Hihetetlen tömeget vonzott az elmúlt hétvégén a Balaton déli partja: a parkolók megteltek, a vendéglátó helyek egy része kinyitott és az utakon is közlekedési dugók alakultak ki.
Úgy tűnik, hogy a mínusz kettő fokos hőmérséklet és a fel-feltámadó szél senkit sem riasztott vissza attól, hogy a magyar tenger partján élvezze a téli napsütést, miközben gyönyörködik az évek óta nem látott jégcsodákban, amiket a természet alakított az elmúlt napokban az ehhez kedvező időjárási viszonyok miatt.
Az új koronavírus-járvány miatt elrendelt szigorítások miatt most nem érdemes beszélni a balatoni szezonalitás kérdéséről, de kétségtelen, hogy a magyar tenger télen is tartogat olyan turisztikai látványosságokat, amelyek miatt tömegek kerekednek fel és akár a több órás autózás vagy vonatozás fáradalmait is vállalják, hogy ezeket megcsodálják. Az elmúlt napok pont ilyesmikkel lepte meg a járványügyi intézkedések betartásában kissé már megfáradt magyarokat. Kijelenthetjük: a Balaton a hétvégén nyári forgalmat hozott, és a turistaszám emelkedéséhez mi magunk is hozzátettünk.
Napok óta nézegettük a különböző közösségi oldalakon a különleges jégképződményekről szóló fotókat, konstatálva, hogy milyen csodákra képes a természet. Ehhez hasonlót nem lehet minden évben látni a tónál, ráadásul a táj több helyen inkább az Antarktiszra, mint Magyarországra hasonlított. Nem volt kérdés, hogy vasárnap mi is autóba ültünk és röpke másfél órás autózással Fonyódra érkeztünk. Már a település belterületén feltűnt, hogy sokkal több az autó, mint azt egy klasszikus téli napon várnánk. A négysávos úton ráadásul közlekedési dugó alakult ki a jobbra kanyarodó sáv miatt, ami a kikötő, illetve a strand felé vezetett.
Nos, a parkolás sem volt egyszerű mutatvány: egyrészt, mert minden talpalattnyi helyen állt már egy autó, másrészt, mert a hihetetlen mértékű forgalom nehézzé tette a lehetséges parkolóhelyek felkutatását, ami ha mégis sikerült, arra máris legalább ketten lecsaptak. Végül szerencsésen megoldottuk a kérdést, majd indultam a parkolóóra felé, ahol már ketten tanácskoztak.
Nem tudom, hogy kell-e fizetni. Csak azt látom, hogy üres a kijelző, de ez annyira furcsa. Budapestről jöttünk a családdal és ott már annyira megszoktuk, hogy mindig fizetni kell mindenhol
– fordult felém a családfő kérdőn, akit megnyugtattam, hogy szerintem a vasárnap amúgy sem fizetős időszak itt a déli parton, de a biztonság kedvéért a mobilomon is megnéztem az online parkolás lehetőségét, ami megerősítette az ingyenes parkolás tényét.
A nyarakat idéző tömeggel aztán elkezdtünk sodródni a part felé. Miután a kutyámat is magammal vittem, ezért a strand szóba sem jöhetett, így a kikötőt vettük célba. Bevallom, ennyi emberre mégsem számítottam. A partra alig lehetett lemenni, ahol szinte egymás mellett álltak az emberek: fotóztak, szelfit készítettek, néhányan bemerészkedtek a jégre, míg mások csak tisztes távolból csodálták a természet izgalmas jégképződményeit.
Viharos széllel és hófúvással érkezett meg az országba február 11-én a szibériai hideg. Az északnyugati szél sokfelé viharossá fokozódott, és a Balaton térségében olyan, erősen viharos, 90-100 kilométeres óránkénti lökések is voltak, amelyek elősegítették ezeknek a jégképződményeknek a létrejöttét. Hatalmas hullámok csaptak ki több helyen a partra, amelyek a nappali komoly mínuszok után éjszakánkén tovább fagytak az olykor mínusz húsz fokos hőmérsékletben. A zord hideg a fűre, a nádra, a fákra, a padokra, a stégekre, a kövekre, a nádra, néhol a kandeláberre és a rácsokra (szóval minden partközeli objektumra) ráfagyasztotta a vizet. A fűszálakon több centiméter átmérőjű jéggömbök alakultak ki, ám óriásjégcsapokból sem volt hiánya a bámészkodó turistáknak.
