Mi még szívós gyerekek voltunk! Például rengeteg papsajtot tömtünk magunkba, de akkoriban szerintem mindent összeettünk és most őszintén van valamelyikőtöknek valami baja attól, hogy legelésztünk, mint a tehenek? Nem hinném. Nekem mondjuk az akácvirág volt a kedvencem, bár azt a mamám ki is sütötte igen kisütötte… Annak úgy valami mennyei íze volt.
Ezért (is) voltunk mi olyan egészségesek, ezért nem voltunk allergiásak, és nőttünk is, mint a gomba.
Régen a gyerekek ezt a növényt ették, az árok szélén, és a játszótereken. Enyhén sós, sajtos íze miatt. Az öregek pedig gyógyhatása miatt teát főztek belőle.
Ma már kevesen tudják, de ez a növény, amit népiesen csak “papsajtnak” nevezünk rendkívül erős immunerősítő. Európa szerte megterem, hiszen kicsi a tápigénye, és elviseli a szélsőséges időjárást is.
Termését a régi emberek gyomorfájdalmakra és immunrendszer felerősítésére használták. De csonterősítő hatásáról is ismerték. A régi emberek, jártukban-keletükben az út széléről napi rendszerességgel fogyasztották.
A gyerekek is játék közben, ha a fűben papsajtra bukkantak, rögtön leszedték és megették. Talán ennek is betudható az, hogy bár mi sosem ettünk multi vitaminokat, mégis majd kicsattantunk az egészségtől.
Bizonyára sokan vannak még, akik gyerekkorukban ették a papsajtot.
Emlékszik még rá valaki?
Én igen!
