Amikor előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő édesapja már nem tudott önállóan boldogulni, a Kaliforniában élő férfi visszatért gyermekkori otthonába Ohióban, hogy gondoskodjon róla
– írja a The Epoch Times.
A 48 éves Josip Markus tudatos életvitel és életvezetési tanácsadó, aki korábban igazi világjáró volt, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az apjának szüksége van rá, nem is volt kérdés számára, hogy hazaköltözik. „Egyértelmű volt, hogy szüksége van a támogatásomra. Azt mondta, soha nem akar idősek otthonába kerülni” – mondta Josip, aki tiszteletben tartotta apja kívánságát.
Minden 2006-ban kezdődött, amikor Josip, édesapja, a most 78 éves Alojz Markus egy nap sírva hívta fel egyetlen fiát, és elmondta, hogy munka közben elesett, mert a teste bal oldala nem akart engedelmeskedni neki. Josip hazasietett, és hónapokon át minden orvosi látogatásra elkísérte az apját, mielőtt diagnosztizálták volna a betegséget..
A legfrissebb hírek itt!
„Ez pusztító volt számára. Addig soha nem vesztette el az uralmát a teste felett. Végül abba kellett hagynia a munkát, és emlékszem, hogy ez nagyon megviselte” – idézte fel Josip. Alojz ezután elkezdte kapni a gyógyszeres kezelést, ami segített stabilizálni a tüneteit, így még évekig független maradhatott, és még autót is tudott vezetni.
2019-re azonban rosszabbodott az állapota, és már nem boldogult egyedül. Mivel nem akart idősek otthonába kerülni, Josip vállalta, hogy hazaköltözik, hogy segíteni tudjon neki. „Én vagyok az egyetlen családja. Apám nem boldogul jól ismeretlen környezetben, idegenek között” – mondta Josip, aki eladta kaliforniai otthonát, és hazaköltött az ohiói Willowickbe.
Ez a költözés természetesen egyben azt is jelentette, hogy mindkét férfinak egy teljesen úgy helyzethez és életmódhoz kellett alkalmazkodnia, amelyben az addigi szerepek felcserélődtek.
A Parkinson-kór egy progresszív neurodegeneratív betegség, ami a dopamint termelő sejtek fokozatos pusztulásával jár, és a tünetei esetenként eltérőek lehetnek. Alojz esetében a betegség elsősorban a beszédet és a mobilitást befolyásolja, ezért nehézségei vannak a beszéd és a járás megkezdésével, és könnyen elveszíti az egyensúlyát. „Lassan hanyatlik, és fokozatosan egyre többet kell tennem, hogy támogassam őt” – mondta Josip.
Apa és fia gyakran ellátogatnak a közeli Erie-tóhoz, sétálnak, beszélgetnek, esténként pedig megnéznek együtt egy filmet vagy tévéműsort.
A legfrissebb hírek itt!
„Néha a film, amit nézünk, felidéz valamilyen emléket, és ilyenkor elmesél egy történetet. Ezek nagyon értékes pillanatok. De néha ezek az emlékek fájdalmasak, és sírva fakad. Meghallgatom, és teret hagyok neki, hogy feldolgozza az érzéseit vagy meggyászolja az emlékeit, ha arra van szüksége. Így telnek a napjaink” – mondta Josip.
Josip két macskáját is magával vitte, amikor hazaköltözött, és különösen az egyikük, Cocoa, nagyon közel került az édesapjához. Alojz reggelente segít megetetni a macskákat, és ellenőrizni az almos dobozukat, és az állatokról való gondoskodás eltereli a figyelmét a betegségéről.
Ugyanakkor Cocoa nagyon ragaszkodik az idős férfihoz, és a közelsége érzelmileg is sokat segít.
2022 februárjában Alojz elesett a hálószobában, és eltörte a jobb felkarcsontját. Néhány héttel később megműtötték, és egy fémlemezt valamint csavarokat helyeztek el a karjában, hogy összetartsák a csontokat. A baleset után az idős férfinek még intenzívebb gondoskodásra volt szüksége.
„Mindenben 100 százalékban tőlem függött. Valahányszor szüksége volt valamire, azonnal mellette voltam. Azt hiszem, ez megmutatta neki, hogy bármit megtennék érte. Mindketten megértettük, milyen erős a kötelék közöttünk” – mondta Josip.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a múltban ne lettek volna köztük konfliktusok vagy feszültségek, de az elmúlt időszakban ezek mind feloldódtak. Mindez fokozatosan ment végbe, hiszen amikor Josip először hazaköltözött, mindkettejük számára új és kissé kényelmetlen volt a helyzet.
A legfrissebb hírek itt!
„Eleinte bosszantottuk egymást, miközben megtanultunk újból együtt élni, hiszen két nagyon különböző személyiség vagyunk.”. Josip azt is elmagyarázta, hogy amikor hazaköltözött, nagyon világos határokat szabott meg, hogy megőrizhesse saját személyiségét, és ne csak az apja fiaként viselkedjen, mint gyerekként. Ez kezdetben Alojznak is nehéz volt, de hosszú távon jót tett a kapcsolatuknak.
Alojz Horvátországban született, és egy kis faluban nőtt fel. 1967-ben politikai menekültként érkezett az Egyesült Államokba. Nem sokkal Josip születése után elvált a feleségétől, és megkapta fia teljes felügyeleti jogát, így teljesen egyedül nevelte fel őt.
„Nagyon keményen dolgozott egy gyárban, hogy biztosítsa a megélhetésemet. Ő volt a mindenem; hihetetlen apa volt. Mindig nagyon kedves és gondoskodó volt. Szeretett megszerelni dolgokat. Ha valamim elromlott, elkezdett bütykölni, hogy rájöjjön, hogy lehet helyrehozni” – mesélte Josip az édesapjáról.
Az elmúlt években a férfinak lehetősége volt visszaadni mindazt a feltétel nélküli szeretetet, amit az apjától kapott. „Ő a legfontosabb ember számomra a világon, és bármit megtennék érte.” Az elmúlt időszak közelebb hozta őket egymáshoz, és jobban megismerhették egymást, mint valaha.
A legfrissebb hírek itt!
„Apám nem volt túl kifejező érzelmileg, miközben felnőttem, de az elmúlt pár évben hihetetlenül azzá vált. Nagyon mélyen érző ember, de egy olyan generációhoz és kultúrához tartozik, ahol nem tanulta meg, hogyan kommunikálja az érzéseit. Tudom, hogy nagyon hálás a jelenlétemért. Azt mondta, az egyetlen ok, amiért még életben van, hogy itt vagyok, és támogatom.”
Josip nem érzi tehernek, hogy gondoskodnia kell az édesapjáról, inkább igyekszik egy spirituális utazás részeként megélni ezt az időszakot.
„Lehetnék mérges és dühös, amiért senki nincs itt, hogy segítsen nekem, de ez nagyon káros hozzáállás. Ehelyett inkább úgy döntök, hogy elmondok egy erőteljes történetet, amely szerint ez életem egyik legmélyebb spirituális élménye” – mondta, hozzátéve, hogy igyekszik minden egyes pillanatot maximálisan kiélvezni, amit az édesapjával tölthet.
