Több elmélet is született arról, mitől ilyen külsejük. A rejtőzködés a leggyakoribb magyarázat, de nem az egyetlen.
A zebrákat gyakran már a kisgyermekek is azonnal azonosítani tudják szőrük jellegzetes, csíkos mintázatáról. Arról már több mint 100 éve folyik a természettudományos vita, hogy miért alakultak ki ezek a függőleges, fekete-fehér sávok.
Az egyik legnépszerűbb, és a közvélekedésben is elterjedt elmélet úgy tartja, hogy ez a rejtőzködést segíti természetes élőhelyükön, a szavannákon. Ám nem ez az egyetlen elképzelés.
Több magyar hírportál is foglalkozott a témával az utóbbi években és több tanulmány is született erről. Az egyik kutatás Horváth Gábor nevéhez fűződik.
Az ELTE fizikusa, mint arról az Origo 2012-ben már beszámolt, svéd kollégáival tanulmányozta a lovak színezetét. Megállapították, hogy „a sötét színű lovakról horizontálisan polarizált fény verődik vissza, ami vonzza a böglyöket. A fehér szőrről azonban polarizálatlan fény verődik vissza, ezért a világos színű lovakat kevésbé zaklatják a vérszívók.
A szakemberek egy magyar lovastanyán különböző mintázatú táblákat és lómaketteket állítottak fel egy legelőn, melyeket ragasztóval kentek be, így könnyedén meg tudták számolni a rájuk repült legyeket. A táblákat kétnaponta ellenőrizték, és megállapították, hogy a zebracsíkos lómakett vonzotta a legkevesebb vérszívót.”
Tim Caro, a Kalifornia Egyetem biológusa Charles Darwin egyik elméletét vizsgálta, amely szerint a csíkok a ragadozók összezavarására alkalmas mintázatot alkotnak. A kutatók kísérletekkel vizsgálták, vajon hogyan látják a zebrákat az élőhelyükön előforduló ragadozók.
Különböző szűrőkkel oroszlán- és hiénakompatibilissé tett digitális fotók értékelésekor kiderült, hogy a csíkok sem nappali fénynél, sem szürkületkor, de éjjel sem látszanak olyan távolságról, ahonnan a zebrákra vadászó állatok még vizsgálódnak, csak akkor látszanak igazán, mikor az állatok már jóval közelebb érnek a zebrákhoz” írja az Index az eredeti, angol nyelvű tanulmány alapján.
„Az oroszlánok és hiénák szeme már csak bőven a támadás megkezdése után veszi észre a csíkokat: ötven méter a határ nappal, jó 30 méter szürkület idején, de éjjel mindössze 9 méterre csökken ez a távolság.”
Egy harmadik teória szerint csíkok segítségével már messziről képesek beazonosítani egymást. Ezt egyelőre nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. A negyedik elmélet a hőleadással, a hőháztartással hozta összefüggésbe a csíkos szőrzetet. Az erről megjelent tanulmányt azonban sokan bírálták. A legvalószínűbbnek mindent egybevéve Horváth és Caro elmélete tűnik.
Forrás: szeretlekmagyarország
