TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
A község határa átmenetet képez a síkság és a hegyvidék között. A délre nyúló alsó határrész tipikus alföldi táj. A település felső határa jellegzetesen dombsági vidék, lankás völgyek, dombok váltakoznak, s a magaslatokról szabad kilátás nyílik dél felé a Tiszáig.
A különböző korok népeinek vándorútja természetszerűleg a délre elterülő mocsaras lápvilág elkerülésével, a hegyek lábainál vezetett. Mivel a Zempléni-hegység és a Bükk hegyvidéke közötti út csakis a mai megyaszói határ lankás dombjain vezethetett át, így ez a vidék évezredeken keresztül az egymást követő népek országútja lett. A község már a honfoglalás előtt is lakott település volt _ régészeti leletek bizonyítják, amelyek szántás közben, az eke nyomán kerültek elő. Ezek a régészeti tárgyakat, mint például kőbalta, nyílhegy, sarkantyú, kard és a korábbi évtizedekben felszínre hozott bronzkori leletek a Nemzeti Múzeum és a londoni British Múzeum gyűjteményébe kerülve hirdetik a falu messze nyúló múltját.
Szent István királyunk idejében, a település nyugati részén templomot építettek, melynek romjait a jelenkor még nem tárta fel. A határában lévő erdőség kedven vadászhelye volt István királynak, később Kun Lászlónak is. Az erdő medvék ordításától volt hangos. Mint ilyenkor általában szokásos, a község nevét valamilyen jelenséghez, történeti hagyományhoz, tehát valóságos, vagy valóságosnak vélt történetre alapozzák. Megyaszó esetében a hagyományhoz kapcsolódik még a község címere is mely szintén utalást nyújt a középkori helységnév eredetére. A történetet a szájhagyomány a következőképpen meséli el:
Valamikor a kor a község határában hatalmas és háborítatlan ősi erdőségek voltak, melyben Szent István király is örömmel vadászgatott. Később Kun László király töltötte itt szívesen idejét kedves kun vitézeivel. Az erdőben sok medve tanyázott. Ordításuktól hangos volt a vadon. Bömbölésük lehallatszott a faluba, amely akkor még csak néhány házból állott. Innen a község neve, ami előbb Medveszó, majd Mediaszó, végül Megyaszó lett. A címerünkön, egy két lábon álló, szájában dudát tartó medve látható.
A falu északi részén álla Baksi halom, mely egy népvándorlás kori sírhely. A község határának legnevezetesebb része a híres Csákó bánya, amelyben ma már fejtés nem folyik. A nevét a hely alakjáról kapta. A Csákó bánya leghíresebb képződményei, a megkövesedett fák, más néven faopálok. Az opál igen elterjedt ásvány hazánkban, különféle változatai a Hernád-völgyben is többfelé előfordulnak. A környéki dombokon, szántókon különösen gyakran bukkan fel a több millió éves növénymaradványokat konzerváló faopál, illetve a tej-, üveg-, nemes-, és jáspisopál. A Megyaszó melletti lelőhely védetté nyilvánítását az elszaporodott üzleti célú gyűjtés megakadályozása tette szükségessé.
Látnivalók
Katolikus templom
A falu műemléke a Fő úton található, a 13-14. században épült középkori gótikus stílusú, bástyás erődfallal körülvett katolikus templom. A tatárjárás során elpusztult templom helyébe a 13. században, a tatárjárást követő években rakták le a ma is meglévő templom alapjait, amelyet a Boldogságos Szűz tiszteletére szenteltek fel. A római katolikus templomban láthatók Fadrusz János kiváló szobrászunk alkotásai: „Jézus a keresztfán” és a „Pieta”.
Nagy Lajos királyunk Megyszót 1352-ben a Czudar családnak adományozta, és ők építették a XIV. században a középkori gótikus templomot sokszögű szentélyével együtt. Ebben a templomban keresztelték meg Mészáros Lőrincet, aki később ceglédi főpap, majd Dózsa György hadainak fővezére lett. A falut és a templomot 1955-ben a török-tatár seregek elpusztították. A templomot 1615-ben építették újjá.
Ugyanebben az évben kerítették három oldalról a négy sarokbástyás lőréses erődfallal. A templomépítő megyaszaiak már a vége felé jártak az építkezésnek, amikor kérték a vármegye oltalmát. A falut és a templomot 1645-ben szerzetesek és fegyveresek támadták meg, és el akarták foglalni. „Előre járt a parancs, hogy egy férfi se merjen fegyvert fogni, ellenállni. A kijelölt napon a férfiak otthagyták a községet, kimentek a közeli halomra.
A nők pedig fegyvert fogtak s ki seprővel, ki piszkafával, laskasodróval, kővel, forró vízzel felfegyverkezve nemcsak ellene állottak a cserepároknak – barátoknak-, de pár órai harc után ki is verték őket a faluból.” Ennek a hősi ellenállásnak emlékét a templomban egy nehezen kibetűzhető felirat őrzi, s egy régi irat, hogy egy Weis nevű német kapitány golyói átlyuggatták a torony gombját. 1704-ben épült a nyugati homlokzat előtti torony.
1713-ben földrengés rongálta meg a templomot, az 1743. évi újjáépítés során 100 táblából álló kazettás famennyezetet kapott, melyet Asztalos Imre és István festett művészi módon. 1848-ban toronyórát vásároltak. 1901-ben a felújítást a Műemlékek Országos Bizottsága terve szerint kezdődtek meg. A régi templom egyedüli ritka nevezetessége, az élére állított fél nyolcszögű szentély meghagyása műtörténeti szempontból kívánatos volt. A kazettás mennyezetet leszedték, s azt ami megmaradt belőle a Miskolci múzeumnak ajándékozták.
A torony és a szentély közötti templom falait kibontották, és egy hatalmas észak-déli kereszthajót építettek be. A vármegyében itt alkalmazták először a Rabitz-féle boltozatépítést, ezzel fedték le a templomteret. Ekkor új toronygombot is felszeretek, amit gróf Andrássy Dénesnéről „Franciska” névre kereszteltek, aki ezért hálából kétezer koronát ajándékozott az egyháznak. Ezen vásárolták a carrarai fehér márványból készült nyolcszögletű szószéket. Az elkészült új templomot 1902. október 19-én szentelték fel.
A belső térben 1200 ülőhely van. A torony 38 m magas, a templom műemlék. Neves lelkésze volt községünknek Zombori Gedő prédikáció- és regényíró, akinek szolgálati idejére esett a századfordulói templomépítés. A templom előtti Hősök Kertjében az I. és II. Világháború emlékműve áll.
Cím: MegyaszóAlkotmány út 2.
Tel: +36 (47) 350 027
E-mail: [email protected]
Web: http://www.megyaszo.hu/
