Sokan mondják, hogy egy állatnak nincsenek gondolatai, nincsen szíve, nem tud igazán szeretni. Ez egyszerűen marhaság. Az állatok sokszor sokkal jobban tudnak szeretni, mint mi, emberek…
Észrevettétek, hogy hányunknak jelentenek az állatok szorosabb kapcsolatot, mint a körülöttünk élő emberek? Ez egy részről szomorú- Másfelől azonban csodálatos.
Az állatok szeretete mindig őszinte. Nem árnyékolja be a hatalomvágy, a pénzimádat és a haszonlesés. Pedig sok esetben százszor függőbb helyzetben vannak, mint felebarátaink: ha mi nem adunk nekik enni, sokan képtelenek lennének az életben maradásra.
Szerintem az állatok világa képviseli azt az ősi rendet, amit a Biblia is paradicsomként említ. Amikor még az érzelmek tiszták és a reakciók kiszámíthatók.
Egyetlen állat se csapja be a másikat (a vadászat nyilván más tészta) vagy öli meg kedvtelésből. Az állatok életéről nem lehetne szappanoperát forgatni.
Nem lenne más feladatunk, csak nekünk is őszintének lenni és nem túlbonyolítani a dolgokat.
De sokszor már az is sokat segítene, ha mi is képesek lennénk megköszönni a másiknak.
Legalább mint egy csimpánz…
Forrás: tudnodkell;
