A Visegrádi Együttműködés (V4) vezetői és Angela Merkel német kancellár csütörtöki, pozsonyi csúcstalálkozójukon jelentették be, hogy közös programot készítenek elő a migráció megfékezésére Marokkóban.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a migrációs válságba gyakorlatilag belebukott Angela Merkel is kénytelen elfogadni már azt, amit Orbán Viktor magyar miniszterelnök már negyedik éve mond: a migránsokat a kibocsátó államokban, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor a tranzitországokban kell megállítani. Ennek ellenére nem lehet bízni a migrációs kudarcát már egyre inkább beismerő Merkel elképzeléseiben, mivel az eddigi paktumai Niger, Csád és Líbia esetében kudarcot vallottak és lényegében hozzájárultak az illegális migráció legalizálásához.
Az északnyugat-afrikai Marokkói Királyság a Fekete-Afrika és Európa között zajló migrációs útvonal egyik fontos tranzitországának számít már évtizedek óta, ugyanakkor Marokkó maga is kibocsátó állam.
A migránsok Marokkóból a legkönnyebben az ottani két spanyol enklávé, Ceuta és Melilla városokból tudnak az Európai Unió területére átjutni.
A spanyolok ez ellen úgy védekeztek, hogy
még 1993-ban Ceutában 8,7 kilométer, Melillában pedig 12 kilométer hosszú kerítést építettek a határra. A határzárat a későbbiekben folyamatosan fejlesztették.
A jelenleg hat méter magas dupla kerítéssor, az őrtornyok, a rengeteg kamera, mozgás- és zajérzékelő ellenére minden évben sokan próbálnak meg, illetve jutnak is át a védelmi vonalon.
A migránsok Spanyolországba és ezáltal az EU-ba történő beáramlását az is megkönnyítette, hogy 2018 júniusában egy bizalmatlansági indítványnak – tehát nem választásoknak – köszönhetően hatalomra került egy erősen bevándorláspárti, baloldali kormánykoalíció Pedro Sánchez vezetésével, aki még Soros Györggyel is találkozott titokban.
Részben a madridi kormányváltás miatt, az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének (IOM) adatai alapján tavaly, a Marokkóból Spanyolországba érkező migránsok száma kifejezetten megnőtt.
Míg 2017-ben csak 28 707 migráns érkezett a mediterrán országba, addig 2018-ban ez a szám 65 325 lett. Ez 162%-os növekedést jelent egy év leforgása alatt. A baloldali kormánykoalíció – amellett, hogy folyamatosan fogadta a migránscsempészek hajóit – idén januárban elhatározta, hogy lebontja a határkerítések tetején futó, pengékkel ellátott drótspirált, amely sok esetben elijesztette az átmászni szándékozó migránsokat.
A Ceuta és Melilla határkerítéseit megrohamozó migránsokról több megdöbbentő videofelvétel is született.
Marokkóba a legtöbb migráns a volt nyugat-afrikai francia gyarmatokról jön. A migránsok érkezése jelentős részben annak is betudható, hogy
Franciaország még mindig kizsákmányolja ezeket az államokat, a nagyrészt mesterségesen előidézett szegénység elől pedig sokan Európába akarnak menni. Ugyanakkor Marokkó nemcsak tranzit-, hanem kibocsátó országnak is számít. A Rekrute nevű, casablancai székhelyű munkaközvetítő ügynökség 2018. májusi, reprezentatív felmérése alapján
a 18 és 35 év közötti marokkói fiatalok 91 százaléka költözne el szülőföldjéről. Többek között ezért is lenne létfontosságú a migráció megfékezése, de legalábbis a korlátozása szempontjából egy megállapodás Marokkó és az Európai Unió egyes tagállamai között.
Ahogy az Origo is beszámolt róla a Visegrádi Együttműködés (V4) vezetői és Angela Merkel német kancellár csütörtöki, pozsonyi csúcstalálkozójukon jelentették be, hogy az érintett felek közös programot készítenek elő a migráció megfékezése érdekében, Marokkóban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Angela Merkel is kezdi elfogadta azt, ami Orbán Viktor magyar kormányfő már negyedik éve hangoztat, nevezetesen: a migránsokat a kibocsátó államokban, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor a tranzitországokban kell megállítani.
A migráció külső okainak felszámolásán alapuló program több évre szól, részletei, valamint az arra előirányzott források mértékét néhány héten belül hozzák nyilvánosságra – közölte a tervről Peter Pellegrini szlovák kormányfő.
A terv sikere szempontjából kulcsfontosságú lenne, hogy a Marokkóval kötendő paktum részleteiben ne Angela Merkel, hanem Orbán Viktor elképzelései érvényesüljenek, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a német kancellár a magyar miniszterelnökkel ellentétben nem teljesen megszüntetni, hanem csak szabályozni, adott esetben legalizálni akarja az illegális migrációt. Nem véletlenül. még a végén kénytelen lenne bevallani, hogy csúfos kudarcot vallott a migránsok Európába csábítása. Jó példa egyébként Merkel felemás megoldására két kibocsátó ország, Niger és Csád, illetve egy tranzitállam, Líbia esete. Merkel 2016 végén – az Európai Unió nevében – kötött paktumot ezen államokkal.
A dolog lényege a következő: Brüsszel és Berlin az uniós állampolgárok adójából származó pénzügyi támogatás fejében arra kötelezi ezeket az országokat, hogy tartsák vissza a migránsokat. A megállapodás értelmében ezek a kormányok úgynevezett hotspot jellegű zónákat hoznak létre, ahol majd be lehet nyújtani a menedékkérelmet valamelyik európai államba.
A bevándorlás kérdése így hát nem oldódott meg, csupán bizonyos formában legálissá vált. Ez természetesen nem jelentette az illegális migráció végét sem, mivel a paktum megkötése után a térségben megélénkült az embercsempészet.
Angela Merkel terve, Niger, Csád és Líbia estében tehát határozottan kijelenthető, hogy kudarccal végződött, ugyanezeket a hibákat nem lenne szabad elkövetni Marokkó tekintetében.
Forrás: origo.hu
