A városi legendák, régi történetek és tudományos felfedezések hajnalán áll a budapesti Feneketlen-tó – vagy legalábbis az, amit ma „feneketlennek” hívunk. De valójában mit rejt a mélye? És mi köze mindennek a város múltjához és társadalmához? Nézzük meg együtt!
A tó, amit valójában bányából csináltak
A hely, ahol ma a Kosztolányi Dezső tér és a zöld park terül el, valaha egy nagy agyagbánya volt. A 19. század végén ott dolgoztak az agyagkitermelők, ám egy nap egy földnyílás következtében hatalmas vízmennyiség öntötte el a területet. Ennyi kellett ahhoz, hogy a gödör egyik pillanatról a másikra tóvá alakuljon — és ráadásul olyan mélységben, hogy az emberek hamar „feneketlennek” kezdték hívni.
Legendák, félelmek, romok
Idővel körülötte szóbeszédek terjedtek: hol dolgozók tűntek el a mélyben, mások szerint háborús romokat és törmelékeket dobáltak bele – egészen a második világháború utáni korszakig. A valóság nem ennyire drámai, de nem is kevésbé izgalmas: ténylegesen sok építési törmeléket és romot helyeztek oda, amit az évtizedek során feledésbe merült részterületek is tovább szítottak.
Az átalakulás – a tó mai képe
Az 1950-es évektől kezdve a helyiek és városvezetők együttes erővel parkot hoztak létre, sétányokat, stégeket építettek, fákat ültettek. Így a „feneketlen” legenda helyét fokozatosan átvette egy békés közösségi tér, aminek a környezetét sportpályák, játszóterek és kávézók szegélyezik. Ma már nem csak mítosz, hanem Budapest egyik kedvelt pihenőhelye.
Mi a mélység, valójában?
Bár a legendák szerint “sosem ér véget”, a valós vetület az, hogy a tó mélysége mindössze 4–5 méter körül mozog. Ugyanakkor ez nem veszi el a misztikumát: a múlt romjai, a helyhez fűződő történetek és a város régi emlékei mind ott rétegeződnek alatta — szó szerint.
