Argentína dollárosítása most megválasztott elnökének egyik legfőbb kampányígérete volt a jegybank felszámolása mellett. Lehet ennek bármi realitása, vagy csak szimpla népámítás? – szemlézte ezt a kérdést az economix.hu
Az argentin Javier Milei, a szélsőjobboldali politikai outsider, akit gyakran hasonlítanak Donald Trump volt amerikai elnökhöz, radikális gazdaságpolitikájának megvalósítására tett fogadalmat nem sokkal azután, hogy megnyerte az ország elnökválasztási kampányát.
Milei, akinek megbízatása december 10-től 2027 végéig tart, a vasárnapi szavazáson a vártnál nagyobb különbséggel, elsöprő győzelmet aratott.
Az előzetes eredmények szerint a szavazatok nagyjából 56 százalélát kapta, és ezzel kényelmesen legyőzte Sergio Massa peronista gazdasági minisztert.
Az eredmény mondhatni sokkolt mindenkit – Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága most kiugrik a közgazdasági tankönyvekből és elindul valami teljesen ismeretlenbe.
Az 53 éves Milei korábban „anarcho-kapitalistaként” jellemezte magát, és a kampány során egy alkalommal még egy láncfűrésszel is hadonászott, ezzel is jelezve és persze retinákba égetve az állami kiadások csökkentésére irányuló szándékát.
A legfőbb ígéretek között szerepelt a vergődő peso felszámolása, a dollár hivatalos fizetőeszközként való bevezetése, az ország központi bankjának megszüntetése és a nyugdíjrendszer privatizálása. – emlékeztet írásában a CNBC.
„Ma visszatérünk arra az útra, amely naggyá tette ezt az országot” – mondta a győzelmi beszédben.
Az előtte álló kihívások azonban közel sem egyszerűek:
az ország gyakorlatilag permanens válságban leledzik, a mostani helyzet pedig újfent sokkoló. 2000 óta három államcsőd is volt a Argentínában.
A dél-amerikai országban nem az egyszámjegyű infláció miatt aggódnak, hanem inkább a 140 százalékos miatt. Eközben 5-ből 2 argentin él szegénységben, és a kulcsfontosságú mezőgazdasági területeket sosem látott aszály sújtja.
Milei közben pedig gazdasági sokkterápiát ígért. És hogy ez pontosan mit is jelent, azzal még talán ő sincs tisztában.
Jöhet a dollárosítás
Ha megvalósulna a gyakorlatban Milei dollárosítási terve azt jelentené, hogy Argentína feladná a pesót, mint valutát, és helyette az amerikai dollárt használná. A lépés persze nem lenne példa nélküli: a többi között Ecuador és Panama is meglépte már, de egy Argentína méretű ország még hajszolta magát ilyen kísérletbe.
A lépésnek vannak persze támogatói, szerintük az átállás segíthetne megfékezni az elszabadult inflációt, és véget vethetne az ingadozó gazdasági ciklusoknak. A kritikusok viszont úgy érvelnek, hogy
ez megfosztaná az országot nemzeti szuverenitásától,
és csorbítaná Argentína azon képességét, hogy érvényre juttassa a monetáris politikát, értve ezalatt például az alapkamat változtatását.
„Argentína fő problémája 1876 óta a peso” – mondta Steve Hanke, a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott közgazdaságtan professzora a CNBC műsorában.
„Az egész a központi bankkal és a pesóval van összefüggésben. Szóval, Mileinek jó ötlete ez. Dollárosítani kell, a dollárral szemben felhozott érvek közül ráadásul több abszolút ostobaság. Nevetséges az a felvetés is, hogy nincs elég dollárjuk ehhez” – mondta a professzor, aki bár nem vett rész Milei kampányában, ám tanácsadóként a csapatával segítséget nyújtott.
„Egy nagyon precíz műveletről beszélünk. Tehát, ha jól csinálják, hatalmas gazdasági fellendülés lesz Argentínában” – teszi hozzá.
Ezzel szemben Jimena Blanco, a Verisk Maplecroft amerikai részlegének vezetője megjegyezte, hogy Mileinek jelentős strukturális reformokat kell végrehajtania, ha be akarja váltani ígéreteit, beleértve a gazdaság dollárosítást és a központi bank megszüntetését.
„Az előbbihez azonban dollárra van szükség, amivel a központi bank jelenleg nem rendelkezik, ezért az azonnali dollárral való ellátás valószínűsége továbbra is csekély” – írta egy kutatási jegyzetben.
Példa, az akad
Nagyjából egy tucatnyi kis ország van a világon, amely viszonylag jól elvan saját fizetőeszköz nélkül. Sőt, akár nagyobbak is: Ecuadornak sincs saját pénzneme, csak az amerikai dollárt használja. Az ország 2000-ben állt át, miután egy pénzügyi válság következtében a korábbi pénznem, a sucre teljesen összeomlott, az emberek pedig elkezdték dollárra váltani a pénzüket, és ezzel nem hivatalosan dollár-elszámolásúvá tették az ország gazdaságát. A kormány pedig előre ment és nem hátra: hivatalosan is átálltak. (Kicsit hasonló módon, ahogy Montenegró valamint Koszovó vezette be előszőr a német márkát, majd az eurót.)
Az amerikai turisták persze örülnek neki: nem kell pénzt váltogatni. De mit kaptak az ecuadoriak?
Először is, megszűnt a valutájuk instabilitása, ami komolyan hátráltatta a külföldi befektetéseket: az ország gazdasági fellendülést tapasztalt közvetlenül a dollár bevezetése után. A pénzügy, a közlekedés, a kommunikáció, a turizmus és a vendéglátás, valamint a jelentős olajipar – mindannyian szépen profitáltak az egyszerűbb külföldi tranzakciókból és a több befektetésekből. A hagyományosabb ágazatok, amelyek Ecuadorban elsősorban a mezőgazdaságot és a falusi gazdálkodást illeti, nos, ott már kevésbé volt érezhető.
Másik példa Salvador: sokak meghökkenését kiváltva, az amúgy is meghökkentő lépéseiről híres Nayib Bukele elnök azt kezdeményezte, hogy a dollár mellett a bitcoin is hivatalos fizetőeszközzé váljon. 2021. június 9-én a világon elsőként a salvadori törvényhozás nagy többsége megszavazta a kriptodeviza törvényes fizetőeszközként való elfogadását.
A pénzkészlet (és így a monetáris politika) ellenőrzésének kiszervezése egy másik országba valójában nem is olyan szokatlan
– hívja fel a figyelmet Eric B. Schnurer amerikai politikai tanácsadó egy korábbi publikációjában. Valójában jelenleg 25 ország (köztük Észak-Korea) köti gazdaságát részben vagy egészben az amerikai dollárhoz.
Ez úgy hangozhat, mintha a monetáris politika kiszervezése egy másik országnak a szuverenitásról való szörnyű lemondás lenne, mindarról, ami egy államot állammá tesz. De természetesen nem mindenről mondunk le, csupán egy dologról a többi közül, ami egy államot állammá tesz. És az államok a kezdetek óta ezt teszik – mondja Schnurer, hozzátéve, hogy valójában a pénzkínálat feletti állami ellenőrzés a meglehetősen új keletű jelenség. A kormányzati funkciók némelyikét ki lehet, és már régóta ki is szervezik más országokba vagy akár magánszervezetekhez. Történelmi példák mutatják, hogy ez nem csak a pénzügyek területén van így.
