Sean Connery 55 évvel ezelőtt bújt először James Bond bőrébe, akit 1962 és 1983 között összesen hét alkalommal formált meg, sokak számára pedig a mai napig ő az autentikus 007-es ügynök.
A 87 éves színészlegenda rajongói legnagyobb bánatára azonban 2003-ban a visszavonulás mellett döntött, utoljára „A szövetség” című fantasztikus filmben láthattuk, azóta nem vállalt új szerepet.
Az Oscar-díjas skót színész azóta többnyire kerüli a nyilvánosságot, és csak nagyon ritkán jelenik meg hivatalos rendezvényeken, ám időnként mégis sikerül őt lencsevégre kapnia a lesifotósoknak, miután elhagyja otthonát. Ezek a fotók a közelmúltban készültek róla New York utcáin, ahol ápolója segítségével sétált egyet, a fényképek tanúsága szerint pedig nincs a legjobb állapotban a kilencven felé közeledő színészlegenda.
Azonban én azt mondom, hogy emlékezzünk a sok szépre és jóra, amit kaptunk Sean Connery-től, akiért rengetegen rajonganak világszerte, köztük én is (szerk.).
Egy kis rövid életrajz:
Sir Thomas Sean Connery (Edinburgh, 1930. augusztus 25. –) Oscar-díjas skót színész. Connery kis szerepeket játszott különböző tv- és mozifilmekben, mielőtt megkapta volna azt a szerepet, amivel üstökösként felívelő színészi pályafutása elkezdődött. Egy alacsony költségvetésű brit film, a Dr. No elindította a filmtörténet egyik leghosszabb sorozatát. Connery James Bondként szerepelt az Oroszországból szeretettel, a Goldfinger, a Tűzgolyó, a Csak kétszer élsz, a Gyémántok az örökkévalóságnak és a nem hivatalos Soha ne mondd, hogy soha című epizódokban.
Thomas Sean Connery a skóciai Edinburgh-ban született egy szegény munkáscsalád gyermekeként. Apja teherautósofőr, édesanyja pedig takarítónő volt. A család anyagi helyzete miatt félbe kellett szakítania az általános iskolát, hogy dolgozhasson. Segédmunkásként, életmentőként és aktmodellként vállalt munkát, majd csatlakozott a Királyi Haditengerészethez, ahonnan azonban gyomorfekélye miatt leszerelték. Fiatalkora óta aktívan sportolt: az 1950-es Mr. Universe versenyen szülőhazája színeiben bronzérmet nyert, és amikor a South Pacific című musicalben megkapta első színpadi szerepét, még profi labdarúgóként képzelte el jövőjét. Később azonban, amikor meghívást kapott a Manchester United ificsapatába, már viszonylagos színházi tapasztalattal a háta mögött mondott nemet az ajánlatra.
Connery jókedvűen lubickolt a mellékszerepekben, azonban 1962-ben nagyot fordult a sorsa, mivel sok neves színész közül őt választották Ian Fleming nevezetes figurájának, James Bondnak a megformálására, a Dr. No (1962) című filmben. Connery hihetetlenül nagy nemzetközi sikert aratott a 007-es szerepében, s majd egy évtizeden át a nézők őt azonosították az ügynök figurájával.
A hetvenes évek eleje viszonylag csendesen telt el a színész számára, ez alól csak az utolsó James Bond filmje a kivétel, majd három évvel később ígéretes szerepben, a Gyilkosság az Orient expresszen (1974) című Agatha Christie – krimi filmadaptációjában volt látható. Ezután a Zardoz című sci-fi következett, majd egy évre rá Michael Caine partnereként tűnt fel az Aki király akart lenni (1975) című kalandfilmben. 1976-ban a Robin és Marien című középkorban játszódó romantikus filmben és a kor színészsztárjait felvonultató, A híd túl messze van című háborús eposzban látta magát a vásznon. Az évtized végén A nagy vonatrablás (1979) című krimivel folytatta sikereit, majd a Meteorral (1979) a katasztrófafilmek műfajába tett kitérőt.
