Ki ne ismerné a legendás Mónika show-t, hiszen majdnem egy évtizeden keresztül láthattuk tv képernyőin hétköznap délutánonként.
A beszélgetős show műsor lényegében csak az elején volt ennek nevezhető, ugyanis egy idő után egyre több vendég kezdett el vulgárisan beszélni, sőt gyakran verekedésekig is elfajultak a műsorok. Mindez persze szükséges volt, hogy ekkora sikereket érjen el a műsor.
Erdélyi Mónika már jó ideje ismét műsorvezetőként dolgozik, amely valljuk be nem is bravúr. Miért? Nos, azért mert akkora magasságokba emelkedett a Mónika show-al, hogy mindenki azzal azonosította, a rendkívüli népszerűséggel pedig rendkívül nagy megosztottság is járt.
Egy egyszerű példa, senki sem tudta volna őt komolyan venni például, mint híradós, miután mindenki egy teljesen más kaliberű műsorból ismerte meg. Olyan lett volna, mintha valaki eddig mulatós zenét énekelt, de holnaptól már csak klasszikusokat. Ami viszont a lényeg, hogy neki sikerült lassan levetkőznie a műsor által kapott előítéleteket és egy új, könnyed beszélgetős műsorba tudott belevágni. A hir7.com oldal készített vele interjút, amelyből kulisszatitkokat is megtudtunk a Mónika show-al kapcsolatban.
„A családodban elég erősen dominál a gazdasági vonal, édesanyád bankárként, nevelőapád pedig adószakértőként dolgozott. Ennek ellenére más utat választottál.
Nem én választottam ezt a szakmát, hanem a szakma választott engem. Én közgazdászként indultam, de egyik reggel mosogatás közben lettem figyelmes egy a rádióban elhangzó felhívásra, melyben egy médiatanfolyamot hirdettek. Valamiért úgy éreztem, nekem erre jelentkeznem kell. Miután elvégeztem, egy kisebb televízióhoz kerültem. Ekkor jött a szerencse faktor, az egyik esti adásban ugyanis felfigyelt rám a TV2 akkori vezérigazgatója, és még aznap este csörgött a telefon, szeretnék, ha bemennék a csatornához interjúra. Ez volt a vágyam, így hihetetlen érzés volt.
Először a TV2-nél dolgoztál, a Tények című műsor csapatát erősítetted, majd jött a Mónika show a konkurencián.
A Tényekben csupán pár hónapig dolgoztam, ezután jött egy utazási magazin, amiért mai napig hálás vagyok, ugyanis eljutottam olyan gyönyörű helyekre, mint Dubaj vagy éppen Aruba. Amikor már nem tudtak nekem megfelelő munkát biztosítani, vissza kellett térjek a civil életemhez. Nyitottam egy fitnesztermet és teljesen berendezkedtem arra, hogy ennyi volt a médiakarrier. Pár hét múlva egy gazdasági lapban megjelent egy hirdetés, melyet az akkori párom unokahúga vett észre, egy országos csatorna keresett női műsorvezetőt.
A hirdetés elég ködös volt, hiszen lényegében pár sorból állt és nem derült ki semmi belőle. Aznap este felhívtam őket, és másnap már mehettem a válogatásra. Nagyon komoly, ötfordulós casting volt, elég szürreális helyszínen, egy gimnáziumban. Összesen 860-an kezdtük, a végére öten maradtunk. Ekkor mondták el nekünk, hogy egy az RTL-re készülő beszélgetős műsorról van szó. Az utolsó válogatás októberben volt, de januárig nem jelentkeztek a csatornától. Teljesen úgy voltam vele, hogy biztos nem engem választottak. A hosszú várakozás után Árpa Attila hívott fel, a műsor akkori producere, hogy én lettem a végső befutó.
Pontosan 1918. adás készült a Mónika showból. Mennyire volt beleszólásod a műsor történéseibe?
Valamennyire igen, de az alapokba nyilván nem. Egy kereskedelmi csatornának arra kell törekednie, hogy pénzt keressen. Sosem terveztük azt, hogy üssék vagy bántsák egymást a vendégek, viszont amikor egyik alkalommal véletlenül megtörtént, megugrott a nézettség, amit a csatorna valamilyen módon szeretett volna megtartani. Nem mi generáltuk, sem a verekedést, sem a csúnya beszédet. A szereplők is rájöttek arra, hogy minél megbotránkoztatóbb dolgot csinálnak, annál népszerűbbek lesznek. Saját maguk kezdték élvezni a dolgot, olyannyira, hogy a végén nekünk kellett megfékezni a történéseket.
Te személy szerint, hogyan élted meg, mikor előtted ütötték vágták egymást az emberek?
Nem volt ám egy jó érzés, nagyobb élmény volt, ha nevetni lehetett. Utólag jöttem rá, hogy az emberek mennyire félreismertek abból a műsorból. A legtöbb adás elég drámai volt, emiatt nem volt alkalom arra, hogy az ember vidámabb arcát is meg ismerjék. Amióta a FEM3Café-ban vagyok műsorvezető számos e-mailt kapok a nézőktől, hogy nem is gondolták volna, hogy ilyen laza vagyok. Visszatérve a műsorhoz, én a vendégeimet szerettem, még azt is, aki elég elítélhető módon viselkedett, hiszen hihetetlen drámák, emberi sorsok húzódtak meg egy-egy szereplő mögött.”
Forrás: delina
