A Reformáció évszázada
A reformáció korának első századából Mérára vonatkozólag semmi adat nem áll rendelkezésünkre. A reformáció nagy szellemi mozgalmának hatásáról nemhogy Mérára, de a t?le alig 15 km-re levő Kolozsvárra vonatkozóan is alig találhatunk történelmi forrásokat.
Heltai Gáspár kolozsvári prédikátornak egy 1544. augusztus 21-én kelt levele, melyet Eperjes városának bírajához írt, bizonyítékként szolgál arra, hogy már 1544-ben mind Kolozsváron, mind vidékén, mint csíra élt a reformáció. Heltai a következőket írja: „…a sátán a közöttünk meggyújtott kis világot el akarja oltani: de bízom Istenben!…”. A reformáció szellemiségének a megjelenésével kapcsolatosan azt is megjegyzi, hogy „rég meggyult”. Arra következtethetünk, hogy a reformáció eszméi az 1540-es évek elején Kolozsváron már ismertek voltak. Hogy ezen eszmék mikor terjedtek ki a vidékre, azt nem lehet tudni. Kétségtelen, hogy Kolozsvár környékén a reformáció eszméi egyre inkább elterjednek. A Monostori-Káptalan nagy erővel lép fel ellene. De a reformáció terjedését megakadályozni nem tudta, és 1556 márciusában Kolozsvárról kiűzik a szerzeteseket, a templomi képeket megégetik, a zárdákban az oltárakat lerontják. Már az 1557-es Tordai gyűlés megengedi, hogy „ki-ki azt a hitet tartsa, melyet akar, akár az új, akár a régi szertartásokkal”.
Azt, hogy Mérában mikor győzött a reformáció nem tudjuk, de a Kolozsvár és Méra közötti rövid távolság nem szabhatott határt a reformáció megújító mozgalmának. Valószín?, hogy az 1560-as években az egész község áttér a református hitre. Megállapítható, hogy míg Fenes, Lóna, Tordaszentlászló, Kiskapus, a Szamos mente Dávid Ferencel tartott, a Nádasmente falvai Gyerővásárhely, s talán Mákó kivételével a református hitet vallotta.
1593-ban készült harangunk felirata: „Dum trahunt vaco vos ad gaudium aeternam” egészen bizonyosan a reformáció korában használt jelmondat.
Ha Méra történetét kutatjuk, azt tapasztaljuk, hogy sorsa a századok folyamán szorosan összefügg a Szent-Erzsébet aggház történetével. Az Aggház levéltárából, Gróf Kemény József emlékirataiból, Mike Sándor gyűjteményéből, valamint az Országos Oklevéltárban megtalálható dokumentumokból megtudhatjuk, hogy a Szent-Erzsébet kórházon kívül Mérának birtokosai a Méra, a Cseh-csomafái Tóth, a mérai vagy patai Dezsőffi, a gyulai Dombrai, a Darabos, a Kemin, a Tompa, Gesztrágyi Abrahám, Petrovits Péter, a Matskási, a Bethlen és a Rhedei családok. A századok során azonban az egész falu zálog, végrendelkezés vagy különböz? pervesztés folytán a kórháznak a birtokába ker?l.
Egy ideig mérai birtokos volt, igaz, hogy csak zálog jussán István, erdélyi püspök is. 1
Mérai Nemes Dezső és neje, Anna asszony végrendelkezésként merai birtokukat az Aggházra hagyományozzák. Végrendeletük 1525. június 6.-án kelt, a következő szöveggel:
„Gyakran forgattuk elménkben, hogy minden földi jó mulandó, hirtelen elenyészik és abban semmi állandó nincsen és örökre meg nem marad: eltökéltük magunkban, hogy minden világiakról lemondván, lelkünk üdvének inkább kereshetése végett magunkat egészen Isten szolgálatjára rendelvén a Kolozsvári Szent-Erzsébet aggházba költözünk, s Méra nevű falunkat minden hasznaival, művelt és műveletlen szántóföldjeivel, mezeivel, réteivel, legelőivel, hegyekkel, völgyekkel, továbbá a Nádason levő két malommal, 5 darab szölővel, 6 kocsiba való és 3 hatáslóval, 16 nagy és 16 kisebb tehénnel, 250 juhval, 150 kisebb es nagyobb sertéssel, 32 kas méhvel, örökjogon adományozzuk a Szent-Erzsébet kórháznak”…” Ha vératyafiaim a kórházat Méra birtokából kihányni akarnák, azt semmiképpen ne tehessék, hanem ha a mondott egyháznak és az ott lakó szegényeknek 3000 jó ezüst magyar forintokat lefizetnek.�2
A végrendeletet János király 1538 május 17.-én Tordán kelt rendeletével megerősítette.
