Afrikában Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa a jól átideologizálható bölcsészet-, valamint társadalomtudományokban hirdet ösztöndíjprogramokat, Zambiától kezdve a mára fehérellenes háborús állapotok uralta Dél-Afrika Fokvárosi Egyeteméig.
Sorosék pedig csak tüzelik az indulatokat, és az itteni kampuszokat csatatérré változtatják, mint teszik azt más földrészeken is; ez történik végső soron Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Afrikában fehérellenes éllel, míg Amerikában, Nyugat-Európában vagy éppen a közel-keleti egyetemek Soros-istállóiban Izrael-ellenes diák-összeverbuválás, hangulatkeltés folyik – legyen szó akár a kairói Al-Azhar Egyetemről, akár Cambridge ma már nyíltan aggódó zsidó diákjairól.
Ami a feketeellenes rasszizmus elleni ideológiát illeti, az valójában a régi ’68-as szellemben ölt testet. Az így felhergelt egyetemi diákok indulata ellenére ugyanakkor például a neves Oxfordi Egyetem egyik intézménye 2016-ban közölte, hogy nem távolítja el Cecil Rhodes szobrát az épületéből, noha a 19. századi brit üzletember és politikus a De Beers gyémánttársaság alapítója és a dél-afrikai fokföldi brit gyarmat miniszterelnöke volt (aki amúgy végakaratával létrehozta az egyetem külföldi diákoknak is szánt Rhodes-ösztöndíját). Az intézmény aktivizálódott diákjai már azt követően kezdeményezték Rhodes szobrának ledöntését, hogy a Fokvárosi Egyetemről eltávolították a politikus szobrát. Nem csoda tehát, hogy 28 évvel Nelson Mandela kiszabadulása után a helyzet talán még rosszabb is Dél-Afrikában, s hogy ma ugyanúgy rasszista megközelítések irányítanak politikusokat, hiszen az országos szellemi elit képzése is ilyen ideológiák mentén valósul meg. Ez a kifordult eszme vezetett el odáig, hogy egy baloldali feketéket tömörítő USA-beli egyesület, a Mobilized African Diaspora (MAD)2017 tavaszán a Ku-Klux-Klan egyenruhájára utaló lepedővel takarta le Jefferson elnök Columbia Egyetemen található szobrát. Ezzel igazolva, hogy tényleg jogosan tette föl kérdését Donald Trump: hol lesz vajon a végső határ?
Hogy Soros mennyire hajlamos túllőni a célon, jól illusztrálja egy dél-afrikai eset is. A milliárdos üzletember pénzelte helyi szervezet, az elszánt lobbizó, tréningszervező Sex Workers Education and Advocacy Taskforce (Szexuális Munkavállalókat Oktató és Képviselő Munkacsoport, SWEAT – „sweat” angolul izzadás, verejték) tevékenysége miatt a korábbi egészségügyi miniszter, Nozizwe Madlala-Routledge is kifakadt, miután szerinte Soros és szervezete valójában a női méltóságot tiporja sárba. A prostitúció dekriminalizálása szerinte csak egy ideális lehetőséget teremtene férfi bűnözői csoportok számára a nőkkel való üzérkedéshez. Az, hogy például az ugyancsak részben fiatal politikai aktivistákat gyámolító Amnesty International szintén támogatja a szexmunka legalizálását, jól jelzi a nemek társadalmi egyenlőségét hirdető genderelméletük zavarosságát. (Persze az ilyen radikális feminista mozgalmak, illetve képzéseik és tréningjeik valójában politikai célt szolgálnak Soros hálózatában, mint ahogy a PASSIA körül kiépített iszlám feminista vonulat is; ilyen mozgalmak révén ugyanis egyszerre lehet támadni Trump elnököt vélt iszlámellenessége és „nőgyűlölete miatt”, mint ahogy nőtüntetésekkel akarták kellemetlen helyzetbe hozni Brett Kavanaugh-t is Trump főbírójelöltjeként.)
A Soros-féle Movement.org még 2008-ban kezdte el koordinálni a radikális ifjúsági mozgalmakat, az alapítócsoportok között pedig ott volt az egyiptomi Április 6. Ifjúsága Mozgalom (April 6 Youth Movement), amely az „arab tavasz” keretében lezajlott egyiptomi forradalom kezdőnapját, 2011. január 25-ét kiválasztotta. Az Egyiptomban Soros-hátterűnek tekintett mozgalom is jelentékeny szerepet játszott abban, hogy végül politikai káosz és erőszak következett be, és önégetések, gyilkosságok sorozata (például a hírhedt szuezi mészárlás) indulhatott meg az országban.
