Sok mindentől függ, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, éppen mennyire vagyunk harmoniában magunkkal és a világgal. De mik is a szükségleteink?
Mi kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a saját életünkben? Pontosan tudjuk, de olykor nem árt végiggondolni, hogy állunk ezzel mi magunk, mire figyelünk és mit hanyagolunk el, mire van szükségünk valóban! A Kreatívpszichológia blog összeállítása.
Megkerülhetetlenül Maslow
Sokan ismerik Maslow piramisát, amely átfogó képet ad az emberi szükségletekről és azok egymással való kapcsolatáról is. A piramis alján az elemi szükségleteink állnak, amelyek a fizikai létezésünkhöz szükségesek. Akkor tudunk feljebb lépni a piramis lépcsőfokain – azaz energiáinkat a magasabban található szükséglet kielégítésére fókuszálni – , ha az adott szükségletet alapvetően és tartósan kielégítettük. Ez persze nem jelenti azt, hogy délidőben korgó gyomorral nem esik jól pár dicsérő szó, de annak, aki éhezik, fontosabb lesz egy vajas zsemle, mint Maslow piramisa!
Hányadik emeleten járunk?
Fiziológiai szükségletek
Az evésről viszonylag kevesen felejtkeznek meg, de vajon valóban törődünk eleget a testünkkel és annak szükségleteivel? A fiziológiai szükségletek minőségi kielégítése – azaz a megfelelő mennyiségű és minőségű étel, a mozgás és az elegendő alvás – nélkül nehéz tartósan és sikeresen a magasabb rendű célokra összpontosítani. Hajlamosak vagyunk elhanyagolni ezeket, de a „nincs rá időm” pont olyan rossz magyarázat, mint a favágóé, aki életlen fejszével vágja a fát, mert olyan lassan halad, hogy nincs ideje megélezni!
Biztonság szükségletek
A biztonság szükséglet többet jelent, mint hogy nem kell féltenünk a testi épségünket. A biztonság arról szól, hogy nem kell félnünk! A biztonság azt jelenti, hogy a világ számunkra érthető és valamelyest kiszámítható. Manapság az egyik legkeményebb támadás talán ezen a ponton éri a szükségleteink kielégítését. Amikor egyre gyakrabban éljük meg a kiszolgáltatottságot és az ezzel járó félelmet, szorongást, amikor az érzékeny pontjainkat – ilyen pl. az egészségünk, vagy gyermekeink sorsa – kihasználva tartanak bizonytalanságban, akkor fontos energiát fordítani arra, hogy visszaszerezzük a kontrollt, hogy ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni. A tartósan fennálló félelem meggátolja, akadályozza, hogy azokra a szükségleteinkre koncentráljunk, amelyek a növekedésünkhöz szükségesek, amelyek a boldogságérzésünket megalapozzák.
Szeretet, valahová tartozás igénye
Talán nem mindenkinek, talán nem minden életkorban – és akkor is, ha éppen nem ez a trend – szükségünk van elköteleződésen alapuló szeretetkapcsolatokra. Szükségünk van emberi kapcsolatokra, és nem csupán virtuálisakra, hanem arra hagyományos háromdimenziós fajtára, ahol látom a másik ember mosolyát, ahol érzem az illatát, ahol vannak ölelések! Ha valaki csak egy-egy nap tudatosan figyel rá, hogy ezt az időt a barátaival, vagy a családjával töltse, érezni fogja a különbséget.
Elismerés szükséglet
Mindent természetesnek – úgy is mondhatnám érzelmileg semleges előjelűnek – tekintünk, ami jól működik az életünkben. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatainkra is. „Úgy is tudja, hogy……. szeretem/nagyra tartom/megbecsülöm a munkáját/stb.!” Tényleg? Honnan lehet, kell ezt tudni, ha soha nem hangzik el, ha soha nem mondjuk ki. Mi felnőtt emberek, úgy tűnik, feltételezzük egymásról a gondolatolvasást. Legalább is, ha arról van szó, amivel elégedettek vagyunk, mert ellenkező esetben ugye az az építő jellegű kritikát olyan gyakran kimondjuk! Van, aki kínosnak tartja, hogy megdicsérjen másokat, és másoknak pedig egyszerűen eszünkbe sem jut, fel sem tűnik, hogy a párjuk, gyermekük, munkatársuk valami olyat tett, amiért megérdemelné a dicséretet! Ha úgy gondolod, hogy nagyon jól esne, ha olykor megdicsérnének, ha elfogadjuk azt, hogy az elismerés elemi szükséglete egy embernek, akkor ideje elkezdenünk dicsérni! Ezzel hozzásegíthetjük a körülöttünk élőket, hogy megéljék az elismerést, de a folyamat visszafelé is hatni fog: aki megtapasztalja, milyen jól esik egy jó szó, az maga is könnyebben dicsér majd meg másokat.
Maslow piramisában idáig tart a hiányalapú szükségletek sora. Ha ezek kielégítése nem sikerül, az egyértelműen rontja az életszínvonalat, de az életünkbe a színt és a vonalakat a növekedésalapú szükségleteink hoznak.
forrás: anna.hu
