Ismerjük meg egy fiatal anya történetét, aki terhesen társ és munkahely nélkül maradt és a legmélyebb gödörből csak így tudott kievickélni. Jelenleg is egy albérletben fogadja a kuncsaftokat, ha kell házhoz megy, így teremtvén meg mindent gyermekének.
– Húszas éveim elején jártam, együtt éltem gyermekem apjával, akit még a középiskolában ismertem meg. Nagy volt a szerelem, mindaddig, amíg terhes nem lettem. Még az első két hónapban úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben, aztán egyre többet maradt távol, állandóan a cimborákkal sörözött vagy egyéb fiús programok miatt későn ért haza. Már akkor sejtettem, hogy bepánikolt, gondolom ki akarta élni magát, amíg lehet. – kezdte el történetét Anett.
Végül szembesülnie kellett azzal, hogy párja meggondolta magát, fiatalnak érezte még magát a gyerekvállaláshoz.
– Javasolta az abortuszt. Én meg kilökdöstem a lakásból – mondta, és a homlokán hullámzó ráncok arra is utalni mertek, hogy Anettben még mindig erősen él ez a rossz emlék. – Attól, hogy neki nem kell gyerek, még nem jelenti azt, hogy nekem se.
Így hát egyedül szeretett volna szíve alatt cseperedő gyermekének örülni, azonban a sors még nagyobb nehézséget görgetett eléje: megszűnt a munkahelye. Terhesen sehol nem akarták alkalmazni.
Ekkor lettél call girl?
– Nem, nem – mosolyog –, addig azért igen csak hosszú az út. Én először videochat-re gondoltam, egy hirdetésen keresztül jelentkeztem is a munkára, csakhogy keveset kaptam érte. Ha egyedül vágom a fejszém ebbe a fába, bizonyára jól jártam volna, de a pali, aki szervezte az egész melót igen csak nagy százalékot osztott le magának a keresetemből. Két hónapig így is kénytelen voltam megelégedni ezzel a helyzettel, mivel el voltam maradva a lakbérrel, rezsivel. Volt egy állandó netes kuncsaftom, Ali. Ő arab egyetemista volt itt, Budapesten. Egyszer felajánlotta, hogy legyünk együtt. Videochat-ben tilos valós találkát megbeszélni, az elején tiltakoztam is, de folyton győzködött, hogy töltsek el vele 3 napot. 1000 eurót ajánlott. Szégyen, nem szégyen: elgondolkodtatott.
Belevágtál?
– Bele. Meg is mondom miért. Annak ellenére, hogy folyton mindenféle őrültség és felbukkanó veszély jutott az eszembe, kellett a pénz. Nem tudom megmagyarázni, milyen érzés volt, úgy éreztem, csak ebbe kapaszkodhatok, és nem tudhattam, lesz-e jobb alkalom arra, hogy nagyobb összegre szert tegyek a közeljövőben. Egy pénteki napon találkoztunk, vasárnapig „bérelt”. Nagyon zavarban voltam, de szerencsémre roppant kellemes társaságú férfi volt, aki valójában úgy kezelt, mintha egy vakrandin találkoznánk.
Először is meghívott egy vacsorára, beszélgettünk, oldotta a feszültséget. Kérés nélkül felém nyújtotta a borítékot. Megkérdeztem tőle, ezért a pénzért mit kell majd tennem? Jólesett a válasza, könnyedén, nyugodtan, mosolyogva mondta, rajtam áll mi lesz ebben a három napban, valójában társaságot akar a hétvégére, mehetünk bármerre, csinálhatunk bármit és szex terén sem kér semmi extrát, semmi durvát. Az igazat megvallva tényleg nem erőltetett semmit, sőt, igen csak figyelmes volt velünk…ugyanis akkor már látszott a pocakom. A call girl szakma már csak akkor ragadt rám, amikor szülés után újra felhívott, újabb három szép napért. Eljártunk társaságba is, mintha párt alkotnánk, vagyis kísérője is voltam egyben. Megkérdezte tőlem, segítség-e számomra, ha tovább ajánl ismerőseinek? Végül több arab egyetemistának is bemutatott és szépen lassan fel-felkerestek, ők is beajánlottak ismerősöknek.
Mostanra mekkora vendégkörre tettél szert?
– Átlagban 30-40 vendégem van egy hónapban. Többségük visszatérő kliens. A skála igen csak színes. Egyesek átlag munkások, mások az elit szférában mozognak, akad köztük politikus, ügyvéd, üzletember is. Vannak fiatalok is, idősebbek is. Az elváltak gyakran hívnak akkor, ha valahol nővel az oldalukon kell megjelenjenek, de a korombeliek között is van jó néhány, akivel egy egész estét is át kell pörögni, míg szexre kerül a sor. Akad köztük olyan, aki csakis a négy fal között akar velem lenni. Ezért egy idő után még egy albérletet kellett kivennem, ami kimondottan ezt a célt szolgálja. Nem viszem haza a munkám.
Vannak valami szabályaid?
– Ha az útszéli prostikhoz kellene viszonyítanom a dolgot, akkor valójában elég sok a szabály. Először is időpontot kell kérniük a férfiaknak tőlem. Nem mindenkivel „megyek el”, valójában úgy fogom fel (Alinak köszönhetően), mintha ismerkednék. Annyi különbséggel, hogy nem várom el tőlük, hogy gondoskodjanak rólam, hogy egyáltalán több legyen a dologból, mint „munka”. Minden új ügyféllel kötelezően egy randi keretén belül találkozom, kötetlen beszélgetésbe kezdünk. Magamról nem osztok meg semmi személyest, nem mesélek a családomról. A kuncsaftjaimnak elég, ha tudják a kedvenc virágom, parfümöm, ha netán kedveskedni akarnak nekem, íj módom megtehetik. Ők viszont mesélhetnek magukról, egyesekkel még a párkapcsolati problémákat is megbeszéljük. Nem csak szexről szól az egész. Ja, és nincs „szeretlek”, meg „édesem”, tisztában vannak, hogy nem ők az egyedüliek.
És szex terén milyen kérésekkel fordulnak feléd?
– Őszintén? Lehet, hogy szerencsés vagyok és a vakrandis „szelekció” is nagyban meghatározza, de extrém kérésekkel nem fordulnak hozzám. Nem kérik hármasban, nem kérik, hogy öltözzek be ápolónőnek, nem kell megbüntessem őket, nem kell kutyatálból etetnem őket. A perverzió ilyen és ennél még magasabb szintjeit nem ismerem és talán ez az oka annak, hogy 3 évnyi call-girl-ködés után sem gondolkodom azon, hogy mikor álljak le. Orális és anális szex van az ügyfelekkel, van, aki velem próbálta ki a prosztata masszázst, van, aki a tantrikus szexet vagy a Káma Szutrát akarta kipróbálni. Aki a trágár szavakra gerjed, azt mocskos szavakkal izgatom.
De valamikor csak le kell állni…
– Igen, minden nő, aki a pornó vagy szexiparban dolgozik, az előbb-utóbb kiöregedik a szakmából. Ennek tudatában vagyok én is. Aki okosan „csinálja”, az ebben a néhány évben degeszre tömi magát pénzzel és fel tudja építeni magának a „B” tervet, ami kezdetét fogja venni akkor, amikor ez a különleges világ véget kell, hogy érjen.
forrás: delina