Sorosék afrikai terjeszkedését akár az általuk megtámogatott Barack Obama is segíthetné, aki legutóbb például arra használta idén júliusban Johannesburgban Nelson Mandela születésének 100. évfordulója alkalmából tartott beszédét, hogy élesen támadja utódját, Donald Trumpot, ami persze jó adag ízléstelenségre és gátlástalanságra utal.
Hasonló jellemhibákra hívja fel a közvélemény figyelmét a volt amerikai elnök testvére Malik Obama, aki folyamatosan támadja őt – egyik twitter bejegyzésében például kérdőre vonta Barackot, hogyan kaphatta meg a Nobel béke díjat, ha a „saját testvérével sem tud békét teremteni”?
Sőt, korábban kijelentette, hogy 2008-ban kizárólag kampánycélokra kihasználta Barack Obama a kenyai gyökereit és ottani családját – képmutatónak nevezve őt egyúttal.
2002-ben az akkori brit miniszterelnök, Tony Blair Johannesburgban bejelentette, hogy elfogadja Soros javaslatát. 2003-ban Blair megalakította a már említett EITI-t, egy londoni székhelyű globális ügynökséget, amely megpróbálja bevonni az USA-t is a világ nyersanyagainak nyílt ellenőrzésébe. 2006-ban az EITI főtitkársága Norvégiában került felállításra és Soros irányítása alá lett helyezve, a pénzeket az OSI adta, az EITI igazgatói tanácsában pedig a Soros-ügynökségek kaptak helyet, a PublishWhatYouPay, a RevenueWatch Institute és a Global Witness.
A Soros Kezdeményezés mögött nagy szerepe volt a gyémántoknak. Míg a világot megrázták a maffiózók és katonák által készpénz-helyettesítőként is használt afrikai gyémántok és drágakövek körüli véres háborúk, addig a „véres gyémántok” ügyét a Soroshoz tartozó Global Witness és a legnagyobb gyémántvállalatok közösen London céljainak megfelelően alakítgatták.
Soros Nyílt Társadalom Intézete (OSI) közvetlenül finanszírozta a hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszéket, amely a volt Jugoszláviával kapcsolatos ügyekben járt el, ez ítélte el Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt is, aki a tárgyalások ideje alatt, tisztázatlan körülmények között 2006-ben hunyt el.
Az OSI 2008. március 19-én megjelentetett egy rövid beszámolót, megnevezve a Justice Initiative pénzsegélyek jogosultjait: „a Nemzetközi Büntetőtörvényszék: a Justice Initiative szorosan együttműködik a Nemzetközi Büntetőtörvényszékkel, hogy az a lehető leghatékonyabban tudjon működni.”
A Nemzetközi Büntetőtörvényszék székhelye a Holland Királyság fővárosában található a holland kormánnyal és a holland királyi családdal való megállapodás szerint. Az Orange Nassau-i Mabel hercegnő, Beatrix királyné menye pedig Soros alkalmazásában áll, ő a felelős az Európai Unióval való kapcsolatokért.
Soros finanszírozza és nagymértékben ellenőrzése alatt tartja a Nemzetközi Büntetőtörvényszékért Koalíciót, amely a Nemzetközi Büntetőtörvényszék felállításáért lobbizott, most pedig segíti a Nemzetközi Büntetőtörvényszék tevékenységét.
Az Európai Unió Demokrácia és Emberi Jogok Európai Eszköze, amely a Nemzetközi Büntetőtörvényszék működését finanszírozza, 1993-ban kezdte meg működését Európai Demokrácia Kezdeményezés néven.
A kezdeményezés eredetileg az amerikai Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (NED) mintájára jött létre, amely annakidején meghatározó szerepet játszott az 1980-as Irán elleni beavatkozásokban. Az EIR heti hírmagazin riportja során, 1993. május 27-én McMillan-Scott azt mondta Mark Burdman riporternek, hogy az agyszüleménye, a Demokrácia Kezdeményezés együtt fog működni a NED-el, a brit külügy által támogatott Westminster Fund for Democracy-val és az amerikai Soros György Alapítvánnyal.
