Megváltozott a gólyák egy alapvető szokása: szomorú az oka

Fekete István írta Kele című regényében, hogy a gólyák előtt a tér, amelyet meg kell még ma járni, ahogy előttük az idő, amelybe ez a tér éppen belefér. Az író idejében nem is volt kérdés, hogy a gólyák tavasszal jönnek, ősszel pedig mennek.

Ám ahogy mostanra szinte minden mást, az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás a legméltóságteljesebb madarak életét is megváltoztatta. Erre külföldi és magyar szakemberek is érdekes, egyben figyelemfelkeltő példákat hoznak.

Miért változott meg a gólyák vándorlási szokása?

Az elmúlt években teljesen megszokott volt, hogy február elején mintegy kétezer kilométeres messzeségből, az afrikai kontinens felől fehér gólyák érkeztek Spanyolországba, Portugáliába és más európai országokba, hogy fészket rakjanak, és felneveljék fiókáikat.

Ana Bermejo madárszakértő azonban a DW magazinnak úgy nyilatkozott, hogy mostanra a felnőtt példányok mintegy nyolcvan százaléka télre is az adott országban marad. Egy, a Movement Ecology szaklapban megjelent kutatás szerint leginkább azért, mert a helyi szemétlerakók környékén keresnek élelmet.

Aldina Franco, a kutatás társszerzője szerint a madarak táplálékát mintegy hetven százalékban a kidobott élelmiszerek jelentik. Franco hozzátette, hogy látott már komplett kolóniákat is a tárolók körül, de arra is volt példa, hogy az egyes egyedek akár ötven kilométerről is felkeresték kedvenc helyüket.

Ez jelenti a valódi problémát a szakértő szerint

Amióta világ a világ, az élőlényeknek meg kell tanulniuk alkalmazkodni a változó körülményekhez, az utóbbi idők melegebb telei ráadásul kedveznek is mindazon gólyáknak, akik inkább nem kelnek útra. Dr. Végvári Zsolt, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Dunakutató Intézetének igazgatója a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a valódi probléma ott kezdődik, ha az emberek beleavatkoznak a természet törvényeibe, és etetéssel életképtelenné teszik az itthon maradt madarakat.

– Olyan egyedeket juttatunk előnyhöz ezzel, amelyeknek feltehetően az utódaik is elpusztulnak majd emberi segítség nélkül, illetve ők maguk is egy következő útjuk alkalmával. A beavatkozás felborítja a természet rendjét, a gólyák pedig ezáltal nem idomulhatnak a változó környezet kihívásaihoz – mondja a szakember.

Félreértés ne essék, nem a sérült, megmentett gólyákról van szó, hanem az ember természetes ösztöneiből adódó, de sokszor felesleges segítségnyújtásról. Hasonló ez a vízimadarak etetéséhez, melynek veszélyeire a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület rendszeresen emlékeztet.

femina