Nyilván még a legjobb barátnőmet is nagyon felháborítaná, ha megtudná, hogy én elég szabadosan fogom fel a házaséletemet.
Miután férjhez mentem, nagyon megváltozott minden. Eltelt pár év, és nekem már roppantul hiányzott a régi életem. Nem éreztem jól magam, úgy éreztem, megbolondulok az unalmas, szürke hétköznapokon. Sajnálom, hogy így alakult, sajnálom a férjemet, de mert rövid az élet, döntenem kellett.
Mindig is sok férfivel volt kapcsolatom. Nem tagadom, szerettem pasizni, és nem akartam elköteleződni. Rengeteget buliztam, szinte csak aludni jártam haza. Nem terveztem, és nem is akartam családot. Aztán beleszerettem egy férfibe, és minden megváltozott. Eldöntöttem, hogy új életet kezdek. Hozzámentem.
Egy darabig jól ment minden, éltem a szolid családi életet, de pár év után már azt éreztem, hogy ha ez így megy tovább, abba beleőrülök. A férjemnek nem „dicsekedtem” el a múltammal, valójában szinte semmit se tud rólam. Ő egy nagyon konzervatív gondolkodású ember.
Már tizenhárom éve vagyunk házasok, de igazából nem ismer, nem is ismerhet engem. Három műszakban dolgozik, én pedig, amikor éjszakás, más férfiakkal alszom abban az ágyban, ahol előtte nap a férjemmel szexeltem. Nagyon élvezem, ez hiányzott nekem az előző időszakban, de most bepótolok mindent.
Olyan is előfordult már, hogy több férfivel voltam együtt otthon, a hálószobánkban, és ez az izgalom megért mindent. Na persze, arra még nem gondoltam, hogy mi történne akkor, ha egyszer a férjem hazajönne éjszaka, és meglátná a pasikat, akik ott vagyunk többen, .. amilyen mulya, elhinné, hogy betörők jöttek és megerőszakolnak, még mellém állna. Ezért jók az ilyen bolond férfiak, csak arra jók, hogy dolgozzanak és hozzák a pénzt.
Általában régi partnereimmel találkozgatok, de van, hogy megismerkedem új partnerekkel is. A változatosság teszi élvezetessé az életem. Sajnos, azonban ez a változatosság már nem hoz nekem elegendő izgalmat, ezért bevetek újabb és újabb trükköket, hogy mindig jól érezzem magamat. Amikor a férjemmel megyünk kirándulni, és chetelek a Facebook-on, a pasiknak küldözgetem a meztelen fotóimat, ők meg küldik vissza a videókat magukról.
Sokszor megkérdezi a férjem, mibe vagyok ennyire beleizgulva, mondani szoktam neki, hogy a barátnőm ír mindenféle hülyeséget, amire a válasz a férjemtől: „Neked is csak ilyen idióta barátnőid vannak”. Erre csak rábólintok, amivel annak a szerencsétlennek örömet okozok.
Ebben a helyzetben a férjemmel nem nagyon szoktam szexelni, mindig fáj a fejem, vagy menstruálok, havonta többször is, amit elhisz, nem ért hozzá, és úgy tekergetem az ujjam körül, ahogyan akarom. Néha azért neki is odavetek egy kis koncot, akkor nagyon boldog, gyorsan végez, aztán nyújtózkodik, pihen, és dicsérget engem, én meg jókat nevetek rajta, hogy milyen bolond.
Ha még egyszer újrakezdhetném az életemet, ugyanígy csinálnám, annyi különbséggel, hogy a „boldog” házaséletben nem várnék ennyi időt, már az oltár után azonnal bujálkodnék.
Még a legjobb barátnőmnek se merek vallani erről a kettős életemről, hiszen neki sikerült megváltoznia, és jó ideje boldog házasságban él, vagy legalábbis azt hiszem, mert kívülről ugyanaz látszik, mint nálunk, lehet hogy ő sem változott meg, csak éppen úgy van vele, mint én, nem mer nekem vallani a kettős életéről.., nem tudom.
Rólam meg a férjem semmit sem sejt, azt hiszi, mintafeleség vagyok, hiszen a háztartást igyekszem jól ellátni. A magam módján még szeretem is a férjemet, jól el vagyok mellette, de azt az izgalmat tőle soha nem kaphatom meg, amit ezekben a kalandokban megszerzek.
Lelkiismeret-furdalásom egyáltalán nincs, ez a dolgok rendje, a férj dolgozzon és hozza a pénzt, ha lesz gyerek nevelje a gyereket, kedveskedjen a feleségének, én meg úgy élek, ahogy akarok, mert nekem szükségem van arra, hogy meglegyen a mindennapi izgalom az életemben.
