forrás: FA/hirado.hu
A párkapcsolati erőszak úgynevezett strukturális erőszak: a társadalom nemhogy nem ítéli el, de eltűri, sőt – hallgatólagosan vagy kimondva – jóvá is hagyja. Erről árulkodnak azok a bírósági ítéletek, amelyek szerint a hozzátartozó sérelmére elkövetett erőszakért enyhébb büntetés jár, mint az idegenek között megvalósuló bűncselekmények esetében – állítja a Patent Egyesület.
Idén új, többféle tevékenységgel is bővített bíróságfigyelő programot indított el a Patent, a program 14 hónapon át, 2016 tavaszáig tart. A 63 önkéntes monitorozónak Budapesten és négy vidéki nagyvárosban, Szegeden, Miskolcon, Pécsett és Debrecenben szervezett képzést az egyesület.
Az önkéntes megfigyelők feljegyzéseiből kiderül, hogy a bíróságok gyakran nem akarnak tudomást venni a kapcsolat bántalmazó jellegéről például a válóperes vagy gyermekelhelyezési ügyekben.
Előfordul, hogy a bírók elbagatellizálják a bántalmazást, vagy pedig az áldozatot hibáztatják – mondta el Sándor Beáta, a bíróságfigyelő program koordinátora. A monitorozók megfigyeléseiből és a projekt során készített interjúkból az is kiderül, hogy a bírók a bántalmazást gyakran „háborúskodásnak” minősítik, az esetleges büntetőeljárás iratait nem veszik figyelembe.
A bántalmazó kapcsolatból kilépett nőkkel készült interjúk szerint előfordul, hogy a bíróság döntésképtelen egy-egy ügyben, és arra vár, hogy az áldozat megegyezzen a bántalmazóval, ami képtelenség. Az „örüljön, hogy megszabadult tőle”; mert „ilyen embert választott”; vagy „miért nem vált el korábban” megjegyzés is elhangzik a bírák szájából a tárgyalások alatt – jegyezte meg a Patent Egyesület szakembere.
„Jó néhány visszásságot tártunk fel a munka során, a tájékozódástól, a bírósági eljárások hozzáférhetőségétől kezdve az egyedi esetek kezelésének emberségességéig” – mondta el az egyesület szakembere. Több esetben merült fel problémaként, hogy a bírósági eljárás elhúzódik, hiányzik a hatékony tanú- és áldozatvédelem – részletezte. Gyakran az áldozatoknak hátrányosabb „bekerülniük a rendszerbe”, mint az elkövetőknek, a bűncselekmények hatékony üldözését pedig a magánindítvány intézménye lehetetleníti el – magyarázta.
Korábban, 2013 októbere és 2014 ősze között a családon belüli erőszakkal összefüggő bírósági ügyek monitorozása céljából a külföldön évtizedes múlttal rendelkező „court watch” (bíróságfigyelés) tevékenység hazai meghonosítására tett kísérletet az egyesület.
A program célja az volt, hogy önkéntesek bevonásával bemutassa, hogyan tematizálják a bíróságok a családon belüli erőszakot; hogy ügyeket és tárgyalásokat figyelemmel kísérve vizsgálja, a bíróságok szakszerűen, emberségesen bánnak-e az áldozatokkal, vagy pedig sztereotípiákkal, áldozathibáztatással, a probléma eljelentéktelenítésével kezelik őket.
A monitorozók több esetben jelezték, hogy nevüket – néhol személyi adataikat is! – rögzítették a jegyzőkönyvben, illetőleg mindenhol gyakori volt, hogy rákérdeztek kilétükre, holott a bíróság a hallgatóság kilétét nem firtathatja, és semmilyen törvényi alapja nincs annak, hogy a hallgatóságból bárkinek a nevét a bíróság a jegyzőkönyvben rögzítse.
Elterjedt tévhitekre derítettek fényt a bírósági monitorozási tapasztalatok – mondta el Sándor Beáta: például hogy a nő hibáztatható, amiért nem lép ki egy kapcsolatból mindjárt az első bántalmazás után, vagy hogy a nők eszközként használják fel gyermekeiket az apákkal folytatott háborújukban. Az is tévhit, hogy a párkapcsolati erőszak bizonyítása különösen nehéz, jóformán lehetetlen, mert „egy állítás áll szemben egy tagadással”.
Mindebből láthatjuk, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyek Magyarországon sok esetben nem a nemzetközi szakmai előírásoknak megfelelő elbírálásban részesülnek. A bírósági eljárások nyilvánossága nem valódi (polgári peres ügyekben gyakran a bíró kezdeményezi, sőt forszírozza a zárt tárgyalást), a laikus kontroll szerepe elenyésző. Mindeközben egy reprezentatív szociológiai felmérés szerint a párkapcsolati erőszak minden ötödik nőt érint. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a jogrendszer hogyan kezeli ezeket az eseteket.
A bíróságfigyelő program szükségessége (külföldön is, Magyarországon is) azon a tapasztalaton alapul, hogy a hatóságok nem eléggé felkészültek a párkapcsolati erőszakkal összefüggő ügyek kezelésére. Maga a jogrendszer is számos diszfunkciót rejt: ezek (mint például a magánindítványhoz kötöttség vagy a tárgyalási jegyzék korlátozott nyilvánossága) gyengítik az áldozatok jogérvényesítését és a kutathatóságot is.
Magyarországon megindult a jogfejlődés a párkapcsolati erőszak hatékonyabb kezelése felé, ennek azonban a gyakorlati hatása a bírák képzésében, a hatóságok tagjai iránti kvalifikációs elvárásokban még nem mutatkozik meg. A párkapcsolati erőszak kezelésére a jogalkalmazók rendszerint kevéssé felkészültek. A projekt reagál a jogalkalmazás kontroll nélküliségének problémájára, bevon laikus segítőket a bíróságok munkájának és a családon belüli erőszak áldozataival való bánásmódjának megfigyelésébe, eközben fel is használja a szerzett tapasztalatokat, és hozzájárul mind a jogászképzés bővítéséhez ebben a témakörben, mind az aktív bírák ismereteinek bővítéséhez.
