TÁJÉPÍTÉSZET – ALTERNATÍV MEGOLDÁSOK URBANIZÁCIÓS PROBLÉMÁKRA
Mi történik, ha rászabadul százötven fiatal építészhallgató a tokaji borvidékre, és hagyják őket egy héten keresztül építeni? Kilátót, borospincefoghíjat, pihenőt, tájolót, elmélkedőt apró, festői adottságú falvakba. Fából.
Monok tetején járunk, a kálváriadombról ellátni egészen Kassáig és a Zemplénig. A település és a temető fölött, a domb tövében egy fa köré épült kalitkába lépünk. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai gondolták ki, s nevezték el Merengőnek. A temető és az 1810-ben, egy gyermektelen házaspár adományaiból épült kápolna közti teret Vass-Eysen Áron, a csapat egyik vezetője mutatja be: közösségi térré szerették volna átalakítani ezt a helyet úgy, hogy a szabályosan elrendezett gerendák árnyékában le lehessen ülni meditálni, élvezni a csendet.
A idén ünnepeljük a 15. évfordulóját annak, hogy az UNESCO felterjesztette a tokaji borvidéket világörökségi listájára kultúrtáj kategóriában. Ez adta az egyik apropóját annak, hogy ebben az évben a Csopakról áttelepülő Hello Wood itt rendezte meg Építész Mustra ’17 elnevezésű oktatási programját: az ország összes építészképzéséről és a Magyar Képzőművészeti Egyetemről 150 diák és a hazai építészeti oktatás legjavát képviselő, díjnyertes építészek kapcsolódtak be a tokaji borvidék megújulását célul tűző közös gondolkodásba, megvalósítva 11 projektet a régió hét településén – Abaújszántón, Golopon, Mádon, Mezőzomborban, Monokon, Tállyán és Tokajban.
Először fordult elő, hogy a Hello Wood Architizer A+ Award-nyertes programját az összes részt vevő egyetem beépítette a tantervébe. Az oktatási program célja, hogy a fiatalok és vezetőik ráhangolódjanak a helyi jellegzetességekre, az egyedülálló adottságokra, a bor és az építészet kapcsolatára, és az Y generáció friss ötleteivel gazdagítsák a régiót. Zárul a nemzetközi tábor hároméves projektje, a Project Village, amely nevéhez hűen a „faluságról” szól. A csapat már évek óta a falu jelentőségét hirdeti Gandhira hivatkozva, aki a jövőt a falvakban látta. Ők is azt vallják, hogy újra kell gondolni a vidék hagyományainak szerepét a XXI. században, alternatív megoldást kínálva az urbanizáció generálta problémákra.
– Tokaji táborunk egyik előadója azzal kezdte, hogy Magyarországon 1930-ban a lakosság hatvan százaléka mezőgazdaságból élt, miközben a hagyományos faluszerkezet szétporladóban van. Nem renovációban, erőltetett skanzenépítésben kell gondolkodni. Erős kettősség van a globalizáció és a lokalizáció között, hiszen egy tanyán is írhat olyan divatblogot bárki, amelyet New Yorkban kétmillióan követnek. Felbomlik egy csomó kötöttség, amely hagyományosan földhöz kötött kultúrákban vagy közösségekben volt jellemző, most lehetőség nyílik arra, hogy új tartalmakkal töltsük fel ezeket. A faluprojekt is ilyen kísérlet volt: melyek azok az irányok, amelyeket követve ilyen település újra tud töltődni? – teszi fel a kérdést Pozsár Péter, a Hello Wood alapítója.
A monoki iskolaudvarra felépített játékos betűk után Abaújszántó felé vesszük az irányt, ahol a pincesor melletti mezőre tettek le egy szőnyeget a Soproni Egyetem diákjai, természetesen fából.
– Nem mi vagyunk itt a főszereplők, hanem a táj – mutat rá az installáció egyik vezető tervezője, Herczeg Tamás, aki szerint arra kell törekedni, hogy a helyszínen rövid idő alatt, hosszabb tervezési folyamat után öltsön testet az elképzelés.
Mindegyik építészcsapat valamilyen hiányra próbál választ adni, vagy problémára kínál megoldást. A jelszó: belesimulni és funkcionálissá válni. A falvakban gyűjtött anyagokból, például a monoki templomtorony régi gerendáiból összegyúrt egyedi „dizájn padok” a szó szoros értelmében egybeolvasztják a régit és az újat, ahogyan az egyik pincefoghíjat is kitöltötték Abaújszántón.
A préselt fatéglákból és -gerendákból épített „pincében” sajátos mikroklíma uralkodik, olyan, mintha valóban pincében ücsörögnénk. Tállyán egy iskolaudvart nyitottak nagyobbra a gyerekek számára, Európa állítólagos mértani közepére pedig – amely egy zsákutca – tájoló került. A kertészeti egyetem tervezői nem akartak sajátos West Side Storyt gerjeszteni Tállya és a többi, magát Európa közepének tartó európai település között, így nagyvonalúan mindegyiket feltüntették a Tállyolón – noha tudjuk, hogy ez a cím természetesen minket illet. Amikor odaértünk a zsákutca végéhez, még nagyban vágták a gerendákat, de estére az installációnak teljes pompájában állnia kell.
A Hello Wood csapata tapasztalatból tudja, a legfontosabb, hogy pontosan meghatározzák, mit fognak építeni, mert a közösség ahhoz igazítja majd az igényeit. Nem lehet túl nagyot ígérni, mert végül kétszáz ember jóindulatú, kőkemény munkája ellenére az emberek csalódást fognak érezni. Az összes építmény egy beköszöntő, ne gondoljon senki monumentális alkotásra! Egy turisztikai látványosságnak szánt kilátó vagy egy-egy lebontott ház mint társadalmilag izgalmas problémára reagáló alkotás, jelszerű építmény.
