Ma már számtalan buborékos, szőlő alapú ital található meg a borboltok polcain, nem meglepő, ha a laikus vásárló kicsit elveszettnek érzi magát közöttük. Az alábbiakban összeszedtük pár mondatban a legfontosabb tulajdonságokat, melyek megkönnyíthetik a választást a habzóborok között.
A gyöngyözőbor, frizzante, spumante tulajdonképpen a pezsgő egyszerűbb változatai, melyek esetében a fantázianevek használata is engedélyezett (pl: Juhsecco, Frici, stb.). Ezek általában könnyű, illatos, behűtve jóleső, szomjoltó italok, minden társaságban népszerűek, hiszen nem mások, mint friss, tiszta ízű, gyümölcsös borok több-kevesebb szénsavval – mesterségesen – dúsítva. Ilyenek pl. a muskotály aromáival letaglózó és édes habzóborok vagy az egyszerűbb száraz frizzanték.
Tankpezsgő (Méthode Charmat vagy Martinotti): a leggyakoribb pezsgő. Nevét a gyártásához használt nagyméretű, nyomásálló acéltartályokról kapta. Ezekbe kész bor, cukor és borélesztő keveréke erjed. A lezárt tartályokból az erjedés során keletkező szén-dioxid nem tud távozni, így szénsavként elegyedik a borral. A legismertebb és talán legnépszerűbb termék ebből a kategóriából a Prosecco , de így készül a Törley pezsgők nagy többsége is.
Palackos erjesztésű pezsgő (Tradicionális peszgő vagy Méthode Classique vagy Méthode Champenoise) a pezsgők csúcskategóriája. Valódi kézműves termék, ami évszázados hagyományokat őriz. A legfontosabb tény, hogy ugyanabban a palackban erjed és érlelődik, mint amelyikben végül az asztalunkra kerül. Fontos, hogy hosszú éveket (2-5 év) tölt az érlelőpincében, ezalatt különleges, kifinomult, ún. autolízises aromák fejlődnek ki benne. Különlegesen finom a szénsavtartalma, mely igen apró buborékokat ad, sőt a kortyot már szinte krémesnek érezzük. Lehet francia pezsgő, azaz Champagne, Crémant, Blanquette, lehet olasz habzóbor, tehát Franciacorta, de az olaszok hívhatják Metodo Classiconak, a spanyolok pedig Cavanak. Figyelem! Ha nincs feltüntetve a technológia a palackon, akkor szinte biztosan tankpezsgőt tartunk a kezünkben.
Méthode Transvasée (nincs magyar neve), tulajdonképpen az előző kettő technológia ötvözete, viszonylag ritkán alkalmazzák. Az alapbor-cukor-élesztő keveréke nem tartályban, hanem 1,5 l-es palackokban erjed. A buborékok kicsik lesznek, finom gyöngyözés alakul ki, lágyan szállnak fel a pohárban, és nem is illannak el olyan hamar, mint pl egy Proseccoból. Az erjedés után a pezsgőt tovább érlelik az erjedés befejeztével leülepedő seprővel együtt, hogy íze harmonikusabb, teltebb, izgalmasabb legyen, majd géppel szűrik és a végleges, 0,75 l-es palackokba töltik. Kiváló ár-érték arány jellemzi, ilyen pl Magyarországon a kék címkés, klasszikusnak számító Hungária márka.
Sokan a pezsgőkhöz sorolják a PetNatokat is, pedig ezek az italok – habár buborékosak – nem pezsgők, hiszen egyszeri erjesztéssel készülnek. Egészen egyedi termékek. Tulajdonképpen az „alapborok” erjedés közben – murciként – kerülnek lepalackozásra, mellyel a képződő szén-dioxid az italban marad. Ritkán szűrik, általában seprősen kerülnek forgalomba, így egészen különleges ízélményt nyújtanak. Hozzá az alapanyagot bio, sőt nem ritkán biodinamikus eljárással termelik.
