Ma van a kereszténység legnagyobb ünnepe – aminek a mai napig része a tojásokat tojó húsvéti nyúl. De hogyan kerül a húsvéti gondolatkörbe a nyúl? Ennek jártunk utána.
Mindenki keresett gyerekkorában csokitojásokat a harmatos fűben, küldött nyuszis képeslapokat távoli rokonoknak, de azon csak felnőttként gondolkodik el az ember, hogy mi köze a szapora állatnak a feltámadás ünnepéhez. Nos, a húsvéti nyúl gyökerei igencsak messze nyúlnak vissza a múltba, és még a tudósok is csak találgatnak, hogyan kapcsolódhat a keresztény ünnephez. Abban azonban minden feltételezés egyetért, hogy szaporasága miatt a nyúl a bőség, termékenység jelképe, és emiatt maradhatott fenn a mai napig a húsvéti gondolatkörben.
Nyúlfejű istennő és az ő kedvencei
Húsvét ünnepének időpontját a niceai zsinat határozta meg Kr. u. 325-ben: a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapra tették az ünnepet. Ez az időpont már a pogány időkben is fontos volt: a tavasz, a megújulás eljövetelét ünnepelték ilyenkor. Egyes feltételezések szerint ezekből az időkből eredhet a húsvéti nyúl is, ami a germán Eostara, a nyúlfejű istennő kedvenc állata volt. Az istennő nevéből eredhet a húsvét angol (Easter) és német (Oster) elnevezése is. Eostara a legtöbb ábrázoláson tavaszi virágokkal, színes tojásokkal és nyuszikkal szerepelt.
A legendák szerint a tavasz ünnepén mindig nyulak kíséretében jelent meg: amik színes tojásokat raktak a fűbe, ha jó gyerekeket láttak.
Szőrös lett a sérült galamb
A legtöbb gyerek előbb-utóbb megkérdezi a szüleit: hogy ha nyúl, akkor miért tojik tojásokat? A kérdés a kutatókat is izgatta, és többféle magyarázatot is találtak. Eoster istennő legendájában többféleképpen is szerepel madár: az egyik szerint az istennőnek volt egy színes tojásokat tojó madara, ami húsvétkor nyúllá változott. A másik változatban az istennő egy sérült galambot úgy mentett meg a haláltól, hogy nyúllá változtatta; a tapsifüles pedig színes tojásokkal hálálta meg a segítségét. A madár-nyúl dilemma a nyelvészeket is foglalkoztatta, egyes feltételezések szerint valójában nem a nyúl, hanem a gyöngytyúk az ősi germán hagyomány tavaszi állata. Ugyanis egyes német területeken húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak a tojásaival együtt. Németül a gyöngytyúk neve Haselhuhn, amit sokszor Hasel-ként rövidítenek; a nyúl pedig Hase. Könnyen lehet, hogy ebből félreértés adódott, és így került képbe a nyuszi…
Nem mindegy, hova tojik
A húsvéti nyulat először egy 16. századi írásban említették: Németországban már akkor szokás volt a húsvéti fészek készítése, ami lehetett akár egy kosár is; ezekbe tojt a hagyomány szerint tojást a tapsifüles húsvét reggelére. Hogy miért fészek, az kézenfekvő: a húsvéti nyuszi a mezei nyulak közé tartozik, amik nem üregekbe, hanem a földön lévő fészekbe fialnak. A magyar nyelvben egyébként a nyúlkölyköket fiókának hívják…
A magyar húsvéti nyúl igencsak fiatal
Bár Nyugat-Európában évszázadok óta bevett szokás volt, nálunk csak a 19. században jelent meg a színes tojásokat tojó nyúl. Először a városokban ütötte fel a fejét, onnan terjedt tovább a falvakba is. Néprajzkutatók szerint német nyelvterületről érkezett, a behozott képeslapok és édességek miatt jött divatba; mindenesetre a városi polgári lakások húsvéti díszítésében is egyre többször jelent meg a tapsifüles. Általánosan azonban csak az 1940-es évektől kezdve terjedt el hazánkban; és most már elképzelhetetlen lenne nélküle a húsvét.
ripost