– Egy falunak sok-sok rétege van, amelyet nem lehet szociológiailag vagy építészetileg feltérképezni egy hét alatt. A jelenlétünk olyan, mint egy torpedójáték: le lett adva tíz lövés, a következő hetek-hónapok pedig arról fognak szólni, hogy mi az, amit eltalált. A programnak folyamatosan változnia kell, ez egy empirikus folyamat, nincs benne előfeltevés. Célja a gyakorlat és hogy az így begyűjtött tapasztalatokra és visszajelzésekre építhessünk tovább – húzza alá Pozsár Péter, aki elmesélte azt is, hogy az abaújszántói foghíjbeépítésnél a csapat érkezésének pillanatában megjelent a szomszéd pince tulajdonosa.
– Kicsit meg is ijedtem, amikor komoly arccal, szinte felháborodottan közölte, hogy elfogadhatatlan, ahogyan ezek a fiúk szinteznek, ezért hoz nekik megfelelő műszert. Lement a pincébe, és húsz liter borral jött vissza… Tokaj polgármestere látta, hogy megérkezett sok tucat ember, akik valóban dolgozni fognak, lement a táborba, és mondott egy nagyon kedves beszédet. Hét településre tíz egyetemet koordinálni kemény vállalkozás. A mádi polgármester is nehezen tudta elképzelni, mi fog történni, de megismerve a csapat munkamódszerét, megnyugodott. Tudja, hogy amit megbeszélünk, az valóra is válik.
A Tokaj-hegyaljai borvidék legfőbb vonzerejét hangsúlyozva Mádon egy hatalmas, pirosló furmintlevél körvonalai rajzolódnak ki a szőlőtőkék zöldjében, amelynek minden részét egyenként faragták a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászhallgatói. Tatárka József polgármester terepjárójára úgy kell felszállni, mint igásló nyergébe. A bazaltköves úton haladunk felfelé egészen az Imádlak fantázianevű kilátóig, amely a Pécsi Tudományegyetem diákjainak munkája. Huszár András, a Hello Wood társalapítója elárulta, hogy amikor a kilátó terveit először prezentálni kellett, még egy tölcsért mutattak be, fehéres árnyalat pedig azért került a natúr fára, mert figyelmeztették őket, hogy Borsodban rajonganak a cseresznyeszínű pácért, így félő, hogy hamar lekenik vele a szerkezetet, ha nincs lefestve.
A polgármester szerint, aki Mádra jön építeni valamit, annak meg kell értenie ezt a vidéket.
Mádon 1200 hektáron maradt meg épségben termőhely, a borászok is itt koncentrálódtak. Tatárka József szerint egyszerűen elfogadták, hogy magasabb minőséget kell termelni. 2000-től Szepsy Istvánnal az élen az új generációs száraz borok több érdeklődőt nyertek meg a borvidék számára, és noha korábban az aszúval és az édes borokkal azonosították Tokaj-Hegyalját, mára bebizonyították, a száraz boroknak is „legalább annyi testük és formátumuk” van.
– Sikerüljön idekötni a fiatalokat, ez a legfontosabb. Nem tudunk versenyezni a nyugat-európai álomvilág béreivel, de azt a fajta gyökértelenséget, amelyet az odavándorlók gyakorta átélnek, úgy gondolom, hogy Magyarországon nem kell elszenvedniük. Ha ide visszajönnek, mindig hazára lelnek. Mád polgármestere szerint az egész rendezvény arra jó, hogy a fiatalok Pécstől Budapestig az egész országból eljönnek egy olyan, elmaradottnak ítélt településhálózatra, amelyen, ha kicsit nyugatabbra lenne, tömegével akarnának lakni, hiszen a táj szépsége felveszi a versenyt egy toszkán borvidékkel.
TÉTRE, HELYRE
A Hello Wood budapesti dizájnstúdió és nemzetközi alkotói-oktatási platform. 2010-ben indult építészeti táborként, mára díjnyertes nemzetközi építészeti programmá nőtte ki magát, melyre harminc ország húsz egyeteméről érkeznek résztvevők évről évre. A felvételt előjelentkezés előzi meg, a portfóliójuk alapján kiválasztott résztvevők végül kisebb csapatokba rendeződnek, és egy vagy több neves építész/dizájner vezetésével felállítanak egy (vagy akár több) installációt az alkotófesztivál témájának alapján. Idén az egyetemek saját csapatvezetőkkel és csapattal indulhattak, a versenynek pedig tétje is volt: az utolsó nap, a csapatok szavazatai alapján, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem monoki projektje nyerte el az egymillió forint értékű fődíjat a kálváriadomb alján álló fa köré épített szakrális térrel. A Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács különdíját a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának Tállyoló projektje kapta. A Hello Wood különdíját a Széchenyi István Egyetem nyerte: Cseh András, Élő József és Tátrai Ádám csapatvezetők a tállyai Mailloth-kastély parkja és az iskolaudvar elválasztására szolgáló rozzant és rossz emlékű drótkerítés helyett terveztek csapatukkal mobil, játszóeszközként is használható Kerekítést. A flexibilis szerkezet egyben területfoglalás is, amely játékos vonalvezetésével csippent némi teret a kicsi udvaron játszó iskolások számára.
Forrás: magyaridok
Képek: magyaridok, balcsi.net, finrealestate.com, boraszportal
