Aggteleki Nemzeti Park
Aggteleki Karsztvidék
Meteor-barlang
Az Alsó-hegyen nemcsak zsombolyokat, hanem víznyelő- és forrásbarlangokat is ismerünk. A legnagyobb, nem függőleges kiterjedésű üreg a mintegy fél kilométer hosszú és 131,7 m mély Meteor-barlang. Annak ellenére, hogy horizontális víznyelő, legnagyobb függőleges kiterjedésével egyszersmind mély magyarországi barlang is.
A klasszikusnak számító expedíciók semmit sem sejtettek létéről, miután bejárata nem volt nyitott, a felfedezés nem a barlang bejárására szorítkozott. A Vörös Meteor SE barlangkutató expedíciói több év alatt megfestették az Alsó-hegy számos eltűnő vizét, de mint Dénes György, a kutatások irányítója 1961-ben írta: „A rendelkezésre álló adatok nem adtak magyarázatot a legnagyobb bódvavölgyi karsztforrások (Vecsem-, Pasnyag-, Kastélykerti-forrás) vízgyűjtő területére, tehát fel kellett tételeznem más, az eddig ismertektől keletre fekvő, előttünk és a szakirodalomban még ismeretlen víznyelők létezését is, melyek már a Vecsem- és a Pasnyag-forrás rendszeréhez tartoznak.”
Az előtanulmányok után Bódvaszilas határában, a Szőlősfej-kertben a Vörös Meteor barlangkutatói és a Lóczy-csoport tagjai együttesen ütöttek tábort. Munkahelyet az 1961 tavaszán felkutatott Nagy- és Kis-vizestöbri víznyelőnél létesítettek. A kis-vizestöbri brigád egyhetes kemény munkával bejutott a vízjáratba, amelyet cseppkövek díszítettek. Az első feltárók, Frojimovics Gábor és Kovács György útját akna állta. Ekkor a nagy-vizestöbri brigád is csatlakozott, s hágcsókat szereltek be a barlangba. Több függőleges szakasz után a Titánok-csarnokának elnevezett hatalmas üregbe jutottak. A csarnok hossza mintegy száz méter, s ezzel Magyarország egyik leghatalmasabb földalatti terme. A Titánok-csarnoka igen sokarcú. A hágcsótól jobbra cseppkőmedencék, kristályhalmazok és változatos, igen dús képződmények alkotják a Cseppkőparadicsomot. Ezen áthaladva más kép tárul elénk, mert egy ősi omlás maga alá temette a cseppkő oszlopokat, viszont az omladékon új kristályok, görbe cseppkövek, heliktitek tömege keletkezett. A terem névadóit, a titáni méretű cseppkő oszlopokat a csarnok közepén lehet megtalálni. Továbbjutni egyelőre nem sikerült, csak a hatalmas omladék között lehetett lemászni 15-20 m mélységbe.
A barlang feltárása sajnos nem ment áldozat nélkül. 1961. november 8-án, szerdán délután a kutatók egy csoportja ismét leereszkedett a barlangba, hogy a Titánok-csarnokából megkeresse a továbbvezető utat. A sziklafalon találtak egy hasadékot, útjukat azonban nem tudták folytatni, és visszafordultak. A kijárattól 80 m-re egy 12 m mély kürtő felső részén Winkler Mária biztosító kötele kioldódott, s a kutató lezuhant. A baleset csütörtök hajnalban történt, s a riasztott Sipos László mentőorvos reggeli hat órára ért a sebesülthöz, akit megfeszített munkával péntek hajnali három órára sikerült a felszínre juttatni. Szerencsére súlyosabb sérülést nem szenvedett, s hamarosan felépült.
Évekkel később, 1969. november 3-án Lakatos László a barlang végén hágcsóról zuhant le, s súlyos koponyasérülést szenvedett. Mintegy ötven ember tizennégy órán át küzdött az életéért, s még sikerült kórházba szállítani. Sajnos két hónapi gondos orvosi kezelés ellenére elhunyt. Emlékét a Lakatos-forrás és a nevét viselő barlangkutató csoport őrzi.
Az Alsó-hegy nagy tömege ugyan egységes felépítésű mészkő, de a triász rétegsor alsó tagjai homokkőből, agyagpalából, márgából és lemezes mészkőből állnak, amelyeket a hegységképző hatások erősen meggyűrtek, összetörtek. Ezekkel a hatalmas, csúszásos tektonikus zónákkal kapcsolatban alakult ki a Meteor-barlang is, amelynek földtani vizsgálatát Szentes György végezte el. Megállapította, hogy a barlang, annak ellenére, hogy jól fejlett víznyelővel indul, nem elsősorban patakos barlang, hanem a becsípődött szeizi rétegek erős tektonikus töréseinek volt meghatározó genetikai szerepe. Jelentős tény, hogy a mozgások az eredetileg alul fekvő, nem karsztos kőzeteket a mészkő fölé emelték, így a törmelékanyag könnyen bejuthatott a barlangba. A Titánok-csarnokáig egyetlen hatalmas, ferde, lapos törés határozza meg a járatok futását. Ennek már a folyóvíz bejutása előtt is léteznie kellett, s a víznyelőn beáramló víz csak a már kialakult falakon hagyta hátra jellegzetes eróziós formaelemeit. Valószínűleg nem is egy ponton, hanem sok kisebb repedésen át jutott a víz a barlangba, amely a réseken át lassan áramolhatott a legalsó szintek felé. Ez magyarázhatja a rendkívüli borsókő- és heliktitgazdagságot.
