Megmutatjuk a Titanic legújabb titkait – amiről eddig senki sem tudott – képek

Minden idők leghíresebb óceánjárója 1912. április 15-én hajnalban, miután egy jégheggyel ütközött, az Atlanti-óceán fagyos mélységeibe merült. A Titanic első osztályán az akkori idők leggazdagabb emberei utaztak, akik közül sokan odavesztek a tragédiában, a magukkal vitt felbecsülhetetlen értékeket pedig szinte kivétel nélkül elnyelte az óceán. Miután 1985. szeptember elsején egy francia-amerikai expedíció rábukkant a hatalmas luxusgőzös csaknem négy kilométer mélyen rejtőző roncsaira, a roncs tulajdonjogát megszerzett RMS Titanic Inc. tizenegy leletmentő expedíció során több ezer felfoghatatlan eszmei értékkel rendelkező tárgyat hozott fel a mélyből, de e tárgyak többsége nem ismert a nagyközönség előtt, mivel ezeket a nyilvánosság számára egy szigorúan titkos raktárban őrzik.

Titanic: az álmok hajója

A White Star Line hajózási társaság tulajdonában állt RMS Titanic, amikor az Olympic-osztály második egységeként a Harland & Wolff hajógyár belfasti dokkjában 1911. május 31-én  vízre bocsátották, a kor legnagyobb, legpazarabb és legbiztonságosabbnak kikiáltott óceánjárójának számított. A 270 méter hosszú, 28 méter széles és egy 18 emeletes ház magasságával vetekedő 55 méter magas óceánjárót dupla hajófenékkel, továbbá a kapitányi hídról egyetlen gombnyomásra leereszthető tizenhat elektronikusan vezérelt vízzáró rekesszel, és a kor legújabb találmányával, a „vezeték nélküli távíróval”, a Marconi-készülékkel szerelték fel. 

A Titanicot a biztonsági berendezései, valamint a hatalmas mérete miatt is a korabeli sajtó már a kifutása előtt „elsüllyeszthetetlennek” kiáltotta ki, ám a sors tragikus fintorként a pazarul felszerelt és berendezett hatalmas luxusgőzös a nagy hírveréssel beharangozott első útján, 1912. április 15-én, hajnali 2 óra 20 perckor – miután éjfél előtt húsz perccel egy jégheggyel ütközött –, a mélybe merült 1517 embert ragadva magával a hullámsírba. A Titanic első útja valódi világszenzációnak számított, ezért 1912. április 10-én, amikor a hatalmas óceánjáró kifutott Southamptonból, a kor leggazdagabb emberei adtak egymásnak randevút a luxusgőzös fényűző első osztályán. Köztük volt többek között John Jacob Astor üzletember, Amerika és az akkori világ leggazdagabb embere, aki éppen a nászútjáról tért volna vissza New Yorkba fiatal állapotos feleségével, Madeleine Astorral, valamint Benjamin Guggenheim iparmágnás és bankár, továbbá a Macy’s áruházlánc dúsgazdag tulajdonosa, Isidor Strauss és felesége Ida Strauss, illetve Amerika első dollármilliomos üzletasszonya, Margaret (Molly) Brown is.

 Az első osztályon utazók társadalmi státuszát és gazdagságát az is jól illusztrálja, hogy az óceánjáró 28 elsőosztályú lakosztályára szóló jegyek átlagára kabinonként 870 font, vagyis mai árfolyamon számítva 23 millió forint volt. A gazdag, de a kevésbé tehetős utasok is természetesen magukkal vitték az ékszereiket, és egyéb személyes tárgyaikat, amelyek legnagyobb része az óceánjáróval együtt süllyedt az Atlanti-óceán feneketlen mélységeibe.

Szigorúan titkos raktárban őrzik a Titanic kincseit

Az elsüllyedésekor kettétört Titanic két nagyobb roncsszekciója 3861 méteres mélységben fekszik az atlanti mélytengeri fenéksíkságon, egymástól 600 méteres távolságra. Amikor az óceánjáró kettétört, süllyedés közben rengeteg tárgy szóródott ki a jéghideg vízzel elárasztott hajótestből. E kisebb-nagyobb tárgyak tömege alkotja a roncs két nagyobb szekciója között húzódó híres törmelékmezőt. A hajó elsüllyedése utáni évtizedekben esély sem volt a Titanic roncsának felkutatására a technikailag leküzdhetetlen óriási mélység miatt. 

Erre csak az 1950-es évek végétől nyílt lehetőség néhány addigra kifejlesztett olyan speciális mélytengeri merülőeszköznek köszönhetően, amelyekkel már a több ezer méteres óceáni mélységekbe is le lehetett merülni. A roncs felkutatására az 1970-es évek végén, illetve az 1980-as évek elején vezetett első expedíciók nem jártak sikerrel. Még a mélybe merült óceánjáró maradványainak felfedezése előtt, 1983-ban egy atlantai bejegyzésű és a Titanic történetének kutatására szakosodott magáncég, az RMS Titanic. Inc. megvásárolta a felfedezetlen roncshoz fűződő jövőbeli jogokat a White Star Line hajózási társaság jogutódjától. Két évvel később, 1985. szeptember elsején alapos előkészületek után a Robert D. Ballard és Jean-Michel Louis vezette francia-amerikai expedíció a kora hajnali órákban – 73 évvel a Titanic mélybe merülése után -, megtalálta a legendás óceánjáró roncsait. 

