A líbiai diktátor, Moammer Kadhafi nyolc évvel ezelőtti bukása utáni polgárháborúban két részre szakadt országban a múlt héten lángolt fel újra a konfliktus.
A Khalifa Haftar tábornok vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg csapatai megindultak az ország fővárosa ellen. De vajon ideológiai vagy gazdasági indokok játszanak szerepet a konfliktus kiéleződésében? Mit a célja az offenzívával Khalifa Haftar tábornoknak?
Egyre komolyabb összecsapásokról érkeznek hírek a kormányt támogató milíciák és az ország keleti felét irányítás alatt tartó hadsereg között, több ember életét vesztette. A Khalifa Haftar tábornok vezette, Kelet-Líbiát az ellenőrzése alatt tartó milícia csapatai megközelítették a fővárost.
De mit lehet tudni a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetőjéről?
Khalifa Haftar tábornok korábban vezérezredes volt a líbiai hadseregben, részt vett abban a puccsban, ami segített Kadhafit hatalomra juttatnia 1969-ben. Számos háborúban részt vett, komoly harctéri tapasztalatokkal rendelkezik. Harcolt Izrael ellen 1973-ban a jóm kippuri háborúban is, majd 1978–87 között a csádiakkal folytatott határháborúkban. 1987-ben hadifogságba esett, ezzel Kadhafi csádi terveire is nagy csapást mért.
Tüntetők a líbiai főváros, Tripoli egyik déli negyedében (MTI/EPA/Szabri el-Medui)
A nagy kérdés, hogy mi történt ebben az időben, hiszen a következő évben amerikai segítséggel külföldre utazhatott,
ahol egy Kadhafi-ellenes csoport szervezésébe fogott,
majd pedig az 1990-es évektől két évtizeden át az Egyesült Államokban élt, és támogatta a rezsim elleni erőket. Távollétében halálra ítélték a nép elleni bűncselekményekért. Khadafi bukása után visszatért Líbiába, majd 2015-ben a Líbiai Nemzeti Hadsereg élén visszafoglalta a dzsihadistáktól Bengázit.
Líbiában jelenleg is polgárháborús állapotok uralkodnak, az ország gyakorlatilag két részre szakadt. A keleti országrészt irányító Abdullah al-Száni kormányfő elutasítja az ENSZ támogatását élvező Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnök vezette egységkormányt, amely a nyugat-líbiai Tripoliban székel.
Az egységkormány az ENSZ közvetítésével 2015-ben jött létre, de legitimációs problémákkal küzd, mivel nincs saját hadserege, és így nem tudja rákényszeríteni akaratát a rivális frakciókra. A keleti és nyugati részt önálló kormányzat irányítja, saját törvényhozással és központi bankkal, amelyek a maguk eszközeivel finanszírozzák a két részállam működését.
A Líbiai Nemzeti Hadsereget vezető 75 éves tábornokról sokan úgy gondolják, hogy hataloméhes ember, aki autokrata politikai rendszert szeretne kiépíteni az országban. A tábornok legtöbbször az összes ellenfelét terroristának titulálja, hogy így szerezzen a nép körében támogatást. Erőfeszítéseiben Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom is támogatja, éppen a radikális iszlamistákkal szembeni kemény fellépése miatt.
Az egyiptomi elnök al-Szíszivel szinte baráti a viszonya. Mindkét vezető a hadseregből érkezett a politikába, és mindketten nagy küldetéstudattal rendelkeznek, hogy egyedül ők segíthetnek országaiknak kilábalni a káoszból.
A hatalom forrása
Haftar hatalmának fő támasza az ország kőolajkészletei feletti ellenőrzés. Az elmúlt években az ország déli részén fekvő olajmezőket is kontroll alá vonta, az ebből származó bevételek pedig a rendszer működésének alapja. Az ország exportbevételeinek 95 százaléka származik kőolajból.
A Bloomberg becslése szerint a Líbiai Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alatt lévő területeken
egymillió hordónyi olajat termelnek naponta.
