Mohendzsodáro
Indiai mítoszokban és legendákban szívfájdító utalásokat találunk egy rég elpusztult, elfelejtett civilizációra. A Kr. e. 2. Évezredből származó szanszkrit Rig-véda szerint a Kr. e. 1500 körül Indiát elözönlő árjákat a hindu isten, Indra vezette, akit erődrombolónak neveztek, mert „kilencven erődöt és száz ősi várat rombolt le”. A 20. századig pusztán mitikus településeknek tekintették ezeket az említett erődöket. Az archeológia azóta bebizonyította létezésüket.
Az 1920-as, 1930-as évek ásatásai során az egyiptomival és mezopotámiaival egyidős civilizáció került napvilágra. Híresebb társaihoz hasonlóan ez is egy folyó, a mai Pakisztánt átszel Indus-völgyében alakult ki, de nagyobb területen virágzott. Az Indus-völgyi kultúrát ma a történelem előtti idők legnagyobb birodalmának tartják. Csaknem 100 falut, várost és metropolist tártak fel abban a háromszögben, melynek alapja 960 km hosszan nyúlik el a tengerpart mentén, a folyó torkolatánál, csúcsa pedig 800 km-rel feljebb, az Indus felső folyásánál van.
A világ első várostervezői
Amikor Sir Mortimer Wheeler 1944-ben az Indiai Archeológiai Intézet főigazgatója lett, újra hozzáfogott az Indus-völgyi civilizáció két legnagyobb városát (északon Haragpát, 560 km-re délnyugatra pedig Mohendzsodárót, a „holtak dombját”) rejtő óriási földhalmok feltárásához.
A két település csaknem teljes egészében égetett téglából épült Kr. e. 2500 és 2100 között, s feltehetőleg a ma Harappai Birodalom néven ismert civilizáció fővárosai voltak. A meglepően jól szervezett, s egymásra feltűnően hasonlító két testvérváros abban az időben a világ legnagyobb városi jellegű települése volt. Kerületük meghaladta az 5 km-t, s ezzel csak a mezopotámiai Uruk vehette fel a versenyt.
Mohendzsodáro nagy fürdője
12×7 m területű, 2,5 m mély téglamedence. A citadella téglatalapzatába süllyesztették, s gipszkővel szigetelték. Két oldalán faburkolatú lépcső vezetett le a medencébe, körülötte pedig faöltözők sorakoztak. Az archeológusok egy része egyfajta közfürdőnek tartja, míg mások rituális tisztálkodó helynek tekintik.
Mohendzsodáróban nagy-számban kerültek elő szép faragású pecsétek, s ez nem csupán a magas színvonalú kézművesség, hanem a fejlett gazdaság bizonyítéka is.
A csereáru szerepét töltötték be az agyagedények, elefántcsont, épületfa és gyapotszövet beszerzésében, melyek az ősi kereskedelmi központon, Tilmunon (a mai Bahrein) keresztül érkeztek Mezopotámiából és a Perzsa-öbölből.
Kik voltak Mohendzsodáro urai? A rejtély fontos kulcsa ez a kis törött szteatit (zsírkő figura), a városban talált 11 kőszobor egyike.
Kettő kivételével mindegyik férfiakat ábrázol borotvált felső ajakkal, gondosan ápolt szakállal, tarkón feltűzött s fejpánttal rögzített hajjal. A ruhát díszítő lóhere talán vallásos jelentéssel bír. A dölyfös tekintet, a nyugalom talán az ind civilizáció díszruhás istenéé vagy pap-királyáé lehet.
Az ind civilizáció számos városa (az északi Harappától a tőle kb. 560 km-re délnyugatra található Mohendzsodáróig) az Indus folyó völgyvidékén helyezkedett el. Virágzó városok délkeleten is kialakultak, melyek közül Lothal volt a fő kereskedelmi kikötő.
Ki igazgatta Mohendzsodárót?
Az ind civilizáció megoldatlan rejtélyeinek egyike a felismerhető templomok hiánya!!! Más ősi népeket pap-királyok vagy élő istenek irányítottak kifinomult ízlésre valló palotákból vagy templomokból. Mohendzsodáro uraira utaló egyértelmű bizonyíték nem került elő… Egyes jelekből arra következtethetünk, hogy az ind kultúra vallása a hinduizmus előfutára volt. Az indek több istent imádtak, köztük talán egy anyaistennőt, akit sok kis szobrocska ábrázol, és egy háromfejű, szarvakat viselő istent, akit a hindu Síva elődjének vélünk.
Hogy mégis rendelkeztek szervezett vallással s papi testülettel, azt Mohendzsodáro citadellájának Nagy Fürdője sejteti. A rituális fürdés ma is elengedhetetlen eleme a hinduizmusnak. Ezért sok régész vélekedik úgy, hogy a Nagy Fürdő egykor a papság által irányított rituális tisztálkodás helyszíne volt.
Mohendzsodáro fegyelmezett s tevékeny életmódot idéz fel, melyet talán, a mai indiai kasztrendszerhez hasonlóan, a dolgozók és a vagyont kezükben tartó kereskedők osztályának megkülönböztetésével értek el. A citadella másik figyelemre méltó épülete az egykori Városi Magtár, bőséges hellyel a búza és a rizs kicsépeléséhez, a gabona szárításához szükséges föld alatti szellőzőcső rendszerrel, mindazzal, amit Wheeler a „város gazdasági gócpontjának” nevezett.
Bizonyos jelek alapján a régészek korai totalitárius államnak tartják a Harappai Birodalmat. Semmilyen bizonyíték nem utal arra, hogy létezett volna egy mezopotámiai jellegű, a patrónus szerepét betöltő uralkodó osztály, s ez magyarázatot adhat arra, miért nem hozott létre az ind nép időtálló művészetet. Az egy-két szobrocska, mint pl. az erotikus táncot lejtő lány figurája, az állat és istenábrázolásokkal díszített szép, faragott kőpecsétek, a bikát ábrázoló, életszerű agyagmodellek s a néhány díszített edény szegényes tükörképe egy valaha szervezett, s talán gazdag társadalomnak. A Mohendzsodáróban talált tárgyi leletek többsége ugyanis éppoly szabványos és haszonelvű, mint a város tervezése. Talán több kérdésre választ kapunk majd, ha a pecséthengerek feliratait, az ind írás egyetlen emlékét, sikerül megfejteni.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: XVIII ker. Mohendzsodáro
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
