Természetesen vannak kivételek, azonban mégis létező probléma, hogy a tehetős városi megvető pillantásokat lövell az olyanokra, akik nem divatos ruhában, divatos kiegészítőkkel lépnek ki az utcára. Akik mindennapi kenyerüket kemény, kétkezi munkával keresik meg, nem az irodában meetingeken ücsörögve.
Őrületes sebességgel fejlődik a világ, a modern technológia sok esetben átveszi az emberek szerepét. Olyan elektronikai berendezések vesznek körül minket, amelyek lassan már mindent elintéznek helyettünk. Félő, hogy az lesz a vége az egésznek, hogy elfelejtünk valódi embernek lenni.
Miért szégyen az, ha valaki munka közben bekoszolja a kezét, ha állatokat nevel és növényeket termeszt? A gazdag városi is legszívesebben azt a növényi és állati élelmiszert vásárolja meg, amely emberi kéz munkáját, nem pedig gépekét dicséri.
A manapság olyan divatos, bio termékek lényegében azok lennének, amelyek falun és tanyán teremnek, nevelődnek, a város zajától messze, a természethez közel, a lehető legtisztább környezetben. Mindenki erre vágyik, de a mögötte levő erőfeszítést lényegében nem tiszteli.
Nem kevesebb az, aki földet művel, mint az, aki automata váltós autójával szántja a nagyvárosi utakat. A különbség talán az közöttük, hogy a falun élő közelebb van a természethez, az állatokhoz és növényekhez, jobban ismeri azokat, a városi pedig a gépekhez, mert azokkal áll inkább napi kapcsolatban.
Melyik jobb az egészségnek, a testnek és léleknek?
Becsüljük meg a falun élők kitartó munkáját, ne akarjunk alkudozni egy piacon, mert talán még az az ár is kevés a termékeikért, amit ők maguk szabtak ki, hiszen sokkal többet érnek, mint azok az élelmiszerek, amelyeket az ipar tesz az asztalunkra. Abban aztán nem sok lélek van.
Egy piacra kivitt újhagymáért, répáért, paradicsomért, burgonyáért hajlongott valaki. Kapálta, gyomlálta, öntözte. A fákat metszette, a szőlőket kötözte, a tehenet, kecskét fejte, a sajtot elkészítette.
Adjunk hálát az ilyen emberek szorgos munkájáért, akik még életben tartják a háztáji termékeket. Becsüljük meg a tudást, amely őrzi, hogy hogyan kell a természetből, a földből és annak teremtményeiből önerőből megélni. Fontosabb ez, mint tudni, hogyan működik a legmodernebb TV vagy okos-telefon!
Forrás: tudasfaja.com
