Biztos te is elgondolkodtál már: hogyan keveredtek bele a réparágók a húsvéti ünnepkörbe, amikor elvileg Krisztus feltámadását ünnepeljük…?
Húsvét előtt már hetekkel elözönlik a polcokat a csokinyulak, sokan – az állatvédők minden tiltakozása ellenére – élő nyulat is vesznek ilyenkor a gyerekeknek, vagyis teljesen természetesnek vesszük, hogy a „nyuszi” a húsvét egyik szimbóluma. Azé az ünnepé, melyen Jézus halálára és feltámadására, vagyis az emberiség megváltására emlékezünk…
Adódik a kérdés: hogy kerül a nyuszi a képbe?
Ahogy azt várta a kedves olvasó: a „húsvéti nyuszi” hagyományának eredete teljesen a homályba veszik! A legvalószínűbb, hogy felbukkanása egy pogány tradícióhoz vezethető vissza, mégpedig egy germán istennő, Ostara vagy Eostre ünnepéhez, aki a pogány mitológia szerint a tavasz keleti úrnője, és akinek ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Tiszteletére nagy fiesztát rendeztek, mely egyben a bőség és termékenység tavaszi nagy ünnepe volt, és amelyet a szaporaságukról ismert nyulak megjelenítésével is szimbolizáltak a pogány népek – írja a Time.
(A nyulakhoz hasonlóan a termékenységet szimbolizálja egyébként a tojás is, mely szintén megjelent jelképként a pogány tavaszünnepeken.)
A húsvéti nyuszi hagyományát az USA-ba a németek exportálták. A 18. században német bevándorlók terjesztették el a „nyulazást” húsvétkor – ekkortól vált szokássá, hogy a gyerekek répát és tojásrakó fészkeket szórnak szét a kertben a húsvéti nyuszinak, aki „tojásokat tojik”. Magának a tojásrakó nyúlnak az eredete azonban teljesen tisztázatlan. Először 1572-ben említi egy német szöveg, de például megtalálható a Grimm-testvérek 1835-ben megjelent könyvében is.
Szóval lassan ötszáz éve, hogy ráül húsvétunkra a bizarr, tojásrakó, szapora rágcsáló, és – szétnézve az áruházak polcain márciusban – megállapítható, hogy továbbra is pompás a marketingje, velünk lesz még évszázadokig…
Forrás: Ripost
