Erdély, egy francia lovagrend, a románok és egy elrejtett aranykincsekből álló vagyon története, amit sehol máshol nem fogsz ebben a formában hallani!
Most egy olyan érdekes, történelmileg is nagyon fontos információt osztunk meg veletek, ami alapjaiban fogja átalakítani bizonyos dolgokról a nézőpontotok és hozzáállásotok.
Különösen Erdéllyel és a románokkal kapcsolatosan.
Az egész elsőre túl misztikusan hangozhat, de érdemes végigolvasni, hogy elénk táruljon a végére a teljes igazság.
Az 1118-as években alapított Hugo Payens és és Saintomeri Gottfried francia lovagok egy titkos lovagrendet.
Itt vesszük fel a történelem fonalát…
Eredetileg Palesztinában alapították meg magát a rendet, azért, hogy megvédjék a szent földet és az oda betolakodókat.
II. Balduin jeruzsálemi király palotájának egy részét ajándékozta a rendnek mely Salamon egykori temploma közelében volt. Innen kapta nevét a rend:
Annak rendje és módja szerint letették a szegénység, szüzesség és engedelmesség fogadalmát a jeruzsálemi pátriárka kezébe.
A rendet aztán 1127-ben II. Honorius pápa megerősítette, az 1128-i troyesi zsinat pedig Bernát rendszabályait tette reájuk nézve kötelezővé.
A rend kezdetben igen szegény volt, annyira, hogy két lovag volt kénytelen egy lovon ülni – ami a rend címere is lett. Nem telt még rendi ruhára sem, hanem alkalmi ruháikon fehér vászonból készült köpönyeget viseltek vörös kereszttel elől és hátul.
Az idők folyamán szolgálataikért gazdag ajándékok, nagy örökségek ütötték markukat, s csakhamar a rend igen gazdag lett. Ezzel aztán tagjaik száma és hatalmuk is nőtt s főleg keleten a rend igazi hatalommá fejlődött.
Európa több országában alapítottak rendházakat, köztük Magyarországon is a XII. században.
Első rendházuk Székesfehérváron volt, ahonnan aztán kirajzottak
Szaladin szultán 1187-ben visszafoglalta Jeruzsálemet, s katonái a keresztyén lakosságát kardélre hányták.
A szent sír elvesztése után a Templomosok Ciprusra húzódtak, bár legtöbbje Franciaországba tért vissza, ahol a rendnek hatalmas gazdasága és birtokai voltak. A rend kincseire azonban IX. (Szép) Fülöp francia király szemet vetett, s ezt megkaparintandó elhatározta, hogy a rendet egyszerűen megsemmisíti.
1310. október 13-án a rend tagjait s a nagymestert is letartóztatta és Sátánimádattal, herezissel és erkölcstelenséggel vádolta őket.
Hatalmas vagyonukat, kincseiket a francia király elkobozta, s embertelen kínzásokkal akarta rábírni a lovagokat, hogy bűnüket bevallják.
Egy sem tört meg, így 1310. május 12-edikén 54 templomos lovagot máglyán égetettek el, 80 azonban elmenekült.
A király azt is elérte, hogy a pápa 1312. április 3-án kiadott bullájával a Templomos Lovagrendet egész Európában feloszlatta.
Külföldi birtokaik a testvér Johannita rend tulajdonába kerültek.
Évszázadok hányattatása után a rend csak lassan tért magához.
Az Úr 1916-odik esztendejében, az első világháború kellős közepén, még semmi sem dőlt el a harctereken, különösen nem a nyugati fronton. Franciaország is az állóháborúban már kezdett kivérezni és legyengülni.
Hogy helyzetükön könnyítsenek a franciák augusztus 17-edikén a Bukarestben titkos szerződést kötöttek a románokkal, hogy támadják meg a Monarchiát.
Ez nem volt nehéz, mert a románok már ezt fontolgatták bizonyos jutalom fejében.
E szerződésnek egy titkos története került nemrég napvilágra Ilie Moldován akkori román külügyminiszter Caucescu börtönében halála előtt elmondott vallomása szerint:
„A franciákkal amúgy is jó viszonyt ápoló román kormány Párizshoz fordult azzal a kívánsággal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia leverése után csatolják Bukaresthez Erdélyt, illetve Kelet-Magyarországot a Tiszáig.