Ez elmarad a 2011-es szintekből, viszont jóval magasabb az azt követő években elért mélypontoknál.
Júniusban Haftar két terminált is elfoglalt az ország nyugati részén Tripoli mellett, ami után hetekre leállt az olajexport, napi 800 000 hordóval csökkent a kitermelés, és milliárdos kárt okozott az észak-afrikai országnak. Miután a nemzetközi partnerek csak az egységkormány felügyelete alatt álló társaságtól vehettek olajat, a tábornok kénytelen volt a terminálok visszaszolgáltatására.
Olajpiaci szakértők szerint egy esetleges fegyveres konfliktus során hasonló forgatókönyv valósulhat meg, vagyis ismét zuhanhat az ország olajkitermelése.
Miszrátából érkező katonák ellenőrzik fegyvereiket, mielőtt a líbiai főváros, Tripoli felé indulnak 2019. április 8-án (Fotó: MTI/EPA)
Líbiában nem ideológiai, hanem az erőforrásokért folytatott harc van – mondta Ghassan Salamé, az ENSZ líbiai megbízottja a katari al-Dzsazíra televízió adásában. Kadhafi kormányzása alatt is megcsapolták az ország erőforrásait, virágzott a korrupció.
Miközben az olajkitermelés szép lassan megközelítette a 2011 előtti szinteket,
az olajjövedelmekből a vezetői tisztviselői réteg és nem a középosztály profitált,
a megtermelt jövedelmek elhagyják az országot.
A jelenlegi konfliktus hátterében nem ideológiai különbségek, hanem az erőforrások feletti ellenőrzése áll – véli Riccardo Fabiani, az Energy Apects geopolitikai elemzőcég szakértője.
Haftar az ideológiát használja, hogy a külső támogatói előtt növelje saját legitimitását, és ez a iszlamista csoportok elleni küzdelemben nyilvánul meg – tette hozzá. Véleménye szerint az olajmezők feletti ellenőrzés is egy eszköz saját hatalmának megszilárdítására.
Az kérdés, hogy ha eddig nem sikerült egyezségre jutni, akkor egy fegyveres konfliktus után hajlandók lennének ellenfelei Haftar feltételeit teljesíteni – mondta Fabiani, aki szerint egyértelmű, a tábornok arra törekszik, hogy az ország legbefolyásosabb vezetője legyen.
Pozícióját erősítené Haftar
Az M1-nek nyilatkozó Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint Haftar tábornok rendelkezik katonai erőkkel és egyéb forrásokkal, mivel az ország 80 százalékát irányítja, de pozícióit szeretné erősíteni. A korábban a CIA-nak is dolgozó katonai vezető által kontrollált területeken a docens szerint sokkal nagyobb rend van, mint a hivatalos kormányzat által vezetett részeken.
Halifa Haftar tábornok áthúzott portréja egy miszrátából érkező katonai terepjárón (Fotó: MTI/EPA)
Hozzátette: kérdés, hogy Khalifa Haftar hatalmi törekvése mennyire saját kezdeményezése,
mivel az ország jelentős kőolajkészlettel rendelkezik,
és Oroszországot, valamint Kínát is érdekelheti az ország sorsa.
Migrációs veszély
Az Európai Unió 2008-ban megegyezett az akkor hatalma teljében lévő líbiai diktátorral a líbiai határok szigorú védelméről. Kadhafi bukása után érdemben semmilyen rendfenntartó erő nem ellenőrzi az ország körülbelül 1700 kilométeres partszakaszát, így Líbia a Földközi-tengeren zajló embercsempészet központjává vált. 2011 óta több százezer ember érkezett Líbiából az európai partokra.
Az M1-nek nyilatkozó szakértők szerint egy esetleges konfliktussal a káosz szélére sodródhat az ország, és ismét megnő az esély arra, hogy többezres tömeg indul Európa felé a térségből.
A másik nagy kérdés, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus során Franciaország melyik oldalra áll. Jelenleg francia katonák harcolnak Líbiában, de az Európai Unió tagállamaként az egységkormányt is támogatja.
