket – szerencsésebb esetben tölgy és kőris, de gyakran erdei- és fekete fenyő – találunk.
A part menti növényzetet és a vízi közösségeket egyaránt érinti, a folyó által érintett települések újabb és újabb part menti területigényei, valamint a fokozódó turizmus.
A Mosoni-Duna a makrogerinctelenek alapján jól mutatja a nagyobb folyóvizek jellegzetes tulajdonságait. Faunája meghatározóan folyóvízinek tekinthető, bár az alsóbb szakaszokon helyenként állóvízi fajok is megjelennek. A folyó szakaszjelleget vált Mosonmagyaróvár magasságában. Ettől fölfelé, illetve a duzzasztó alatti turbulens vízterekben az erősebb áramlást kedvelő fajok jelen vannak még, lefelé pedig inkább az alföldi szakaszra jellemző fajok válnak gyakoribbá, helyenként pedig állóvízi fajok is megtalálják életterüket.
Makroszkopikus gerinctelenek szempontjából a folyó erősen módosított jellege a vízhozam szabályozottságában, a kiegyenlített, nagyjából állandó vízszintekben mutatkozik meg. Ez problémát jelent a szabad folyófejlődésnek, az új élőhelyek folyamatos keletkezésének, valamint a hosszirányú átjárhatóság biztosításának és az uszadék szabad levonulásának is, mely a makrogerinctelenek terjedése szempontjából nagy fontosságú.
Néhány kivételtől eltekintve a Mosoni-Dunában megtalálhatóak a Duna szigetközi szakaszán általában előforduló halfajok. A folyó halfaunájának hosszú-idejű megváltozása egyértelműen megállapítható. A natív halfaunát 49 faj alkotja, de a 19. század közepe óta 13 (26.5 %) adventív elemmel gyarapodott a faunalista. A vízrendszerre jellemző 3 natív anadrom tokféle – viza (Huso huso), vágótok (Acipenser gueldenstaedti) és simatok (Acipenser nudiventris) – előfordulásáról több évtizede nincs adat, ezért kipusztulásuk feltételezhető. Az adventív fajok betelepedése – pl. békafejű géb (Neogobius kessleri), fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) – megjelenése és terjeszkedése az utóbbi években is megfigyelhető volt (GUTI 2000).
A Mosoni-Duna mesterségesen szabályozott vízellátása révén – a rajkai szelvényt vizsgálva – a csúnyi tározóból betáplált víz alacsony só és szervesanyagtartalmú, a N és P formák mennyisége alapján tápanyagokban gazdag víz. Az oldott oxigéntartalom – a minimum értékeket nézve – alig csökkent a kritikus 7,0 O 2 mg/l alá.
A Lajta és a Mosonmagyaróvári tisztított szennyvizek beömlése alatt a folyó vízminősége romlik. A szennyezőanyag terhelések hatása az oxigénviszonyoknak a rajkai szelvényhez képesti csökkenésében mutatkozik meg.
A mosonmagyaróvári ipari bebocsátásoknak köszönhető az un. mikroszennyezők növekedése.
A vizsgált paraméterek közül a higanyt, a nátriumot és az anionaktív detergens paramétereket emeltük ki. A higany szerepel a VKI elsőbbségi anyagok 33-as listáján. A hosszútávú adatokkal összehasonlítva – a mecséri és a győri szelvényben is a kimutathatósági határig csökkent a higanykoncentráció, mivel a terhelés oldalról megszűnt az ezzel kapcsolatos tevékenység.
A Mosoni-Duna mecséri szelvényének vízminőségét elsősorban a felette kb. 7 km-re lévő Hédervári szennyvíztisztító kibocsátása befolyásolja, de a mosonmagyaróvári terhelések hatásai is megmutatkoznak.
Az oldott oxigén koncentráció éves minimum értékei, és a 90 %-os tarossági értékek általában kisebbek ebben a mérőszelvényben, ami egyben jelzi az oxigénfogyasztó szerves anyag terhelés növekedését. A 2004-i évi eredmények azonban javulást mutatnak, ugyanúgy, mint a tápanyagok tekintetében. Feltehetően a 2004. évi mosonmagyaróvári tisztítatlan szennyvízkibocsátás jelentős csökkenése miatt – a 90 %-os tartossági, valamint a minimum értékek csökkenése tapasztalható. A legtöbb mutató esetén ez a javulás érzékelhető. Ennek ellentmond az tény, hogy a mecséri szelvényben a tápanyagcsökkenés ellenére a klorofill-a koncentráció 2004-ben az előző évekhez képest emelkedett.
A nátrium komponenst illetően az egymást követő szelvényekben és az idő függvényében is lineárisan emelkedik a koncentráció. Ennek magyarázata lehet a folyamatosan dráguló vízdíjak miatti egyre kevesebb vízfelhasználás, a szennyvizek betöményedése.
Jellemző komponens az emberi hatások vizsgálatára az anionaktív detergens, amely a mosonmagyaróvári szennyvíztisztító telep üzemmenetében sok esetben gondot okoz. Magasan kiugró értéket ért el 2002-ben a mecséri szelvényben.
Győrnél a vízminőség további romlását a bevezetett szennyezéseken felül a betorkoló vízfolyások okozzák.
A részlegesen tisztított győri szennyvíz hatására a szervesanyagtartalom és a növényi tápanyag növekedés jellemző, de a legtöbb paraméter drasztikus emelkedése látható az előző szelvényhez képest. Az oldott oxigén értékek minimumai, de a 90 %-os tartóssági értékek is a kritikus szint alattiak.
Áradások idején megnövekszik a vízzel szállított lebegtetett hordalékanyag, ilyenkor a bemosódások miatt nő a szervesanyag szennyezettség – KOI – és az öP, illetve a lebegőanyag koncentráció. Ez a 2002 évi mérési eredményeken jól megmutatkozik.
Cím: nincs megadva
Tel: nincs megadva
E-mail:
Web: http://www.edukovizig.hu/?q=mosoni_duna
