forrás: hirado.hu/X Kommunikációs Központ
Tényleg eldől egy fiatal sorsa abban a pillanatban, amikor kiemelik a családjából és bekerül egy gyermekotthonba? Másképp gondolkoznak a jövőjükről, mint a családban felnövő társaik? Mivel tudunk segíteni, hogy boldogabb felnőttekké váljanak?
12 gyermekotthonban fél éven át szervezett rendszeres foglalkozásokat a Generali a Biztonságért Alapítvány az Élményakadémia Közhasznú Egyesület trénerei segítségével. A többnapos fejlesztő tréningeken foglalkoztak drogprevencióval, a szexuális élet kérdéseivel és a 12-18 éves gyerekek jövőképével. Az alapítvány a foglalkozásokkal egy időben kutatást készített családjukban élő gyermekek jövőképéről, majd a kapott eredményeket összevetette az Élményakadémia trénereinek a foglalkozásokon szerzett és korábbi tapasztalataival.
Gyerekek egy gondozóval könyveket néznek az Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény Különleges Gyermekotthona és Lakásotthonai valamint a Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) Befogadó Otthonában. (MTI-fotó: Czika László)
Jobb anyagi helyzetet remél magának minden gyerek
A kutatás eredményeiből és a foglalkozásokon szerzett tapasztalatokból az látszik, hogy mind a gyermekotthonban élők, mind pedig a családjukban nevelkedők bíznak benne, jobban fognak élni a jövőben. Az utóbbiak közel fele sokkalta jobb anyagi helyzetet remél a jelenleginél 10-15 évvel későbbre. A gyermekotthonban élő fiatalok is idealizálják a jövőt, többen mondták, hogy „gazdagok lesznek”, de ehhez konkrét tervet nem tudnak kapcsolni. A gyermekotthonokban élők környezetéből gyakran hiányzik a motiváció, a példaképek és a valós lehetőségek a kitörésre.
A jövőképet illetően szembetűnő különbség volt, hogy a gyermekotthonban nevelkedő gyerekeknek nagyon kevés konkrét elképzelésük van a következő 5-10 évükről. Ekkorra már a nagy részük szeretne elsajátítani valamilyen szakmát és munkába állni, de intézményenként alig 1-2 fiatal volt, aki konkrétabban meg tudta fogalmazni, pontosan mire vágyik a munka területén. Ezzel szemben a kutatásból kiviláglik, hogy a 12-18 éves fiatalok háromnegyedének van elképzelése arról, mivel szeretnének foglalkozni, a megkérdezettek felének pedig pontos céljaik vannak.
A sport és a zene lehet a kapaszkodó
Ez a különbség valószínűleg összefügg a lehetőségek és példaképek hiányával is. A trénerek azt tapasztalták, hogy a gyermekotthonokban élő gyerekek által választott jellegzetes szakmák nem az ő valós vágyaikon, hanem a környéken elérhető lehetőségeken és saját korábbi iskolai teljesítményükön alapultak.
A foglalkozások tapasztalatai szerint a motivációt és a lelkesedést valami iránt a gyermekotthonokban élők közül többen a zenében és a táncban találják meg. Azoknál a fiataloknál, akik valamilyen sportot vagy hobbit komolyabban űztek (rendszeres délutáni óra, edzés vagy fellépés), sokkal nagyobb kitartást, céltudatosságot és kevesebb destruktív viselkedést tapasztaltak a trénerek. A családban felnövő gyermekeket válaszaikból ítélve leginkább a szülők általi és a környezetükből érkező elismerés motiválja, de – hasonlóan a gyermekotthonokban gyűjtött tapasztalatokhoz – többek között a zene és a sport is kapaszkodót képviselnek a szemükben a mindennapokban.
Kevés a pozitív példa
A családban élő gyermekek körében végzett kutatás szerint az értékrendben legnagyobb hangsúllyal a család, valamint a barátok jelennek meg a 12-18 éves fiatalok gondolkodásában. A család a gyermekotthonban élőknek is alapvető viszonyítási pont. Több fiatal még akkor is példaként tekint vér szerinti szüleire, ha azok méltatlanul bántak vele, elhanyagolták, esetleg bántalmazták őket. Példaképek lehetnek a gyermekotthonban élő idősebb gyerekek is, egy-egy tanár az iskolából vagy azok a gyerekotthonból kikerülő rokonok, ismerősök, akiknek sikerült elhelyezkedniük és egzisztenciát teremteniük maguknak. Összességében azonban nagyon kevés kézzelfogható, elérhető pozitív példa van a gyerekek látóhatárán.
A családcentrikusság a jövő tervezésekor is megjelenik, mind a gyermekotthonban, mind a családban nevelkedők körében. A kutatásban megkérdezett fiatalok háromnegyede szeretne házastársat és egy vagy több gyereket, csak minden tizedik fiatal szeretne egyedül, függetlenül élni. A gyermekotthonban élő fiatalok többsége is családban képzeli el a jövőjét, általában többgyerekesben.