A román külügyminiszter tárgyalásai alkalmával az új szövetség kilenc legfontosabb politikusának és katonai vezetőjének 25 dkg-os színarany cigarettatárcát és feleségeiknek kisujjnyi vastag aranyláncot adományozott.
Ezen kívül Franciaországnak 20 évre átadta az erdélyi “arany háromszög” évi termelését, amit a franciák örömmel vettek igénybe. Tudni kell ugyanis, hogy a világ aranytermeléséből a legtisztább és legmagasabb értékű az úgynevezett ’román aranyháromszög’ volt”.
Pontosan ez történt a Trianon-i békediktátumban 1920. június 4-edikén, amikor is George Clemenceau francia elnök a wilsoni 14 pontos béketerv félredobásával kierőszakolta – többek között – Erdélynek Romániához való csatolását.
A fő cél nem is annyira a Kis Entente létrehozása volt erős új államokkal Németország keletről való bekerítésére, hanem az erdélyi aranybányáknak a kiürült francia kincstárba folyó jövedelme.
Ebből futotta az újjáépítésre, sőt a Maginot-vonal felépítésére.
A románok megvették Erdélyt – Erdély aranyán!
Szép Fülöp francia király a sötét középkorban ’koncepciós perben’ tette rá kezét a Templomos Lovagrend kincseire.
A köpcös Clemenceau és utódja pedig a ’felvilágosult’ 20-adik században bizonyára nagy elődjétől tanulta a mások kifosztásából való meggazdagodás leckéjét és módszerét.
Akkor a Templomos Lovagokat élve égették el máglyán, itt pedig a történelmi
Magyarországot élve négyelték fel.
Ha lett volna bennünk valami emberiesség, megkímélték volna saját testvéreiket akkor – s itt a magyart.
De nem volt. Ha lett volna valami minimális erkölcsiségük nem diktálták volna Trianont.
De nem volt.
Ha lett volna bennünk egy kis becsület Erdélyt, Felvidéket és a Délvidéket megoszthatták volna a nemzetiségi arányok szerint.
De nem volt, s ezzel 3,5 millió magyart ítéltek rabszolgaságra.
Mindennek ellenére azért van egy „becsületrendjük” amit büszkén osztogatnak.
Ma vannak olyan erők melyek azt akarják elhitetni, hogy mindez már a múlthoz tartozik, következésképpen csendben el kell fogadni, mint változhatatlant.
Ezzel a logikával érvelnek a hírhedt rasszista Benes-dekrétum védelmezői is, mely miatt 3 millió németet és 100 ezer magyart üldöztek el Csehszlovákiából s 60 ezret vittek el rabszolgamunkára a II. világháborút követően.
Csak az a baj, hogy ezek a törvények még ma is élnek és hatnak.
Ha a fenti logika valóban érvényes, ezzel érvelhettek volna a II. világháború után nemzetközi törvényszék elé vitt náci háborús bunösök, mondván:
„Uraim, ne tessenek erőlködni, mert ami történt az már a múlthoz tartozik, tehát fogadják szépen el, zokszó nélkül, végül is háború volt!”
Mint tudvalévő a náci törvényeket megsemmisítették, s a rendszert eltörölték, vezető személyeik legtöbbje a múltban történtekért az életével fizetett.
A felsorolt esetek azt mutatják, hogy vannak olyan rossz történelmi események, amelyek bár a múlthoz tartoznak, ám azokon változtatni nem lehetséges s nem is illik.
Viszont vannak olyan múltban történt döntések, események, amelyek rosszak voltak tehát szükséges eltörölni azokat, mert velejükig igazságtalanok és antidemokratikusak.
Ilyenek voltak a nácizmus törvényei s rendszere melyet radikálisan megsemmisítettek.
Ám ilyen Trianon is, mert kizsákmányolást, üldöztetést, tragédiákat s genocídiumokat okozott tisztán faji alapon, mégis ezt – teljesen érthetetlenül – megváltoztathatatlannak tartják nemcsak ellenségeink, nemcsak a modern nagy demokráciák, hanem már közülünk valók is.
A magyar történelemben sajnos mindig akadtak defetisták úgy a török világban, mint a német és a szovjet világban is, akik esküdtek a megváltozhatatlanra. Mégsem nekik lett igazuk.
vilagfigyelo
