Budapest — Állatvédelmi sorozatunk előző cikkében illegális állatszaporítók nyomába eredtünk. Most szakértő segítségével magyarázzuk el, miért kell messziről elkerülni őket, miért működhetnek a pokoli szaporítótelepek, és hogyan szúrhatjuk ki, ha kutyavásárláskor egy tisztességtelen tenyésztővel állunk szemben.
Tornóczky Anita közel 20 éve foglalkozik állatvédelemmel. Több ezer kutyát mentett meg, de úgy érzi, az állatvédők csak szélmalomharcot vívnak. A kedvtelésből tartott állatok kereskedését ugyan regisztrációhoz kötötték, de a tenyésztési törvény nélkül a szaporítók nem hagynak fel a kutyák „gyártásával”. Az úgynevezett FELIR-azonosítót ráadásul bárki megkaphatja az ügyfélkapun keresztül.
Még több bűnügyi hír, és baleseti hír!
– Emlékszem, amikor a disznóólból hoztunk ki kiskutyákat, amelyek nem mertek rálépni a fűre, hunyorogtak, mert soha nem voltak még a szabadban, napot sem láttak – idézte fel Anita. De miért működnek egyáltalán ilyen telepek?
A szaporítás nagyon jól jövedelmez, az állatokat ugyanis nem viszik orvoshoz, nem táplálják megfelelően, és a szaporító arra sem költ, hogy akkor legyen vemhes az állat, amikor erre felkészült a szervezete.
A kutyákat így olcsón, 200 ezer forint helyett akár 15-20 ezer forintért is eladhatják. A tenyésztőkkel szemben a szaporítókat a pénzen kívül semmi sem érdekli, a kutya genetikai háttere főleg nem, és milliókat kereshetnek a szenvedő állatokon – sorolta Tornóczky. – A tenyésztőnek ehhez képes minimális a haszna egy kutyán, hiszen rengeteget költ rá, mire 8 hetes kora után odaadja a vásárlónak. Az a kutya viszont jó eséllyel 10-20 évig társa lesz valakinek, míg az olcsó kutyára lehet, hogy egész életében több százezer forintot költenek rá, mert genetikai eredetű betegségeket hordozhat. Az olcsó kutya mindig drága – szögezte le.
Nem az különbözteti meg a szaporítót a tenyésztőtől, hogy valaki a gyönyörű kertjében csinálja ezt a tevékenységet vagy a mocskos pincében – vélekedett.
Egy tenyésztő követi, hova kerülnek a kiskutyái, genetikai vizsgálatokat végeztet, szűri az anya-apa állatot.
A szaporító ezt nem teszi meg. Van, hogy pincékben, egymásra állított ketrecekben, sanyarú körülmények között tartják a kutyákat.
Nem mindig garancia a törzskönyv arra, hogy a kiskutya nem szaporítótól származik. Gyanúra adhat okot, ha valaki nem ír számlát, és egy igazi tenyésztő nem adja oda akárkinek a kutyáját, főleg nem papírok nélkül. Egy átlagos tenyésztőnél emellett várólista van. kiállításokra jár, megnézhetjük a többi kutyáját. Tornócky azt tanácsolja, egészséges szülőktől, elismert tenyésztőktől vásároljunk, ha pedig erre nincs pénz, lehetőségként ott van az örökbefogadás.
Írjon nekünk!
Vegye fel ön is a harcot velünk együtt, emeljünk szót közösen az állatok védelméért! Ha mentett állatokról vagy állatkínzásról szóló története van, netán korábban az ön kedvencét is rossz körülmények közül mentették ki, írjon nekünk a sajtoiroda@hirmagazin.eu címre.
Alapcikk: blikk
