Testmozgással csökkenthető a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, valamint jobban szinten tartható a betegek állapota – kivéve, ha ahhoz a 15-20 százalékhoz tartoznak, akik genetikai adottságaik miatt nem reagálnak rá.
Az orvosok már évtizedek óta felhívják a figyelmet arra, hogy milyen fontos a sport a 2-es típusú diabétesz megelőzésében és kezelésében. Egy friss kutatás szerint azonban ez nincs feltétlenül így: a páciensek ötödének ugyanis nem használ a mozgás.
A statisztikák szerint a cukorbetegek nagyjából ötöde nem tapasztal javulást a vércukorszintjében a felügyelt edzésprogram hatására sem. 2-es típusú változat esetén a test rezisztenssé válik az inzulinhormonnal szemben, amely kulcsfontosságú a szénhidrátok energiává alakításának folyamatában. Ez pedig a cukrok felhalmozódásához vezet a vérben.
A magas vércukorszint idővel károsítja a szerveket, az idegeket és a vérereket.
Világszerte 347 millió embert érint a probléma, s az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései alapján ez lesz a hetedik leggyakoribb haláloki tényező 2030-ra. A cukorbetegek 90 százaléka a 2-es típusú változatban szenved.
A szakértők most olyan klinikai kutatási eredményeket elemeztek újra, melyeknél 2-es típusú cukorbetegek vettek részt edzésprogramban, valamint állatkísérleteket is figyelembe vettek az értékeléshez. Bebizonyosodott, hogy a páciensek 15-20 százaléka semmiféle javulást nem észlelt, ráadásul izmaik mitokondriális sűrűsége – tehát zsírégető képessége – sem lett jobb. Ez a fajta „edzésrezisztencia” a DNS-be kódolt információn alapszik, és örökletes lehet.
„Mivel az elhízás és a mozgáshiány a 2-es típusú cukorbetegség két fő rizikófaktora, az orvosok gyakran életmódváltás javasolnak a kezelésre. Ez a legtöbb embernél hatékony, ám az egyéni anyagcsere függvénye” – magyarázta Dr. Lauren Marie Sparks, az orlandói Sanford-Burnham Orvosi Kutatóintézet munkatársa.
Forrás: noinetcafe;
