Az összeesküvés-elméletek sorában talán az amerikai hadsereg és haditengerészet 1946 végén elindított rendkívül nagyszabású akcióját, az Antarktisz térségében végrehajtott Highjump (Magasugrás) műveletet övezi mind a mai napig a legtöbb találgatás és titkolózás. Hivatalosan a Highjump műveletet tudományos célú kutatóexpedíciónak minősítették az amerikai hatóságok, ám a vállalkozás dokumentációját 1947-ben száz évre titkosították, ami legalábbis furcsa egy szimpla tudományos vállalkozás esetében. A konteós találgatásokat csak még tovább szította, hogy a művelet levezénylésével megbízott Richard E. Byrd ellentengernagy a visszatérése után atombombák mielőbbi bevetését javasolta a kongresszusnak, holott az Antarktisz köztudomásúan lakatlan terület. Közvetlenül a második világháború kitörése előtt 1938-ban, majd a rá következő évben a nácik is felkeresték az Antarktiszt, 1945 júniusában, a német fegyverletétel után pedig két megszökött U-Boot cirkált a Déli-óceánon, ma sem tudni, hogy milyen célból.
„Tudományos kutatásra” indul egy tizenhat egységből álló támadóflotta
A „hetedik kontinens”, a zord időjárásáról hírhedt fagyos Antarktisz kietlen vidék, amelyen a kutatóállomások személyzetén kívül nem él ember. Ezért is számított különleges vállalkozásnak az a grandiózus Antarktisz-expedíció, amit 1946-ban James Vincent Forrestal haditengerészeti és védelmi miniszter utasítására szervezett meg az Egyesült Államok hadserege, illetve haditengerészete. Az antarktiszi expedíciók történetében sem előtte, sem pedig utána nem akadt még egy olyan hatalmas armada, mint amilyen az Operation Highjump kódnevű művelet flottája volt.
A műveletben összesen 16 felszíni egység, köztük az USS Philippine Sea repülőgép-hordozó, az USS Mount Olympus nehézcirkáló, kettő romboló, hat cirkáló és tanker, illetve partraszálló hajó, kettő jégtörő, valamint egy hadászati támadó tengeralattjáró, az USS Senett vett részt kilencven repülőgéppel és helikopterrel, valamint 4700 fős személyzettel. A művelet hivatalosan meghirdetett célja az amerikai katonai jelenlét kiterjesztésének megvizsgálásán kívül elsősorban tudományos jellegű volt: meteorológiai, oceanográfiai és egyéb megfigyelések, valamint különböző műszaki kísérletek elvégzése.
Hogy e békés, tudományos feladatokhoz mi szükség volt egy egészen komoly támadóerővel rendelkező hadiflottára, az igen érdekes kérdés mind a mai napig. Az illetékesek szerint erre a haditechnika működőképességének, illetve a katonák ellenálló képességének az extrém hideg körülmények közötti vizsgálata miatt volt szükség. A művelet parancsnokának Richard Evelyne Byrd ellentengernagyot nevezték ki, nem véletlenül, hiszen az admirális komoly sarkkutatói múlttal is rendelkezett.
Byrd ellentengernagy flottája 1946 karácsonyán érte el az Antarktiszt, az első egységek pedig vízkereszt napján, 1947. január 6-án szálltak partra a fagyos jégvilágban. Az eredeti tervek szerint a Highjump művelet hat hónapig tartott volna, de alig hat hét elteltével, 1947 februárjának derekán a flotta mindenféle hivatalos magyarázat nélkül hirtelen félbeszakította a vállalkozást, és sietve elhagyta az Antarktiszt.
Miért kellett volna atombombát dobni egy kietlen jégsivatagra?
Miután a flotta befutott az amerikai anyakikötőbe, Byrd ellentengernagy haladéktalanul jelentést tett Forrestal védelmi miniszternek, de hogy miről volt szó kettejük között, ma sem lehet tudni,
MERT A HIGHJUMP MŰVELET TELJES ANYAGÁT SZÁZ ÉVRE ÁLLAMTITOKNAK MINŐSÍTETTÉK,
amit – nemzetbiztonsági érdekből -, kivettek az információs szabadságról szóló törvény hatálya alól is. Byrd ellentengernagy soha többé nem beszélt a Highjump műveletről, de az Egyesült Államok kongresszusának 1947-ben írt levelében atombombák mielőbbi bevetését sürgette.