Az öregedés magával hozta a karakterszerepeket is, melyekben Connery szintén otthon érezte magát. 1981-ben Peter Hyams Gyilkos bolygó című filmjében játszott főszerepet, majd korábbi kijelentése ellenére, miszerint nem bújik többé a 007-es ügynök szerepébe megváltozott és 1983-ban a Sohase mondd, hogy soha című moziban még utoljára magára öltötte a nyugdíj előtt álló Bond öltönyét, hogy meghódítsa a szépséges Kim Basingert és legyőzze a főgonoszt, akit Klaus Maria Brandauer alakított. Ez a film is bebizonyította, hogy az évek múltával Connery egyre jobb színész lett, gyérülő haja és szaporodó ráncai csak előnyére váltak.
1985-ben feltűnt a Hegylakó című, azóta már igazi kultuszfilmnek számító moziban Christopher Lambert partnereként, majd ezt követően a világhírű irodalmi regény filmadaptációjában, A rózsa neve (1986) című filmben játszotta a főszerepet. Connery ezen alakításáért kapott először rangos kitüntetést pályafutása során, hiszen a Brit Filmakadémia a legjobb férfi színésznek járó BAFTA-díjjal jutalmazta. 1987-ben Brian De Palma kérte fel egy szerepre, az éppen akkor készülő nagyszabású maffiafilmjébe. A szesztilalom idején játszódó Aki legyőzte Al Caponét című filmben egy rutinos ír zsarut formált meg aki segít a rendőrség új vezetőjének, a fiatal Eliot Nessnek (Kevin Costner), elkapni a hírhedt chicagói bandavezért, Al Caponét (Robert De Niro). Alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat és Golden Globe-díjat. Steven Spielberg 1989-ben neki szánta az Indiana Jones harmadik részében a főhős bogaras, szeretetreméltó, szintén régész apjának szerepét, melyet szintén sikeresen személyesített meg.
Conneryt azonban nem kerülték el a főszerepek sem, hiszen a kilencvenes évek elején olyan filmekben volt első számú személy, mint az Oroszország ház könyvkiadója, vagy a Vadászat a Vörös Októberre orosz tengeralattjáró parancsnoka. A Robin Hood, a tolvajok fejedelme című film végső jelenetében is feltűnik néhány másodpercre, azonban ezért is jelentős összeget zsebelt be. Újfent látható volt a nagy sikerű Hegylakó című film folytatásában, mely A hegylakó visszatér címmel jelent meg, majd rá egy évre a Medicine Man című kalandfilmben játszotta a címszereplőt. Ezután két krimiben is játszott; Gyilkos nap (1993) és Egy igaz ügy (1995).
Arthúr király megformálója volt Az első lovag (1995) című kalandfilmben, melyben Richard Gere és Julia Ormond voltak a partnerei. A Sárkányszívben (1996) pedig igen nagy örömét lelte, ugyanis nemcsak ő kölcsönözte a hangját Dracónak, az animációs sárkánynak, hanem az animátorok Connery arcvonásaival is felruházták a figurát. Szintén ebben az évben szerepelt a hatalmas sikert arató, A szikla című akciófilmben, melyben Nicolas Cage és Ed Harris voltak a partnerei. 1998-ban a Briliáns csapda című krimiben Catherine Zeta-Jones tolvajtársát alakította és ugyanebben az esztendőben szerepelt még a Bosszúállók című brit fantáziafilmben is, melyet a kritikusok az év legrosszabb filmjének kiáltottak ki.
A Fedezd fel Forrestert! (2000) című filmben Connery igazi, korához illő figurát alakít, egy idős, visszavonult írót és alakításából is kiderül, mennyire élvezte a figurát. E filmje után egy kisebb szünet következett, de a színész eközben sem tétlenkedett és saját produkciós cége, a Fountainbridge Films keretében Connery számos tervet dédelget, például néhány kedvence folytatását – Időbanditák, Indiana Jones, A szikla – mi több, még azt is lehetségesnek tartotta, hogy még egyszer eljátssza James Bondot. Azonban ezek később is csak tervek maradtak és ma már tudjuk azok is maradnak. Connery ugyanis bejelentette, hogy A szövetség (2003) című mozija után visszavonul a filmipartól és attól kezdve családjának fog élni. Bár több rendező próbálta visszacsalogatni, némelyik igen jelentős pénzösszeg fejében, Connery nem adta be a derekát és valóban 2003-ban láthatták őt a nézők utoljára a mozivásznon.