Mérai nemes Gesztrágyi Ábrahám, Méra másik birtokosa. 1555 Március 16.-án „lelke üdvének inkább kereshetése végett örökjogon, minden tulajdonossági jog fenntartása nélkül az egész Istenkirittye nevű erdőt a Szent Erzsébet Kórháznak adományozta, beírta és elörökösítette.” 3
Ezekkel az adományokkal a falu legnagyobb része a kórház birtokába jutott. 1602-ben Matskási Menyhért és felesége Kolon Kata egy záloglevélben Méran, Andrásházán és Nádason levő birtokukat zálogba adták Olcovai György Ispotály mesternek. Az érte adott zálogpénz 100 magyar forint volt.
Ezzel csaknem minden mérai birtok az Aggház tulajdona lesz mar a XVII. században.
Izabella királyné 1557-ben kelt adománylevelével az „Aggbetegek Háza” mérai jószágát „felerészben” a püspöki dézsma fizetése alól felmentette, és ugyanazon év június 10.-én kelt rendeletével a mérai jobbágyokat mindenféle díj, rovatal, királyi adó fizetése alól felmentette. Kolozsvár vármegye királyi adószedőinek és kirovóinak megparancsolta, hogy Méra jobbágyait és lakóit semmi adó vagy segély fizetésével ne zavarják. A fent említett kiváltságokról szóló okiratot Gróf. Kemény József emlékirata szerint nem Izabella királyné írja alá, hanem fia, ami az alkotmány által meghatározott együtturalkodás tényéből következett.
A Teleki féle Oklevéltár és Mike Sándor emlékiratai megőriztek egy pár jobbágynevet: Bacsó Benedek-1448, Szekeres Mihály-1458, Fekete Lőrinc-1458, Kozma Bálint-1505, Kovács Ambrus „1505, Varga Márton „1505. Az első két család kihalt.
A Reformáció évszázadát követően egészen az 1848-as szabadságharcig
Adataink szintén hiányosak. Csak kis töredékét ismerjük a történteknek.
Kónya András, szucsáki lelkész jegyzi fel, hogy egy „1621-beli erősen elszakadozott és elrongyolódott vizitatoriumi jegyzőkönyvből, protokollumból olvasni lehetett, hogy a hívek isteni tiszteletre Mérába jártak által.” A jegyzőkönyv elégett, de a Kónya András feljegyzéséből kitűnik az, hogy 1621-ben Méra anyaegyház, melyhez, mint filia tartozott Szucsák. De „1721-ben huszonöt gazdákra felszaporodván a hívek, a mérai tiszteletes pappal megegyeztek, hogy járjon által Szucsagba, az isteni tiszteletre. Fizetést ígértek neki és kötelezték magukat minden ágytól 2 véka búzát, 1 szekér fát és 3, azaz három Márjást fizetni.” „áll a fent említett lelkész feljegyzésében. Kemény József emlékiratai szerint Teleki Mihály volt akkor a mérai lelkész.
A XVIII. század első felében a vármegyék még nem bírtak állandó praetoriális hellyel, s így gyűléseiket a f?ispán lakóhelyén, a parciálist pedig egyik-másik faluban tartották, így 1756-ban Mérában.
A mérai parciális a többieknél azért volt nevezetesebb és jelentősebb, mert ettől fogva a gyűlések jegyzőkönyveit latin nyelven vezették. Az utána következő időszakban mind a parciális, mind a generális gyűléseket a vármegye székhelyén, Kolozsvárt tartották.