Hogy milyen indokkal, az nem tudható, mivel az admirális levele is államtitkot képez. Egyesek összefüggést vélnek felfedezni az 1946-os Highjump művelet, valamint a náci Németország két egymást követő 1938-as és 1939-es antarktiszi expedíciói között. Adolf Hitlerről, valamint Heinrich Himmlerről, az SS birodalmi vezetőjéről sokan tudták, hogy erősen vonzódnak az okkultizmushoz. Ez hatványozottan igaz volt a „Reichsführer-SS-re”, aki az 1930-as években a misztikus árja ősök, illetve árja eredet felkutatása végett több tibeti expedíciót is megszervezett.
Számos gyakorlatias feladaton kívül az 1938-ban, illetve 1939-ben elindított náci Antarktisz-expedícióknak is volt egy, a legfőbb SS-vezető által sugallt rejtett céljuk,
A FELTÉTELEZETT ÉS ELVESZETT ATLANTISZI CIVILIZÁCIÓ NYOMAINAK FELKUTATÁSA.
Az a hipotézis, hogy a sokat emlegetett rejtélyes Atlantisz tulajdonképpen maga az Antarktisz lehet, nem Himmler kizárólagos fantazmagóriája volt csupán.
Az amerikai Ignatus Donelly, majd az ugyancsak amerikai történész Charles Hapgood, később pedig Graham Hancock, a Bermuda-háromszög kutatásában híressé vált Charles Berlitz, valamint a svájci Erich von Däniken is ezt a – tegyük hozzá, hogy teljesen képtelen – teóriát osztották. Az 1938-as, illetve 1939-es náci expedíciók vezetője Alfred Ritscher, a haditengerészet MS Schwabenland kutatóhajójának a kapitánya volt.
Ezekről a náci Antarktisz-küldetésekről csak annyit lehet tudni, hogy az elsődleges feladatuk tengerészeti bázisok kiépítésére alkalmas területek felkutatása volt. E bázisok a Kreigsmarine, vagyis a német haditengerészet, valamint bálnavadászflották számára épültek volna meg, más egyéb nem tisztázott célú kísérleti telepekkel együtt, de ezek végül nem valósultak meg, legalábbis nincs erre vonatkozó semmilyen konkrét bizonyíték.
Titkos náci bázisok, rejtélyes sugárfegyver és gyanús tengeralattjárók
Az Antarktisz-konteóban hívők szerint viszont néhány náci bázis megépült, amelyben titkos fegyverkísérleteket végeztek, és ezek, valamint fanatikus személyzetük az 1945. május 8-i kapituláció után is potenciális fenyegetést jelenthettek az Egyesült Államok számára. E összeesküvés-elmélet hívei nem kevesebbet állítanak, minthogy
A HIGHJUMP MŰVELET A NÁCI TITKOS BÁZISOK FELKUTATÁSÁRA ÉS ELPUSZTÍTÁSÁRA IRÁNYULT,
ezért volt szükség a nagyszámú támadóegységre, illetve erre vezethető vissza az atombomba bevetésének követelése is Byrd admirális részéről.
Arra pedig, hogy valami komoly és titkos dologra bukkanhattak az amerikaiak az Antarktiszon, a Highjump-dosszié extra hosszú, százéves titkosítását látják a legjobb közvetett bizonyítéknak. Az Antarktisz-konteó elkötelezettjei szerint az ügy titkosításában az is szerepet játszott,
HOGY AZ AMERIKAI FLOTTÁT EGY ISMERETLEN EREDETŰ SUGÁRFEGYVERREL VÉGREHAJTOTT TÁMADÁS ÉRTE,
egyben ez a magyarázat arra is, hogy miért szakították félbe hirtelen az expedíciót, és miért javasolták az atomfegyver bevetését.
A konteóhívők furcsának találják továbbá azt is, hogy a német fegyverletétel után mit keresett a szövetséges haditengerészetek elől megszökött két német tengeralattjáró, az U-977 és az U-530 a Déli-óceán vizein. (Az U-977 végül egy argentin kikötőbe futott be 1945 júniusában, és ott adta meg magát. Az U-530 pedig Japánba akarta eljuttatni a német atomkutatással kapcsolatos dokumentumokat – a szerk.) A sok összeesküvés-elmélet által felvetett elképzeléseknek azonban nincs sok közük a valósághoz.
Ami viszont valóban furcsa, hogy miért nyilvánították száz évre államtitoknak az Operation Highjump dokumentációját. Legkésőbb 2047-ben erre is megkapjuk a választ.
