A görögök öltözékét leggyakrabban finom gyapjúból szőtték. A gazdagok egyiptomi pamutot és kínai selymet is hordtak. A nők és férfiak egyaránt rövid, többnyire ujjatlan inget, úgynevezett khitónt viseltek (a férfiaké általában térdig, a nőké bokáig ért), amely két darab négyszögletes, vállnál előre-hátra visszahajtott és dísztűvel egymáshoz tűzött anyagból állt, ezt derékban zsinór- vagy szalag-öv fogta össze.
Hidegebb időben a himation nevű köpenyt öltötték magukra. A házban mindenki mezítláb járt, de mezei munkához vagy gyalogláshoz sokpántos, rendszerint fatalpú sarut vettek föl. Az alsóing a római időkben is általános női és férfiviselet volt. Legtöbbször meghagyták nyersszínűnek, de olykor befestették vagy mintát szőttek bele. A férfiak rövid tunikáját rangjelző színes sáv is szegélyezhette.
A derékon rögzített, és a vállon gondosan redőzve átvetett lepelnek, a tógának egyik végét a karjukon tartották. A birodalom hatalmának csúcsán ez volt a polgárok kötelező felsőruhája, de jelentősége később fokozatosan csökkent. A nők hosszú tunikáját gyakran művészien elrendezett ráncokba szedték, hogy hangsúlyozzák a derék és a kebel vonalát. A férfiak szandálszerű bőrsarut, bocskort vagy fűzős csizmára emlékeztető lábbelit, a nők inkább egyszerű, a lábujjak közti fogópántos sarut hordtak.
Kifinomult építészeti megoldások. Az ókori görögök kifinomult építészeti megoldásokat fejlesztettek ki. Csupán néhány bútordarabot használtak, s a belső tereket díszes falakkal, padlózattal tették lakályosabbá. A rómaiak átvették ezt a stílust, és olyan modern, akkor fényűzésnek számító kényelmi eszközökkel egészítették ki, mint a központi fűtés vagy a vízvezeték.Az ókori Hellász civilizációja i. e. 1000 körül a városállamok kialakulásával kezdődött. Előtte két kultúra virágzott a térségben: a krétai székhelyű minószi, valamint a Peloponnészosz félszigeten létrejött mükénéi. E két korábbi civilizáció mesteremberei lenyűgöző építészeti technikákat dolgoztak ki. A régészeti kutatások bizonysága szerint a városokban impozáns paloták emelkedtek, s körülöttük kereskedők meg kézművesek építették föl otthonaikat.
Ám a legtöbb ember mezőgazdaságból élt, és szerény parasztkunyhókban lakott. A minószi kultúra legismertebb emlékét, a knósszoszi palotát Sir Arthur Evans brit régész tárta föl és építette részben újjá a XX. század elején. Napvilágra került egy központi udvar köré emelt, bonyolult elrendezésű épületegyüttes, amelynek vakolt falait barnásvörösre festettek, illetve állatokat és növényeket ábrázoló freskókkal ékesítették. A padlót legnagyobbrészt mozaik borította – az egyik leghíresebben egy delfin látható.
Egyszerű hajlékok. A palota körül és á sziget más részein kisebb házak épültek: a parasztházak köböl rakott falait lakóik fehérre meszelték, hogy jobban kívül rekesszék a nyári hőséget. A paloták közelében a módosabb emberek kétszintes házakat emeltek napon szárított agyagtéglából kő-vagy égetett vályogtégla alapra. Az épületeket valószínűleg lapos tető fedte, ezen a nyári éjszakákon aludni is lehetett. Ablaküvegnek nincs nyoma, hártyavékonyra kikészített állatbőrrel fedték a nyílásokat. cserépedényeket használtak. A palotákból és a gazdagabb otthonokból halak, polipok képével díszített edények is előkerültek.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
