A Közép-atlanti gerinctől nyugatra, az óceán mélyén tornyok csipkézett tája emelkedik ki a homályból.
Krémszínű falaik és oszlopaik kísérteties kéknek tűnnek a felfedezésre küldött távirányítású tengeralattjáró fényében. Egészen egyedülálló, eddig ismeretlen vidéket sikerült felfedeznie a tudósoknak – olvasható a Science Alert tudományos hírportál cikkében.
A kutatók 2000-ben, több mint 700 méterrel a felszín alatt fedezték fel az Elveszett Várost (Lost City). Ez egy hidrotermális mező, a leghosszabb ideje szivárgó környezet, amelyet az óceánban valaha találtak. Ilyen képződményt korábban még a szakemberek sem láttak. Az oszlopok magassága változó, a legkisebbek gomba méretűek, a legnagyobbak a 60 métert is elérhetik.
A világnak ezen a részén legalább 120 000 éve a felfelé törő köpeny reakcióba lép a tengervízzel, és hidrogént, metánt, valamint más oldott gázokat pumpál ki az óceánba. A mező nyílásainak repedéseiben és hasadékaiban a szénhidrogének – oxigén jelenléte nélkül is – páratlan mikrobaközösségeket táplálnak.
A 40 Celsius-fok hőmérsékletű gázokat okádó kéményekben rengeteg csiga és rákféle él. A nagyobb állatok, mint a garnélarákok, tengeri sünök és angolnák már ritkábbak, de még ezek is jelen vannak.
A felfedezett hidrotermális mezőn szélsőséges környezeti körülmények tapasztalhatók, mégis számos létformának ad otthont, így a szakértők szerint érdemes vizsgálni és védeni. Bár valószínűleg máshol is léteznek ehhez hasonló hidrotermális mezők a világ óceánjaiban, ez az egyetlen, amelyet eddig sikerült megtalálni.
Az Elveszett Város lehetett az élet bölcsője?
Az Elveszett Város által termelt szénhidrogének a mélytengerfenéken lejátszódó kémiai reakciókból keletkeztek.
Mivel a szénhidrogének az élet építőkövei, nem kizárt, hogy az élet egy ehhez hasonló élőhelyen keletkezett. Az Elveszett Városhoz hasonló hidrotermális mezők a kutatók szerint nem csak bolygónkon, hanem más égitesteken, például az Europán vagy az Enceladuson is jelen lehetnek.
A fekete füstölőnek nevezett víz alatti vulkáni nyílásokkal ellentétben, amelyeket szintén lehetséges első élőhelyként neveztek meg, az Elveszett Város ökoszisztémája nem függ a magma hőjétől. Az Elveszett Város kalcitkamrái ráadásul sokkal nagyobbak, mint a fekete füstölők, ami arra utal, hogy régebb óta működnek.
Poszeidón oszlopa
Az Elveszett Város legmagasabb monolitját a tenger görög istenéről, Poszeidónról nevezték el, és több mint 60 méter magas.
Közvetlenül a toronytól északkeletre egy sziklafal található, ahol rövid ideig tartó kilövelléseket észleltek. A Washingtoni Egyetem kutatói úgy írják le az itteni nyílásokat, hogy „síró” folyadékkal többszöges karbonátos kinövések csoportjait hozzák létre, amelyek úgy nyúlnak kifelé, mint a felfelé fordított kezek ujjai.
Sajnálatos módon nem a tudósok az egyetlenek, akiket ez a szokatlan terep hívogat; 2018-ban a mező környéke a bányászok célpontjává vált. Bár magában a tényleges termálmezőben nincsenek kitermelhető értékes erőforrások, a város környékének elpusztítása nem kívánt következményekkel járhat; a bányászat által kiváltott kibocsátások könnyen elmoshatják a figyelemre méltó élőhelyet.
This is the Lost City, a towering ecosystem in the middle of the North Atlantic. It’s completely unique, with life found nowhere else on Earth. And if someone wanted to destroy it? There’s nothing you could do about it. No laws. No consequences. Welcome to the High Seas… pic.twitter.com/mdG5wOsr5h
— Open Ocean Exploration (@RebeccaRHelm) August 22, 2022
A fenti veszély miatt egyes szakértők azt követelik, hogy az Elveszett Várost vegyék fel a világörökségi listára. Reményeik szerint a listára kerülés megvédhetné ezt az ősi élőhelyet a biztos pusztulástól.
