A közhiedelemmel ellentétben a hasi hízásban nem a sörivás játszik elsődleges szerepet, és bár a férfiakra jellemzőbb, nem csak őket érinti. Mi okozza, miért érdemes mielőbb megszabadulni tőle?
Egészségünk megóvása érdekében a has körül lerakódott felesleges zsírrétegtől érdemes mihamarabb megszabadulni: egyes kutatások szerint ez a fajta elhízás veszélyesebb, mint önmagában a túlsúly. Ráadásul egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a hasi zsírlerakódás, amit a köznyelvben sörhasnak nevezünk, különösen veszélyes a szívbetegségek, az agyvérzés és egyéb korai halálokok kialakulás szempontjából.
A túlsúly nagyon komoly egészségügyi kockázatokat jelent: a krónikus betegségek megelőzésének egyik leghatásosabb módja az optimális testtömeg fenntartása. Ráadásul egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a hasi zsírlerakódás, amit a köznyelvben sörhasnak nevezünk, különösen veszélyes a szívbetegségek, az agyvérzés és egyéb korai halálokok kialakulás szempontjából.
Az egyesült államokbeli Mayo Klinika nagyszabású, csaknem 13 ezer 18 év feletti felnőttel folytatott vizsgálatsorozat nyomán arra jutottak, hogy már a viszonylag csekély mértékű, de aránytalan hasi elhízás veszélyesebblehet, mint a testen egyenletesen eloszló túlsúly – legutóbb tavaly ősszel publikálták a korábbiakat megerősítő, erre vonatkozó eredményeiket.
Az elhízás esetében alapvetően kétféle típusról beszélünk: lehet jellemzően csípőtáji vagy hasi – ez utóbbi férfiaknál 90, nőknél 80 centiméter feletti haskörfogatot jelent. Bár a has körül lerakódott felesleges zsírréteget a magyaron kívül számos egyéb nyelv – így például az angol és a német is – a sör számlájára írja, ezúttal nem teljesen pontos a népi bölcsesség. Noha nagy mennyiségben fogyasztva minden szeszes ital hizlal, az alkoholnak ráadásul étvágygerjesztő hatása is van, a mértékletes sörfogyasztás és a hasi elhízás között nem mutatható ki ok-okozati összefüggés.
A hasi hízásban nem a sörivás játszik elsődleges szerepet
Svéd és német kutatók 2009-ben összevetették húszezer felnőtt testalkatát (súlyát, derék- és csípőbőségét) és alkoholfogyasztási szokásait. A European Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban közölt vizsgálatuk során megállapították, hogy akik sok sört isznak, azok átlagban valóban nagyobb súlyfelesleget cipelnek, ellenben has- és csípőkörfogatuk aránya nem tér el az átlagostól, azaz nincs jellemzőbben sörhasuk, mint azoknak akik nem vagy nem sört isznak.
Logikusan következik mindebből, hogy az arra hajlamos embereknél a hasi elhízásért az energiában gazdag táplálkozás felel, ebbe viszont a sörrel bevitt kalóriamennyiség ugyanúgy bele tartozik, mint bármi más. 1 dl sör, típustól függően, 45-60 kcal-t szolgáltat (egy korsó vagy üveg tehát nagyjából 250-et). Azaz nem többet, mint ugyanennyi üdítőital, és kevesebbet, mint például hasonló mennyiségű bor.
A leggyakoribb, sörrel kapcsolatos tévhitek
Magyarán a sörhas részben alkat, részben fogyasztási szokások kérdése: aki nagy lendülettel dönti magába a söröket, annak számolnia kell azzal, hogy hízni fog is tőle; alkattól függően akár hasra. A sör ráadásul az elfogyasztást követően még 1-2 órán keresztül a gyomorban marad, így a gyors egymásutánban legurított néhány korsó jelentősen kitágítja a gyomrot. Az pedig, ha a szokásos finom, de egészségtelen sörkorcsolyákkal tetézzük az élményt, nyilvánvalóan továbbfokozza a kockázatot.
Forrás: debmedia; Kép: Google,
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
