Lehetetlen helyzetbe került a Németországot irányító konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció: ha folyamatosan romló választási eredményeik miatt elválnak, egy előrehozott választáson még jobban leéghetnek, ha folytatják a kormányzást, ki tudja hol tartanak majd a kormányzati ciklus végén, 2021-ben.
A sötét felhők, amelyek a Németországot kormányzó nagykoalíció fölé tornyosultak, még vészjóslóbbá váltak a két keletnémet tartományban szeptember első napján tartott választások nyomán – véli Tony Barber, a Financial Times (FT) publicistája. Szászországban és Brandenburgban mind a konzervatív CDU, Angela Merkel kancellár pártja, mind a szociáldemokrata SPD jelentősen vesztett 2014-ben elért eredményéből, miközben a radikális jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) masszívan második lett.
A CDU nyert Szászországban, az SPD Brandenburgban, ami lehetővé teszi vezetőiknek, hogy erre hivatkozva folytassák a nagykoalíciós kormányzást 2021 szeptemberéig, a következő országgyűlési választásokig. A CDU 32 százalékkal lett első, ami nyolc százalékpontos veszteség az öt évvel ezelőtti eredményéhez képest, az SPD 27,5-del győzött, ami több mint négy százalékponttal gyengébb 2014-es eredményénél. Az AfD 27,5 százalékkal triplázta eredményét Szászországban és 23,5-de duplázta Brandenburgban.
Kétségbeejtő helyzet
A két nagy párt a 2017 őszi választások óta minden tartományi választáson és a májusi európai uniós választáson is elmaradt akkori eredményétől, így az a nagy gondjuk, hogy ha folytatják a kormányzást, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy csak azért teszik ezt, mert attól tartanak, hogy egy előrehozott szavazáson csúfosan leszerepelnének. Ráadásul két évvel ezelőtti eredményük mindkét párt esetén történelmük legrosszabb teljesítményei közé tartozik.
A helyzetet bonyolítja még három körülmény. Az egyik az USA kereskedelempolitikájának megfordulása – korábban a nemzetközi szabadkereskedelmet óvó amerikai politika segítette az exportcentrikus német gazdaságot. A másik gond, amivel a két pártnak szembe kell néznie, hogy a GDP növekedése lassul, végül a harmadik, hogy egyiküknek sincs egyértelmű vezére. Így már-már politikai öngyilkosságnak látszik az előrehozott választások bevállalása.
Ki álljon az élre?
A CDU elnöki posztját az év elején vette át Angela Merkeltől Annegret-Kramp Karrenbauer. Ha új választások jönnének, neki kellene kancellárjelöltként vezetnie pártját, miközben az elmúlt nyolc hónapban romlottak a népszerűségi mutatói. Az SPD-nél az a gond, hogy alig találnak pártelnököt, miután a májusi rossz európai parlamenti választások után megüresedett a poszt. A legfajsúlyosabb jelölt Olaf Scholz pénzügyminiszter. Közben közeledik a kormányzás eredményeinek „félidős” áttekintése, aminek tükrében határozottan állást kellene foglalniuk a kormányzás folytatása mellett vagy ellen.
A két tartományi választás megmutatta, milyen erős az AfD Németország keleti felében. Ezt bevándorlásellenes politikájával, valamint azzal éri el, hogy azt állítja: kiáll a keletnémetek mellett, akik közül nagyon sokan úgy érzik, nem azt jólétet kapták, amint a német újraegyesítés kezdetén, 30 éve ígértek nekik. Ugyanakkor az AfD eredményei elmaradtak a várakozásoktól: azzal, hogy egyik tartományban sem nyert, elmaradt a párt nagy áttörése.
Ha hozzávesszük ehhez, hogy az ország nyugati felén messze nem olyan erős a radikális párt, mint keleten, akkor az FT publicistája szerint azt a következtetést vonhatjuk le, hogy szerepe leginkább a német politikai erők szétaprózódásának elősegítése lehet. Korában a CDU/CSU konzervatív pártszövetség a jobboldalon, az SPD balon élvezett hegemóniát, míg a liberális FPD és a Zöldek játszhatták a mérleg nyelvét. Ehelyett a jövőben kiegyenlítettebb erők állhatnak majd szemben az aktuális választások után, ami megnehezíti a kormánykoalíciók alakítását és üzemeltetését Európa legnagyobb gazdaságában.
mai