A mélybe merült óceánjáróhoz fűződő jogokat még korábban megszerző RMS Titanic Inc. 1987-ben hajtotta végre az első leletmentő expedícióját a közel négy kilométeres mélységben fekvő roncshoz. A felszínre hozott első, felbecsülhetetlen értékű relikviákat az RMS Titanic Inc. szakértői gondosan megtisztították, konzerválták és restaurálták, illetve katalogizálták. A társaság ezután még további tíz leletmentő expedíciót indított a mélységebe és ezek eredményeként összességében mintegy 5500 tárgyat hoztak felszínre. Ezekből a tárgyakból állították össze azt az 1000 relikviából álló kollekciót, amit az 1990-es évek vége óta mozgó tárlatokon mutatnak be a nagyközönség számára.

 (Ez a kiállítás kétszer is járt Magyarországon.) A tárgyak legnagyobb része azonban nem ismert a nagyközönség előtt, mivel ezeket egy biztonsági okok miatt szigorúan titkos raktárban őriznek. Erről a raktárról csak annyit tudni, hogy valahol az Egyesült Államokban, a Georgia állambeli Atlantában lehet.

Egyéni tragédiákról mesélnek a Titanic mélyből felhozott tárgyai

A BBC munkatársait – a titoktartási kötelezettség tudomásul vétele mellett – első alkalommal engedték be ebbe a felbecsülhetetlen értékeket rejtő titkos raktárba. A raktárban felállított polcokon több ezer olyan gondosan katalogizált tárgy látható – a drágaköves mandzsettagombtól kezdve az egyik luxuskabinból származó fürdőkádig bezárólag-, amit eddig még nem láthatott a nagyközönség. Az RMS Titanic Inc. munkatársa, egyben a gyűjtemény igazgatója, Tomasina Ray néhány különleges tárgyat külön is bemutatott a BBC munkatársainak. Ezek között szerepelt az a kitűnő állapotban fennmaradt, illetve kiválóan konzervált aligátorbőr táska, amely az egyik harmadosztályra jegyet váltott utas, a hajó elsüllyedésekor 63 éves Marian Meanwell tulajdonában állt. 

Nemcsak a táska, hanem a tartalma is megmaradt. Marian Meanwell azért utazott volna a Titanic fedélzetén az Egyesült Államokba, hogy kiköltözzön frissen megözvegyült lányához. A táskából előkerült egy megsárgult fénykép, ami szakértők szerint Mrs. Meanwell édesanyját ábrázolhatja, de a letelepedéshez szükséges dokumentumok, köztük  a bevándorlási hivatalnak szóló néhány kézzel írott ajánlás, valamint az ország területére való belépéshez szükséges orvosi igazolás is az aligátorbőr táskában rejtőzött. Noha a tengervíz a kémiai összetétele miatt agresszív oldatnak számít, a kikészített bőrből készült tárgyak mégis sokáig ellenállnak a víz lebontó hatásának. 

A mélytengeri zóna táplálékszegény környezetében élő organizmusok pedig azért nem emésztik el a bőrből készült tárgyakat, például a cipőket, a táskákat és a bőröndöket, mert a bőr kikészítése során alkalmazott és a bőrbe beivódott csersav elriasztja őket. Amíg a Titanic kettétört roncsába rekedt áldozatok holttestét és csontjait maradék nélkül elemésztette az óceán, ezzel szemben a cipőik, táskáik, és nem egyszer egy-egy ruhadarabjuk is épségben fennmaradt. 

A híres törmelékmező területén több helyen is lehet látni férfi, női és gyerekcipőket, illetve tengerészcsizmákat, amik mind egy-egy holttest helyét jelzik a mélytengeri fenéksíkságon. Mivel a Titanic roncsa az úgynevezett karbonát-kompenzációs mélységhatár alatt fekszik, ezért az enyhén savas közegben az áldozatok csontjai is maradék nélkül feloldódtak. 

Felbecsülhetetlen értékű a Titanic minden egyes relikviája

Egy eddig még nyilvánosságot nem kapott másik különleges leletet is bemutatott Tomasina Ray, gyűjteményi igazgató. A kis ládikába zárt bontatlan parfümös üvegcsék a Titanic másodosztályán utazó parfümkereskedő, Adolphe Saalfeld mintakollekcióját alkották. A dobozba zárt kis üvegek még ma, a Titanic elsüllyedés után 112 évvel is intenzív illatot árasztanak. A különleges tárgyak közé tartozik az a felbontatlan pezsgősüveg is, amely mind a mai napig megőrizte tartalmát. A gyűjteményi igazgató elmondta, hogy a törmelékmezőn rengeteg pezsgős és más palack, porcelán tányérok, poharak és főzőeszközök tömege található, aminek az az oka, hogy ott, ahol elsüllyedésekor a Titanic kettétört, vagyis a harmadik kémény vonalában – volt az egyik konyha.

