Svéd, finn, svájci, amerikai és orosz tapasztalatok is hasznosíthatók a nagy radioaktivitású hulladékok magyarországi, végleges tárolójának majdani tervezésekor és építésekor. Kiforrott megoldás viszont még nincs – vélik lapunknak nyilatkozó szakértők.
Mik ezek?
A nagy radioaktivitású nukleáris hulladékok végső elhelyezése kapcsán az az elsődleges probléma, hogy nem áll rendelkezésre az érintett szakértők által biztonságosnak ítélt technológia. Ilyen célú kutatások és fejlesztések persze világszerte folynak és eredmények is vannak, de például az ecowatch.com e téren meglehetősen borúlátó. A környezetvédelmi szakportál szerint egyedül Svédországban találtak megnyugtató megoldást a mintegy 200 ezer évig sugárzó anyagok tárolására, mégpedig stabil, zárt gránit szerkezetben, a föld mélyén. Egy ilyen beruházás mintegy 30 évig tart. Az egyik fő gond, hogy kevés ország rendelkezik az ilyen tárolók kialakításához megfelelő olyan geológiai adottságokkal. Gránit ugyan sok helyen van, de például nagy-britanniai de repedezett, a résein befolyhat a víz, amely kioldhatja és széthordhatja a környezeti és egészségi kockázatokat jelentő anyagokat. Az országban 12 atomerőmű működik. Az ecowatch.com rámutat, hogy több ország éppen a tárolás megoldatlansága miatt döntött úgy, hogy nem épít új (vagy első) atomerőművet. Igaz, máshol ennek ellenére is belefognak.
A cikk a hirdetés után folytatódik
A helyzet azonban ígéretesebb annál, ahogyan azt az ecowatch bemutatja. Az USA-ban például már évek óta működik az ország – igaz, nem atomerőművi eredetű – nukleáris hulladékainak tárolója, de vannak svájci, finnországi, orosz, japán és más kezdeményezések is. Finnországban 2004-ben kezdték meg az Onkalo (barlang, üreg) nevű létesítmény kialakítását, svéd technológiával. A projekt várhatóan 2020-ban zárul, végső költségeket 3 milliárd euróra (900 milliárd forintra) várják. Az Onkalóban helyeznék majd el a finn atomerőművek nagy radioaktivitású hulladékait. Ezek a loviisai és olkiluotói erőmű, illetve a Pyhäjokiban felépítendő Hanhikivi-1. Ez egyébként jóval nagyobb mennyiséget jelent, mint amennyit majd a hasonló, magyarországi tárolóban kell elhelyezni. Végleges és biztos megoldásról azonban még nem beszélhetünk. Az említett, amerikai létesítmény szellőztetőjében például bő egy éve a megengedettnél nagyobb radioaktivitást mértek, a finnországi projekt kapcsán pedig 2012-ben svéd aggályok fogalmazódtak meg a rézből tervezett tárolókapszulák korrózió-állósságával kapcsolatban.
A tervek szerint Magyarországon a mecseki Boda község térségének mélyén lévő, nagy szilárdságú gránit szerkezetében célszerű kialakítani az érintett hulladékok tárolóját (NRHT). A lehetőségek felmérésére a felszíni és terepi kutatások után 2030-tól kell megépíteni egy földalatti laboratóriumot, maga a tároló pedig 2055-től épülne. Mindezek teljes költsége 2015-ös áron 745 milliárd forintra várható a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) múlt heti közlése alapján. A társaság e bejelentésével azt a sajtóban megjelent becslést korrigálta, amely az előbbinél éppen ezermilliárd forinttal nagyobb kiadást valószínűsített. A 745 milliárd a létesítésen és az üzemeltetésen túl a jövőbeni lezárás és felügyelet összegét is magában foglalja, 70 évre. A pénz a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban gyűlik, ahogyan egyébként Finnországban és máshol is gyűjtenek a helyi, hasonló beruházásra.
Krasznojarszk mellett is készülődnek
Oroszországban sok olyan ország atomerőművi hulladékát tárolják ideiglenesen, amelyekben szovjet/orosz reaktor működik, de a végleges oroszországi tárolást tiltja az ország 1991-es környezetvédelmi törvénye. Saját hulladékaik tárolásának helyszínéül egyrészt az ideiglenes tárolónak és hulladék-feldolgozónak is helyet adó Majak település környéke kínálkozik Cseljabinszk körzetében, másrészt a szibériai krasznojarszki régió, amely alatt e célra szintén megfelelőnek tűnő gránitmezők találhatók, és ahol szintén folyik (részben katonai) nukleáris hulladék újrahasznosítása. Az utóbbi helyszínen az idén kezdik meg a földalatti laboratórium létesítését.
Forrás:vg.hu Kép: Google;