Az évtizedek során a James Bondként egykor nők millióinak szívét megdobogtató Connery vonzereje mit sem kopott. Sőt, a szerepei begyakorlása során a karakter mozgására különleges gondot fordító színész egyike azon keveseknek, akik 60 év felett is testre szabott szerepeket kaptak (mint erről a Fedezd fel Forrestert! című filmben is meggyőződhettünk). A fáradhatatlan színész nagy skót hazafi, még a hetvenes években megalapította a Scottish International Education Trustot, az alapítványt mely a szegények oktatásában próbál meg segítséget nyújtani. Magánélete is rendezett, első feleségétől, az ausztrál Diane Cilento színésznőtől szülelett Jason fia, második nejét, a francia-marokkói festőművészt, Micheline Roquebrunet 1975-ben vette el. Connery pályafutása során számos elismerésben is részesült: egyebek mellett megkapta a francia Becsületrendet, valamint 1990-ben életműdíjjal jutalmazta a Brit Filmakadémia. 1995-ben Cecil B. DeMille díjat kapott a Hollywood Foreign Presstől, 1998-ban pedig elnyerte a BAFTA legrangosabb díját, a British Academy Fellowshipet. II. Erzsébet brit királynő nemrégiben lovaggá ütötte – miután pár évvel korábban, mint skót nacionalistától, már megtagadták tőle az elismerést. Azóta viszont újfent igényt tarthat a Sir Sean Connery megszólításra.
Díjak és jelölések
1988 – BAFTA-díj – legjobb férfi főszereplő – A rózsa neve (1986)
1988 – Oscar-díj – legjobb férfi mellékszereplő – Aki legyőzte Al Caponét (1987)
1988 – Golden Globe-díj – legjobb férfi mellékszereplő – Aki legyőzte Al Caponét
1988 – jelölés: BAFTA-díj – legjobb férfi mellékszereplő – Aki legyőzte Al Caponét
1990 – jelölés: BAFTA-díj – legjobb férfi mellékszereplő – Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989)
1990 – jelölés: Golden Globe-díj – legjobb férfi mellékszereplő – Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag
1991 – jelölés: BAFTA-díj – legjobb férfi főszereplő – Vadászat a Vörös Októberre (1990)
1995 – Golden Globe-díj – Cecil B. DeMille-életműdíj
1998 – BAFTA-díj – BAFTA Akadémiai tagság
Egyéb kitüntetései
2006. Amerikai Filmintézet – Életműdíj
2005. Európai Filmdíj – Életműdíj
2002. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál – A zsűri különdíja
2002. Olasz Telegatto-díj – Különdíj
2001. Palm Springs Nemzetközi Filmfesztivál – Sivatagi Pálma Életműdíj
1999. Európai Filmdíj – Közönség-díj – Briliáns csapda
1999. ShoWest Egyesület – Életműdíj
1997. Blockbuster Entertainment-díj – Kedvenc férfi mellékszereplő – A szikla (film)
1997. Lincoln Center Film Egyesület – Ünnepi kitüntetés
1997. MTV Movie-díj – A legjobb filmes páros (Nicolas Cagevel megosztva) – A szikla (film)
1995. Amerikai Fantázia és Horrorfilmek Akadémiája – Életműdíj
1993. Nemzeti Filmszemle Tanács, USA – Karrier-díj
1992. Amerikai Cinematheque Gála – Cinematheque-díj
1988. Kansas City Filmkritikusok Szövetségének Díja – Legjobb férfi mellékszereplő – Aki legyőzte Al Caponét
1988. Londoni Filmkritikusok Szövetségének Díja – Az év férfi színésze – Aki legyőzte Al Caponét
1987. Germán Film-díj – Legjobb férfi színész – A rózsa neve
1987. Nemzeti Filmszemle Tanács, USA – Legjobb férfi mellékszereplő – Aki legyőzte Al Caponét
1985. Bambi-díj
1984. Pudding Fesztivál – Az év embere cím
1982. ShoWest Egyesület – Különdíj – Az év világ sztárja
1966. Laurel-díj – A legjobb akció alakítás – Tűzgolyó
1965. Laurel-díj – A legjobb akció alakítás – Goldfinger
1964. Laurel-díj – A legjobb akció alakítás 3. hely – Dr. No
Forrás: wikipedia, femina