 Az első osztályú utasok számára fenntartott luxusétterem kiszolgálásához rengeteg márkás pezsgőt és drága bort tároltak a konyhák raktáraiban. A törmelékmezőről sok porcelántárgyat is a felszínre emeltek. Ezek minősége, illetve díszítettsége is kifejezte a hajó három osztályán utazók közötti jelentős társadalmi különbségeket. Az első osztály számára a White Star Line a kor egyik híres angol iparművészével terveztette meg azokat a kék-arany-fehér mintázatú pompás étkező- és kávés készleteket, amelyek mintáit azóta is Titanic-mintaként emlegetnek a művészettörténészek. A harmadosztályon utazók egyszerűbb és vastag fehér porcelánból készült étkészleteket használtak, amelyeken csak egyetlen díszítés, a White Star Line társaság logója volt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Titanicon még a harmadosztály utasainak az ellátása is átlagon felülinek minősült a kor más hajózási társaságaihoz képest, mert nekik – az előzőeknél maradva -, porcelánból és nem bádogból készült étkészleten szervírozták a menüt.

 Ezek a tárgyak, mint Titanic-relikviák napjainkban már felbecsülhetetlen értéket képviselnek. A porcelánokon és különféle használati tárgyakon kívül rendkívül nagy értékű ékszerek, köztük gyémánt és rubingyűrűk, aranyórák és más nemesfém tárgyak is szerepelnek a kollekcióban, bár a legegyszerűbb tárgy is, ami a Titanicról származik, óriási értéket képvisel. Az RMS Titanic Inc. -részben egy 1994-ben meghozott bírósági ítélet rendelkezéseit is követve –, a felhozott és katalogizált tárgyakból semmit sem értékesít, illetve bocsát aukcióra. 

A Titanic-relikviák közül egyedül csak azok a kisebb széndarabok kerültek kereskedelmi forgalomba, amelyből viszonylag nagyobb mennyiséget hoztak felszínre az 1994-es leletmentő expedíció alkalmával. (A törmelékmezőn egyébként rengeteg, a hajótestből kiszóródott szén található.) Ettől függetlenül időnként fel-felbukkan egy-egy, a Titanic tragédiájához kapcsolódó tárgy  a világ legnagyobb aukciósházainak árverésein. Ilyen volt például a Titanic leggazdagabb utasa, John Jacob Astor arany zsebórája is. A mágnás felszínen sodródó holttestét hat nappal a Titanic katasztrófája után találták meg a zsebórájával együtt, amit átadtak Astor hozzátartozóinak. A becses relikviát az örökösök leszármazottai bocsátották aukcióra. 

Lassan elemészti az óceán a Titanic roncsát 

Az RMS Titanic Inc. 2012-től szünetelteti a leletmentő expedícióit a leletmentés okán fellángolt éles viták miatt. A hajóroncsok kutatásával, illetve a roncsokon fellelhető tárgyak fehozatalával kapcsolatban két egymással ellentétes nézőpont létezik. Az egyik szerint a hajóroncsok csak a maguk egységében képviselnek történelmi értéket, ezért semmit sem szabad elmozdítani, illetve felszínre emelni a roncsokban található leletek közül. 

Az ezzel szemben álló nézet képviselői viszont azt hangoztatják, hogy az idő múlásával a roncsok, továbbá a roncsokban lévő tárgyak is megsemmisülnek a tenger mélyén, ezért a leletek megőrzése, szakszerű restaurálása és leírása, nem különben közgyűjteményben elhelyezése és a nagyközönség számára való bemutatása csak a leletek felszínre hozatalával biztosítható. A Titanic egyik felfedezője, Robert D. Ballard az előbbi irányzat képviselőjeként határozottan ellenzi a leletmentést. Ballard kezdeményezésére három érintett állam, az Egyesült Államok, Kanada és Nagy-Britannia hatóságai megállapodtak, hogy védetté nyilvánítják a Titanicot.

 Noha a ronccsal kapcsolatos jogok továbbra is az RMS Titanic Inc.-t illetik meg, a társaság – egyelőre – önként alávetette magát a megállapodásnak, és felfüggesztette leletmentő tevékenységét. A Titanic állapota viszont évről-évre egyre rohamosabban romlik – nem kis részt a hajótestet megtámadó vasfaló baktériumtörzsek agresszív rombolása miatt -, így szakértői becslések szerint 2035 körül teljesen összeomolhat a roncs, száz év múlva pedig már csak egy nagy rozsdafolt fogja jelezni a Titanic hullámsírját. Hogy ennek ellenére lesz-e folytatása a leletek felhozatalának, egyelőre még nem eldöntött kérdés.

Forrás

Hirmagazin.eu