A korábbiakban már említettük, hogy Méra az idők folyamán a Kolozsvári Szent-Erzsébet Kórház (Aggház) tulajdonába került. A XVIII. században az 1770-es években az aggház mellett még, mint mérai birtokosok szerepelnek a Bethlen, Domokos és Rhédei családok. A megnevezett családok a Szent Erzsébet Aggházzal perelnek. Gróf Kemény József emlékiratai szerint a pert az Aggházzal szemben elvesztették, s a pervesztés következtében mérai birtokuk teljes egészében az Aggházé lesz. A Szent- Erzsébet aggház, illetve kórház Méra falu egyedüli birtokosa lett és az maradt egészen a h?bérrendszer megszüntetéséig.
1810-ben egy tűzvész a falu nagy részét elpusztította. A tűzvészben leégett a templom fedélzete is a haranglábbal együtt. A hívek adományából javították meg. Másodszor 1847-ben égett le. A templom belsejében emléktábla örökíti meg emlékét, melynek felirata:
„Miután rossz-akarat 1847-ben tűzvész által az Úrnak ezen házát a falu nagy részével felemésztette; újra épült az Isten dicsőségére lelkész Fekete István, gondnok Kelemen János, s az egész buzgó mérai Ev. Ref. Eclesia szorgalmuk által az Ev. Ref. Eclesia költségén 1851-ben.
Óh, Úr Isten, hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek könyörgését, mellyel a SZ. helyen Téged megkeresnek.”
Az 1851-es újjáépítés során k?torony ép?l a templom Nyugati oldalához.
A korábbiakban már említettük, hogy Méra az id?k folyamán a Kolozsvári Szent-Erzsébet Kórház (Aggház) tulajdonába került. A XVIII. században az 1770-es években az aggház mellett még, mint mérai birtokosok szerepelnek a Bethlen, Domokos és Rhédei családok. A megnevezett családok a Szent Erzsébet Aggházzal perelnek. Gróf Kemény József emlékiratai szerint a pert az Aggházzal szemben elvesztették, s a pervesztés következtében mérai birtokuk teljes egészében az Aggházé lesz. A Szent- Erzsébet aggház, illetve kórház Méra falu egyedüli birtokosa lett és az maradt egészen a h?bérrendszer megszüntetéséig.
Sajnos a XVII.- XIX. század közepéig a falu történetére vonatkozó több adat nem található.
A szabadságharc kora: 1848-1849
A szabadságharc nehéz napjai szerencsésen múlták el Méra felett. Köszönet érte papjának, Fekete Istvánnak, e az egyházközség kurátorának, Kelemen János magyarnak.
Mikor az ellenséges csapatok Kolozsvárról jövet Méra felé vették útjukat, Fekete István, a mérai egyház lelkésze az összehívott presbitériumal és a gondnokkal (kurátorral) az élen, a román csapat elé ment, hogy faluját védelmezze. A csapat vezérében, Avram Iancuban, Fekete István egyik volt iskolatársát ismerte fel. A lelkész a faluba vezette a csapatot, és a papi kertben, melyet azóta is „Lóger”-nek (Lágernek) nevez a nép, a méraiak a katonákat (?) élelemmel látták el. Másnap reggel a csapat (?) bekésen távozott. Méra megszabadult, Magyar-Nádast másnap felégették.
1898-ban a községet tűzvész pusztítja el.
Látnivaló
Református templom, Méra
A XV. századi gótikus templomot 1795-ben átépítették. Támpillérei részben még az eredetiek, a gótikus ablakok eredeti nagyságát faltükör jelzi, a gótikus ablakrézsű a szentély tengelyében nyíló ablakon látható.
Hajója téglalap alaprajzú, szentélye keskenyebb, és a nyolcszög három oldalával zárul. Tornya a nyugati homlokzat elé épült, barokk óraíves párkánya fölött formás sisak ül. A síkmennyezetes belsőben a diadalív alsó része középkori.
Purghy-kúria
A klasszicista stílusú Purghy-kúria 1840 körül épült egyemeletes, szabadon álló épület. 1891-92-ben huzamosabb ideig lakott itt Dayka Gábor költő, akinek számos szép verse itt született.
Cím: MéraFő út 1.
Tel: +36 (46) 460 101
E-mail: [email protected]
Web:
