Mi lenne, ha kiderülne, hogy amivé az evolúció korszakainak folyamán váltunk többről szól, mint a csillagok, bolygók és ködök közti elemi kapcsolatról?
„Létünk egy része tudja, hogy honnan jöttünk”, mondja Carl Sagan, a Kozmosz című dokumentumfilmének egy adott pontján. „Vágyunk visszatérni oda. És vissza is tudunk térni, mert maga a kozmosz bennünk is ott van. Csillag-anyagból vagyunk. Egy út vagyunk a kozmosznak, hogy megismerje önmagát.”
De mi van, ha tényleg kiderülne, hogy amivé az evolúció alakított minket, sokkal több, mint a csillagok, bolygók és galaxisok összetételét illető elemi anyag. A csillag-anyag. Mi van, ha az agyunk valódi szerkezete, és mindaz, amit ez létrehozni képes – olyan konstrukciók, mint az internet és a közösségi hálók – az univerzum alapszerkezetére hasonlítana?
Egy, a Nature’s Scientific Reports-ban megjelent friss tanulmány pont ezt támasztja alá – miszerint nemhogy csak csillag-anyagból vagyunk, hanem létezhet egyfajta kozmikus visszacsatolás az agyszerkezetünk és az általa létrehozott dolgok között.
„Semmi esetre sem állítjuk azt, hogy az univerzum olyan, mint egy globális agy vagy egy számítógép” – állítja Dmitri Krioukov, a tanulmány társszerzője, a San Diego-i California Egyetem tudós kutatója. Habár a tanulmánynak nem az a célja, hogy az univerzumot valamiféle hatalmas, kozmikus értelemnek írja le, Krioukov szerint azonban létezik az agy-univerzum párhuzam: „Az univerzum növekedése és a komplex hálózatok között felfedezett ekvivalencia arra enged következtetni, hogy hasonló törvények irányítják ezen különböző, összetett rendszerek dinamikáját”.
A probléma? Ezen törvények eredetének és természetének megfejtése.
Így tehát a kutatócsoport szuperszámítógépes univerzum-szimulációkat futtatott (amennyire persze az univerzumot szimulálni lehet annak végtelen mivolta végett, természetesen hozzávetőleges adatokkal dolgozva), és meglepetésükre arra jöttek rá, hogy a tér-idő hálózati ábrázolása egy gyorsuló univerzumban váratlanul hasonló volt az internethez, közösségi hálókhoz – vagy éppen agyunkhoz – hasonló komplex hálózatok felépítéséhez.
„Felfedeztük, hogy a komplex és véletlenszerű hálózatok nagyarányú növekedési dinamikája hasonló, ami megmagyarázza az ezen hálózatok közti strukturális hasonlóságot.”- mondja Krioukov.
Mekkora az univerzum, matematikai értékekkel kifejezve? Nem kisebb, mint 10250 tér-idő egység, vagy legalább 93 milliárd fényév, vagy 8,8 x 1026 méter. A kutatóknak, számítási okokból ezt a hatalmas értéket arányosan le kellet csökkenteniük, mielőtt véletlenszerű hálózat-szimulációjukat egy szuperszámítógépen futtatták volna (ami 10.368 processzormaggal, 100 teraflop végsebességgel, 20 terabájt memóriával és 39 terabájt flashmemóriával rendelkezik). Ilyen feltételek mellett is, a szimuláció futásidejét 3-4 évre saccolták. A kutatóknak a szimuláció „optimalizálásával” végül sikerült drámaian felgyorsítani a folyamatot – egy nap alatt futtatni tudták az egészet.
„Amellett, hogy a szimulációkat sikerült az elképzelhetőnél sokkal gyorsabban végrehajtani, a kapott eredmények tökéletesen egyeztek a kutatók elméleti becsléseivel” – mondta Robert Sinkovits, az SDSC (San Diego Supercomputer Center) számítógép-szakértője.
Nem lehet mégis, hogy a komplex hálózatok és az univerzum közti váratlan hasonlóságok csak a véletlen egybeesés eredménye? Krioukov szerint lehetséges, de hozzáfűzte, hogy ennek valószínűsége „extrém kevés”, és hogy „A véletlen egybeesések a fizikában nagyon ritkák, majdnem soha nem történik ilyen. Mindig van valami magyarázat, ami lehet, hogy nem azonnal nyilvánvaló.”
Ha az eredmény valóban nem a véletlen műve, akkor ez azt jelenti, hogy felfedezhetjük a komplex hálózatok, az agyunk és maga az univerzum összefüggő viselkedését.
Egyed Zsuzsanna
Forrás: Arany gondolatok
