A Borsnak mondott pár mondatot Gránicz Zoltánné Ilona, aki valaha Kádár János szobalánya volt az MSZMP főtitkárának aligai nyaralójában. A cikkből egyetlen igazán fontos dolog derül ki, hogy a Kádár-nosztalgia még mindig emészti Magyarországot.
Ilona azt mondta, hogy a kolléganőjével, Irénkével évekig dolgoztak a nyaralóban. Kádár minden reggel úgy engedte be őket a szobába, hogy „jöhetnek aranyoskáim”. A hűtőt folyamatosan töltötték fel szalámival, gyümölcsökkel és mindennel, amihez akkor nem nagyon lehetett hozzáférni. Kádár nem ette őket, amikor valami újat akartak neki csinálni, akkor is maradt a paprikás krumplinál ecetes uborkával.
Klottgatya
A másik fontos információ, ami kiderül Ilona történeteiből, hogy Kádár János klottgatyában strandolt és csónakázott, ilyenkor elküldte a testőreit is. Nagyon tisztelettudó volt a szobalányokkal, de a felesége, Tamáska Mária már szigorúbban ellenőrizte őket.
A Bors valamennyit azért megtett azért, hogy legalább a bevezetőben leírja, Kádár amúgy egy diktátor volt. Jó, ők a zsarnok kifejezést használják. Nem csak Nagy Imre, de több száz másik ember élete is rajta szárad. Ennek ellenére egyre erősebb a Kádár-nosztalgia Magyarországon, ami két alappillérre épül:
- Kádár puritán ember volt, nem lopott, mint a mai politikusok. Olyan volt, mint a kisember.
- Lehet, hogy nem volt ez a fenenagy szabadság, de mindenkinek volt munkája, megélhetése.
Az első állítás a Bors cikkében is szerepel, és az ellentmondások majdnem szétfeszítik a papírt. Puritán ember volt, aki nem ette a szalámit és klottgatyában fürdött, de ott van mellette leírva, hogy saját öble volt Aligán, testőrökkel, a villájában pedig szobalányok takarítottak. Ez a puritán ember 47 hektáron nem ette a narancsot, amikor mások hozzá sem tudtak jutni.
Fenenagy szabadság
A második állítás következményeit pedig Mong Attila Kádár Hitele című könyve írja le a legjobban. A Kádári gazdaságpolitikának hatalmas szerepe van abban, hogy most ott tartunk, ahol. Kádár felelőssége a mai Magyarországon nagyobb, mint Gyurcsányé és Medgyessyé együtt. Annyira volt mindenkinek munkája, hogy a bújtatott foglalkoztatás máig helyrehozhatatlanul tett tönkre olyan hatalmas állami cégeket, mint a MÁV, vagy a teljes magyar egészségügy.
A kényelmes megélhetés emlékét pedig természetesen felnagyítja az idő, de érdemes megjegyezni, hogy a magánvagyon gyakorlatilag nem létezett az előző rendszerben. És vagyon alatt nem milliárdos befektetéseket, hanem bármilyen apró bankbetétet értek.
Kiszolgáltatott, életük végéig ugyanabból a bérből élő emberek korszaka volt, akik akkor sem tudtak volna dönteni a saját sorsukról és felelősségükről, ha akartak volna. Ha pedig ez nem tetszett, nem lehetett elmenni. Az pedig, amit a napokban az MNB csinált, nem kiemelkedő, hanem teljesen általános dolog volt. Arról nem is beszélve, hogy a baráti kapcsolatok a mainál sokkal nagyobb szerepet játszottak a politikában és a gazdaságban.
Kádár országa a dörgölőzők, a restek és a motiválatlanok országa volt, amire most így emlékezünk:
