Miközben időről időre felröppennek hírek tűzszünetről és béketárgyalásokról, a valóságban olyan mély politikai, katonai és nagyhatalmi ellentétek húzódnak a háttérben, amelyek miatt jelenleg nem reális a háború gyors lezárása.
Területi viták, kibékíthetetlen célok és befagyott orosz–amerikai konfliktuspontok egyaránt akadályozzák a valódi előrelépést.
Területi követelések és kompromisszumképtelenség: Oroszország továbbra is ragaszkodik olyan területi engedményekhez, amelyeket Ukrajna nem hajlandó elfogadni. Moszkva például a Donbasz teljes ellenőrzéséhez ragaszkodik, amit Ukrajna határozottan elutasít. Ez az egyik legfőbb akadálya minden béketárgyalásnak.
Eltérő biztonsági és politikai célok: A felek alapvetően más békét képzelnek el. Oroszország stratégiai lekötést és befolyást akar, Ukrajna viszont területi integritását és erős nemzetközi biztonsági garanciákat követel. Ez nem technikai vita, hanem alapvető célok összeütközése, amelyet nem lehet gyorsan vagy látványosan feloldani.
Nincs közös nemzetközi konszenzus a megoldásról: Bár tárgyalások folynak, és időről időre megjelennek különböző javaslatok, eddig nem született olyan konstrukció, amelyet egyszerre elfogadna Oroszország, Ukrajna és a közvetítő szerepet betöltő nagyhatalmak – elsősorban az Egyesült Államok.
Katonai és politikai érdekek ütközése: A harcok folytatódnak, és egyik fél sem érzi magát olyan helyzetben, hogy feltétel nélkül lemondjon követeléseiről. Amíg nincs egyértelmű katonai vagy politikai kényszer, addig a konfliktus inkább elhúzódik, mint lezárul.
A háború lezárását az is nehezíti, hogy nemcsak Ukrajna és Oroszország között nincs közös nevező, hanem az orosz–amerikai kapcsolatokban is vannak olyan pontok, amelyeket Moszkva jelenleg nem tart letárgyalhatónak. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes két konkrét problémát is megnevezett. Az egyik, hogy az orosz–ukrán háború kitörése után az Egyesült Államok és a legtöbb NATO-tagállam kitiltotta légteréből az orosz polgári és kereskedelmi járatokat, amit Moszkva politikai és gazdasági nyomásgyakorlásként értelmez. A másik ügy még régebbre nyúlik vissza: Washington Barack Obama elnöksége idején öt olyan orosz tulajdonú ingatlant kobzott el, amelyeket Moszkva hivatalosan diplomáciai célokra használt, az Egyesült Államok szerint azonban hírszerzési tevékenység folyt bennük. Orosz részről ezeket szuverenitási és presztízskérdésnek tekintik, és egyértelművé tették, hogy ezekben nem hajlandók engedni.
Ez azért kulcsfontosságú, mert jól mutatja: nemcsak a fronton, hanem a nagyhatalmi háttéralkuk szintjén sincs meg az a minimális egyetértés, amely nélkül egy ukrajnai békefolyamat valóban elindulhatna. Amíg ilyen alapvető viták is befagyott állapotban vannak, addig a háború lezárásához szükséges politikai környezet egyszerűen nem létezik.
Summa: Egyszerűen nincs olyan közös nevező, amelyre ma mindkét fél – Oroszország és Ukrajna – egyformán és feltétel nélkül rábólintana, miközben az Egyesült Államok sem tud olyan megállapodást kikényszeríteni, amelyet mindkét oldal elfogadna. Ezért jelenleg nem reális, hogy a háború gyorsan véget érjen.
