Angela Merkel Európai Parlamentben elmondott beszédében jelentős részt tett ki a migráció, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy ezen a téren az EU nem olyan egységes, mint ahogy ő szeretné – hangzott el a Kossuth Rádió Európai idő című adásában.
A német kancellár volt a tizenkettedik uniós tagállami vezető, aki a strasbourgi ülésteremben kifejthette, hogy milyen Európai Uniót szeretne a jövőben. A sors fintora, hogy januárban még kormányalakítási tárgyalásokat folytatott a kancellár. Arra kevesen fogadtak volna, hogy mire a kancellár szót kap az Európai Parlamentben, bizonyos mértékig „politikai béna kacsa” lesz, aki a német kormánypárt vezetésért sem kíván többet harcba szállni. Ennek megfelelően az európai politika alakításában is korlátozottak a lehetőségei.
Félórás beszéde mégis kiemelt figyelmet élvezett, amit az Európai Bizottság elnöke némi keserű iróniával szóvá is tett.
Jean Claude Juncker köszönetét fejezte ki a parlamentnek, hogy „végre a ház is felfedezte az európai népek egyenlőségét”, majd hozzátette, hogy nem érti, hogy a ház kétharmada miért nem volt jelen akkor, amikor hasonló gondolatokat fogalmazott meg a lett, litván, vagy a lengyel vezető.
Angela Merkel beszéde megosztotta a hallgatóságot, szavait gyakran kísérte egyszerre vastaps és füttykoncert, pedig alig mondott újat és főleg az európai lét alapjait képező elvekről, értékekről beszélt.
Úgy vélte, hogy az integrációnak nem szabad a jelenlegi szinten megállnia.
„Egyre fontosabb, hogy mi, európaiak összetartsunk, ezért aztán minden korábbinál jobban szem előtt kell tartanunk saját érdekeinket, minden eddiginél nagyobb szükség van a megértésre, toleranciára, amely Európa lelke” – fogalmazott a német vezető.
Elemzők szerint gondolatait egyik oldalról az Európáért érzett aggodalom, a külső és belső kihívások növekedése, másrészt a választási kampány határozta meg. Legutóbbi 2007-es beszéde óta kedvezőtlen hatások és támadások egész sora érte az Európai Uniót.
Kiemelte a gazdasági válságot, a klímaváltozást. Az Egyesült Államokra utalva beszélt szövetségesekről, akikben Európa nem lehet teljes mértékben biztos, arról hogy az EU közvetlen szomszédságunkban fegyveres konfliktusok zajlanak, valamint hogy a nemzetközi terrorizmus az uniót is elérte, illetve arról, hogy senki nem tudja felmérni a Brexit okozta károkat.
Ezekre a kihívásokra szerinte közösen adható megfelelő válasz, ezért hangsúlyos üzeneteket küldött azoknak, akik nem osztják az integrációról vallott nézeteit, legyen szó akár a jogállamiságról, akár a közös valutáról.
Kiállt a közös európai menekültügyi politika mellett, amelynek előkészítése évek óta csak döcög, vagy le is állt az ellentétes álláspontok miatt, és megismételte nagy vihart kavaró kijelentését, hogy a külső határok csak akkor védhetők eredményesen, ha mindenki kész több hatalmat átadni az Európai Határőrizeti Ügynökségnek.
„A Frontex fejlesztése helyes, a bizottság jó javaslatot tett az ügyben, de ha mindenki meg akarja őrizni nemzeti hatáskörét és ha az uniós határvédelmi szervezetnek nem adunk semmit, akkor az lehet akármilyen erős, nem tudja ellátni feladatát” – fűzte hozzá.
Ezért szerinte a nemzeti hatáskörökről itt részben le kell mondani.
A beszédet követő másfél órás vita a már ismert frontvonalak mentén zajlott. Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető még sok aktív évet kívánt a kancellárnak, ahogy fogalmazott, ez nem csak Németország, hanem Európa érdeke is.
Megosztó beszéd
A lengyel konzervatív képviselő Ryszard Legutko szóvá tette, hogy Berlin az Északi Áramlat megépítésével egész Európával szembement, csak mert a mérete miatt megteheti. Jött bírálat Görögországból és az Egyesült Királyságból is.
A görög Lambros Foundoulis képviselő azzal vádolta Merkelt, hogy multinacionális csoportok érdekeit szolgálja és migránsok milliót engedte be Európába.
Nigel Farage, a brit UKIP képviselője azt mondta, hogy nem akar egy német dominancián alapuló integrációs rémálom részese lenni. A vitából kiderült, hogy több képviselő is osztja a kancellár szorosabb integrációs terveit.
A német kancellár megerősítette, hogy országa támogatja az önálló európai hadsereg megteremtését és említést tett egy európai biztonsági tanács létrehozásáról is, amely elképzelései szerint rotációs rendszerben működne.
Emellett nagyon határozottan támogatta a többségi szavazás kiterjesztését olyan területekre is, ahol eddig konszenzussal születtek a döntések. Aggodalmat keltve ezzel a kisebb tagállamokban, amelyek vezetőire az EP is kevésbé kíváncsi, mint a német kancellárra.