A barlangon belül három fő genetikai rendszert lehetett elkülöníteni. Az első rész a Titánok-csarnokáig terjed, ahol a szivárgó és folyó vizek hatása nagyjából egyenlő a tektonikus üregformáló hatásokkal. A második részt a Titánok csarnoka képviseli. A terem minden oldalról törésekkel körülhatárolt, melyeket azonban az utólagos omlások alaposan megváltoztattak. Az ún. kutakból összefolyó víz a terem alatti törmelékben már szabályos patakmedret vájt magának. A harmadik, legalsó szint a töréses eredetű hasadékok mentén történt kioldásra utal. A barlangban eltűnő vizet a Titánok-csarnokában a Vörös Meteor kutatói már a feltárást közvetlenül követően, augusztus 13-án hajnalban megfestették fluoreszceinnel. A szóba jöhető forrásokat augusztus 20-ig figyelték, de a jellegzetes zöld színű víz egyik forrásban sem jelentkezett. A negatív eredmény ellenére, már régen azt feltételezik, hogy a Meteor-barlang a Vecsem-forrással van összeköttetésben. Ha ez igaz, akkor a nyelőtől légvonalban 1700 m távolságra és 230 m-rel a nyelő szintje alatt fakadó forrással számítva, kb. három kilométer hosszú barlangi főágra lehet következtetni. Mindeddig azonban sem a Meteor-barlang végpontja, sem a Vecsem-forrás felől érdemleges előrehaladást nem sikerült elérni.
A barlang meteorológiai viszonyai nem az Alsó-hegy zsombolyaira, hanem az alacsony középhegységi típushoz hasonlítanak. A levegő hőmérséklete 7,3-12,5°C között változik, középértéke 10,4°C. A relatív páratartalom átlaga 95,3%. A barlang vizeit három csoportra lehet osztani: patakvízre, a cseppkőmedencék és a repedések vizére. A patak vize a barlang belső szakaszában a külső hőmérséklethez, majd a többi vízhez hasonlóan, a barlang hőmérsékletéhez igazodik.
A barlang biológiai (állattani) feldolgozását Bajomi Dániel végezte el, aki az élőlényeket négy ökológiai kategóriába csoportosította: barlanglakók (troglobiontok), barlangkedvelők (troglophilok), barlangjárók (hemitroglophilok) és barlangi vendégek (trogloxénok). Összesen 90 féle állatot tudott elkülöníteni, s ezzel a Meteor-barlang hazánk fajokban negyedik leggazdagabb barlangja lett. A valódi barlanglakók nagy száma (13 faj) pedig az előkelő második helyre sorolta. Feltűnő volt, hogy a barlangban viszonylag kevés barlangi vendégfajt lehetett kimutatni, ami a hosszú idejű elzártságból és a szűk bejáratból következik. A barlang különleges morfológiai tagoltsága megmutatkozik az állatok élőhelyeinek eloszlásában is. A patakmeder barlanglakó állatok számára kedvezőtlen, a Kútkerülő-járat pedig kedvező ökológiájú biotópnak bizonyult. A barlangban talált fajoknak a környék barlangjaival történt összehasonlítása arra enged következtetni, hogy az alsó-hegyi barlangok faunája – miként az Alsó-hegy földrajzilag – önálló állatföldrajzi egységet alkot.
Egy túrázó naplójából:
Ide már mászni kellett fel, majd le. A barlanghoz vezető úton hamar ráismertünk az elbeszélésekben emlegetett Lófingató-ra (elnézést, de így hiteles), amely a kezdeti enyhe emelkedésű nyakig érő csalánosból átváltott egy szép hosszú meredek emelkedőre. A barlang bejáratát az Alsó-hegyen, a Kisvizes-töbör víznyelő aljában találtuk, azaz először nem találtuk meg! A hordalék teljesen eltüntette, legalább 30 cm-rel befedte a barlang betonba ágyazott vasajtaját.
Ez a barlang is felejthetetlen élményt nyújtott! A bejárattól kb. 130m mélyre ereszkedtünk le ahol megpillanthattuk a Titánok-csarnokát. Ez egy óriási több emelet magasságú hatalmas cseppkőterem (kb 90mx30m területen), ahol többszázéves fák törzseit meghaladó átmérőjű cseppkövek nőnek. A terem méreteit nehéz érzékeltetni, de állítólag ez Magyarország legnagyobb cseppkőterme. Formagazdagsága és a cseppkövet testközelisége lenyűgöző. A hatalmas termet körbemászva láthattuk a lobogó zászlós cseppköveket és a plafon közelében haladva a gravitációnak fittyet hányó szerteszéjjel terjeszkedő néhány cm-es képződményeket. Érdekes módon a függőleges ág horogszerűen visszafordul, vagy szeszélyesen bármilyen irányban és szögben elágazik, vagy elfordul. A magasból mégegyszer körbepillantva nehéz szívvel hagytam itt ezt a szép helyet.
A felszíni sziklás, félhomályos, erdő borította táj nem sejtette, hogy milyen csodát rejt a mély. Ide feltétlenül szeretnék még eljutni – persze ez minden eddig látott barlangra értendő – lehetőleg egy jó fényképező és világítás társaságában
Forrás:Wikipédia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Meteor-barlang
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