Mi Kaposvárról jöttünk és úgy döntöttünk, hogy beautózzuk ma szinte az egész déli partot Siófoktól Fonyódig, megállunk mindenhol a parton és kiélvezzük ezt a fantasztikus látványt. Arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy mindenhol ilyen sokan lesznek. Balatonszemesen nem is tudtunk a part mellett parkolni, a siófoki nagy parkoló pedig zsúfolásig tele volt. De megérte
– mesélte a nyugdíjas házaspár, akikkel a fagyott móló végén találkoztunk, ahol a lakatfalat is szinte száz százalékban jég borította, és aminek a legvégére, a színtiszta jégre csak a legbátrabbak merészkedtek ki.
A családokat, párokat, baráti társaságokat és lelkes fotósokat kerülgetve indultunk vissza az autóhoz, majd egy jó kávé reményében kerestünk egy kávéházat. Találtam is a központban, ahol tekintélyes sor állt. A padlóra ragasztószalaggal került fel a másfél-kétméteres távolságtartás betartására figyelmeztető jelzés. A kiszolgálás viszonylag gyorsan ment: többen kávét, mások töltött bundáskenyeret vagy épp tonhalas melegszendvicset rendeltek, a gyerekek kint iszogatták a forró kakaót vagy forró csokoládét. Negyed óra múlva kerültünk csak sorra.
Csak hétvégén vagyunk nyitva, de hihetetlen ez az óriási forgalom. Folyamatosan jönnek az emberek, egyszerűen nincs megállás. Már négy órája itt vagyok a pultban és azóta egyetlen korty vizet sikerült csak innom. Persze örülünk, hiszen ez a vendégszám egy kicsit kompenzálni tudja az amúgy nagyon nehéz időszakot
– mesélte a kérdésemre (miszerint mindig ilyen nagy-e a forgalom) a pultos hölgy és közben egy másodpercre sem állt meg a keze (utólag az is kiderült, hogy ráadásul tényleg egy jó latte macchiato-t varázsolt).
Megjegyzem, az árak azért maradtak amolyan „balatoniak”, tehát egy latte 720 forintba került, de hasonló árkategóriában volt egy cappuccino vagy egy forró csokoládé is, a legegyszerűbb szendvicsek ára pedig valahol 1150 forint körül kezdődött. Bankkártyás fizetés természetesen abszolút lehetséges és kívánatos. Az Interneten gyorsan annak is utánanéztem, hogy szinte minden második vagy harmadik kávézó döntött a mi általunk választott vendéglátóipari egységhez hasonlóan és kinyitotta kapuit a vendégek reményében.
A tiszta levegő és a napsütés több éttermet is arra csábított, hogy nyisson ki ezen a hétvégén. Néhol lángost, máshol kolbászt lehetett venni, de természetesen csakis elvitelre vagy a kiszolgáló helytől jó pár méterre, a helyben fogyasztást kizárva.
Kávé után még meglátogattuk a Panoráma sétányt is a hegyen, ahol szintén az a meglepetés fogadott minket, hogy alig tudtuk letenni az autónkat, olyan sokan döntöttek hozzánk hasonlóan. A kutya miatt itt mi egy nagyobb sétát terveztünk és kissé távolodva a turisztikailag frekventált részektől, már egyre ritkult az embertömeg. Egy szekszárdi házaspárral arról beszélgettünk, hogy milyen régen volt már ennyire jeges a Balaton, míg egy szerelmespár egészen Nagykanizsa környékéről utazott fel ezen a napon, hogy Valentin-napon egy kicsit romantikázzanak egy különleges környezetben.
Fotók: Jeki Gabriella
hellovidek
