Sokan kérdezik magukban, hogy mi lesz ezzel az embertömeggel, amikor megérkezik Németországba? Most még hajtja őket a remény, ám sokan attól tartanak, hogy a jövevények nem minden álma válik valóra. Hogyan látják mindezt a németek?
A német médiában még mindig csak az eufória képeit látjuk. A pályaudvarokon tapsoló és örülő embereket látunk, akik adományokat hoznak, lufikat és “Refugees welcome!” plakátokat emelnek a magasba. Németország nemzetközi megítélése most az egekben van, a világsajtó arról cikkez, hogy a németek eljutottak az erkölcsösség magaslataiba. Ássunk egy kicsit mélyebbre, és nézzük meg a német média híradásaihoz a közösségi oldalakon fűzött kommenteket!
Aki a német média fősodrából tájékozódik, az elé (még mindig) egy optimista kép tárul: A “Willkommenskultur” (üdvözlési kultúra) jegyében nyilatkozó vezető politikusok szerint Németország a menekültekkel csak “gazdagabb” lesz. Ha a II. világháború után integrálni tudtak 12 millió elüldözött kelet-európai németet, akkor ezt a “néhány” százezer embert is el tudják majd helyezni. “Sikerülni fog!” – visszhangozzák Merkel kancellár szavait. Ezt a “nyertes-nyertes” hozzáállást várnák el az többi EU-tagországtól is.
A németek megoldási javaslata egyszerű: Saját rendszerüket ültetnék át európai szintre. A külső határokon ún. hot spot-okat hoznak létre, ahol eurokraták döntenének a menedékkérelmekről. Ők a politikai korrektség jegyében valószínűleg megértőek lennének, és a polgárháborús térségekből érkező szíreket, irakiakat és afgánokat ugyanúgy mind befogadnák, mint a magukat a különböző kisebbségekhez (főként a cigánysághoz és a homoszexuálisokhoz) tartozónak valló embereket.
A befogadott migránsokat egy kötelező kvóta szerint osztanák szét a tagországok között, Magyarországra az eddigi súlyozás alapján a beérkezők 1,57 százaléka jutna. Ezeket az embereket a számukra kijelölt tagországban kéne egy “belső” elosztási kulcs szerint letelepíteni és integrálni. Ehhez az EU migránsonként €6,000 (kb. 1 800 000 forint) támogatást adna.
A németek és svédek racionális emberek, országaiknak hosszú tapasztalata van a migránsok integrációjában. Erre építve 20 migránsra átlagban 3 szociális munkás és 2 nyelvtanár jut(na), akiknek két év alatt kell(ene) megtanítania a bevándorlókat az államnyelvre. A felnőttek emellett szakmai, vagy felsőfokú képzésben is részesülnek, hogy 2-3 év után lehetőleg a hiányszakmákban tudjanak munkába állni. Eddig az elmélet.
(Ausztria felé tartó bevándorlók Angela Merkel képével.)
A valóságot a különböző statisztikák mutatják. Az OECD szerint az integráció kulcsa a nyelvtudás, így azoknak a bevándorlóknak és csoportoknak van esélye a munkán keresztül integrálódni, akik hamar elsajátítják az államnyelvet. Svédországban a migránsok munkanélküliségi rátája pont a nyelvtudás hiánya miatt az őslakosok háromszorosa. De lássuk, mit gondolnak minderről a német kommentelők:
A németek véleménye a szeptember első napjaiban Németországba érkező 20 000 migráns láttán kezd átfordulni. Több lett a józan hang. Egyesek azt kérdezik, hogy ha tényleg “csupa agysebész és mérnök” érkezik, akik ráadásul alig várják, hogy dolgozhassanak, akkor miért kerül a 800 000 migráns ellátása mégis 10 milliárd euróba?
Mások azt firtatják, hogy ha a prosperáló nagyvárosokban már most sincsen elég megfizethető bérlakás és bölcsődei/óvodai férőhely, akkor mi lesz, ha több százezer újonnan érkező család is beszáll az ezekért folyó versenybe?
Megint mások arra emlékeztetnek, hogy 25 éve a kelet-németeket is hasonló lelkesedéssel fogadták, ám a munkáltatók pont velük verték le a nyugat-német béreket. Most hasonlótól félnek. Az európai összefüggéseket érintve többen méltatlankodnak amiatt, hogy Németország eurótízmilliárdokat költ a közös valuta megmentésére, miközben százezerszám “importál” bevándorlókat, akiknek ellátási költségei újabb terhet rónak a német költségvetésre.
A vita tehát Németországban is árnyaltabb lett, már pedzegetik a lényegi kérdéseket. A legfontosabb kérdéseket azonban még mindig eretnekség feltenni: Hogyan lehetne a bevándorlók végeláthatatlan özönét megállítani, vagy legalább kezelhető mederbe terelni? Mi lesz, ha Németország és Svédország az EU-ban egyedül marad a “nyitott kapuk” politikájával? Arra a kérdésre pedig, hogy az évente érkező 800 000 vagy 1 000 000 idegen kultúrájú bevándorló milyenné formálja Németországot 3-5, vagy 10 év múlva, már ne is gondoljunk…
Kiszelly Zoltán
politológus
forrás: mozgasterblog.hu
