A létezés tudatunkkal befogható, fogalmaink által értelmezett régiója a valóság. E mögött azonban egy másik világ húzódik, az „igazság” világa, amely a fogalmak számára nem hozzáférhető szféra. Itt található minden, az emberiség időtlen kincse, innen meríti a versét valamennyi költő, innen szivárog át a zene, innen ered az erkölcs.
Az ember szenvedélyének célja, hogy e két világ határán áttörve egyesülni tudjon az istenével. Ennek két módját alakította ki: az eksztatikus és a meditatív utat. Az eksztázis révén az egyén felgyorsul, a meditáció nyomán lelassul, és minden eksztázistechnikához annak megfelelő meditációs technika tartozik. A szenvedély funkciója az énvesztés. Ezt célozza minden olyan tevékenység, amelyet az egyén a maga kedvére tesz. Ezt szolgálja a sport és mindennemű játék, amelyben az ember elveszhet, ezt hordozza a szexualitás és -legközvetlenebb módon – a vallás. Ahhoz, hogy az ember egyesülhessen a határtalannal, az ént el kell mosnia: ez a szenvedély misztériuma. Az énvesztés fizikai és vegyi útjai egyaránt ismertek. Fizikai utak egyebek mellett az extrém sportok, kémiai utak többek közt a tudatmódosulást kiváltó anyagok. Az énvesztés technikáival együtt jár, hogy az egyén énidegen cselekvést gyakorol – az én kontrollált elvesztése nyit kaput az istenibe.
A drogok a szervezet működését módosító vegyi anyagok. Egy részüket maga az emberi szervezet termeli, ilyen többek közt a harcért vagy menekülésért felelős adrenalin, a motivációt és jutalmazást szolgáló dopamin, valamint az érzelmi kötődést kiváltó oxitocin. Ezeket az anyagokat az emberi szervezet evolúciója alkotta, hogy Jutalmazzák” az egyént, vagy segítsék a túlélését. A szervezetbe kívülről bevitt drogokat az embert önhatalmúlag adagolja, A drogfogyasztás tehát kémiai alapú állapotmódosulással jár. A kívülről bevitt drogok hozzáférhetőség szempontjából alanyi jogon vásárolható készítmények, orvos által receptre felírt szerek vagy törvényes kereskedelmi forgalomban nem lévő vegyi anyagok egyaránt lehetnek. A jutalmazó céllal szervezetbe vitt anyagok hatásuk szerint stimulánsok, depresszánsok, kanna-binolok, hallucinogének vagy opiátok.
Minden énvesztés sarkalatos kérdése, hogy az én önmaga kontrollált elvesztése során kormányos tud-e maradni, vagy megszűnik ellenőrzése szenvedélyének tárgya fölött, és függővé válik. Előbbi esetben az egyén használja az adott drogot énjének időleges elvesztésére, utóbbi esetben az adott drog használja az egyént önmaga végleges elvesztésére. Egy kés alkalmas arra, hogy az ember felvágja a kenyerét, de arra is, hogy megöljön valakit vagy önmagát. A drogok – ahogy az énvesztés valamennyi technikája – hatalom az egyén kezében, amelyet akár a világ, akár önmaga ellen fordíthat.
Forrás: nlcafe.hu
