Viszonylag gyakori megoldás, hogy valamely dologra vagy gazdasági társaságban fennálló részesedésre vételi jogot (más néven opciós jogot) alapítanak. A vételi jog az adott dolog megvásárlásának lehetőségét biztosítja a jogosult számára. Hogyan alapítható vételi jog? Miben kell megállapodni a feleknek vételi jog esetén?
A vételi jog alapítása
Ha valakinek vételi joga van egy dologra, akkor joga van arra, hogy a tulajdonoshoz intézett nyilatkozattal a dolgot megvásárolja. Vételi jogot írásbeli szerződéssel lehet alapítani, mind ingó, mind ingatlan tekintetében. Az üzleti életben gyakori az üzletrészre vagy más társasági részesedésre alapított vételi jog is.
A vételi jogot alapító szerződésben a tulajdonosnak és a vételi jogosultnak meg kell állapodniuk minimálisan azokban a feltételekben, amelyek az adásvételhez szükségesek. Így pontosan meg kell határozni a dolgot, amelyre a vételi jog vonatkozik. Továbbá a szerződésben meg kell határozni a vételárat, és meg kell állapodni arról, hogy a vételi jog gyakorlása esetén a dolog tulajdonjoga a jogosultra átruházásra kerül. A vételár meghatározása történhet összegszerűen, amely azonban hosszabb időre szóló vételi jog esetén nem feltétlenül megfelelő, mert a dolog értéke változat. A vételár meghatározása olyan módszernek a szerződésben való rögzítésével is lehetséges, amellyel a vételi jog gyakorlásakor a vételár egyértelműen meghatározható lesz. Így például a felek meghatározhatnak vételárat befolyásoló tényezőket, vagy a vételár meghatározását könyvszakértői szakvéleményhez köthetik.
A vételi jog gyakorlása
A vételi jogot a jogosult a tulajdonoshoz intézett egyoldalú nyilatkozattal gyakorolhatja. A vételi jog gyakorlásával az adásvételi szerződés a vételi jogot alapító szerződésben foglalt tartalommal létrejön. Ezzel a dolog tulajdonjogát a vevő megszerzi, ingatlan esetén pedig jogot szerez tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére. Tehát az adásvétel ebben az esetben nincs kötve a tulajdonos általi elfogadó nyilatkozathoz, elegendő, hogy a jogosult közli vele a vételi jog gyakorlásáról szóló nyilatkozatát.
A vételi jog korlátai
A vételi jog leggyakoribb korlátja az időbeli korlátozás, tehát azon időtartam meghatározása, amelyen belül a jogosult gyakorolhatja vételi jogát. Az új Polgári Törvénykönyv megszüntette a korábbi jogszabályi korlátozást, miszerint vételi jogot legfeljebb 5 évre lehetett kikötni. Így jelenleg vételi jog akár határozatlan időtartamra is alapítható. Azonban a határozatlan idejű vételi jog sok esetben nagyon hátrányos lehet a tulajdonos számára, ezért időbeli korlátozást továbbra is sokszor alkalmaznak. Az időbeli korlátozás történhet a vételi jog gyakorlására vonatkozó határidő naptárszerű meghatározásával. Nincs kizárva az sem, hogy a felek abban állapodjanak meg, hogy a vételi jogot alapító szerződés bizonyos feltételekkel megszüntethető.
Ha a vételi jogot az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhiteles nyilvántartásba (pl. gépjármű nyilvántartás) bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos. Ez azt jelenti, hogy a vételi jog akkor is fennmarad, ha a tulajdonos a tulajdonjogot harmadik személyre átruházza. Ha a vételi jog nem szerepel közhiteles nyilvántartásban, és a tulajdonjogot harmadik személy szerzi meg, a vételi jog akkor marad fenn, ha a vételi jogról e harmadik személy tudott vagy tudnia kellett volna.
A vételi jog sajátos korlátja lehet, ha ugyanarra a dologra harmadik személynek elővásárlási joga van. Az elővásárlási jog jogosultjának ugyanis lehetősége van arra, hogy a dolgot a vételi ajánlattal azonos feltételekkel megvásárolja. Ez azt jelenti, ha az elővásárlásra jogosult a vételi jog alapítására szóló szerződésben foglaltakkal azonos feltételekkel meg kívánja vásárolni a dolgot, akkor lényegében a vételi jogosultat megelőzve megvásárolhatja a dolgot.
Forrás: piacesprofit, Dr. Szabó Gergely ügyvéd
Képek: linkedin, sydeplayer, hirakma
