A Föld népességének növekedésével egyre fontosabb kérdés a fehérjeutánpótlás biztosítása.
Az egyik lehetséges fenntartható fehérjeforrást a hüvelyesek, így a bab, a borsó, a lencse és a szója jelentik. Erre a vegetarianizmus és vegán étkezés miatt az elmúlt időszakban egyre több figyelem irányult, ennek ellenére ezek a zöldségek a mai napig kifejezetten népszerűtlenek. Jó példa a felhasználásukra a mediterrán diéta, de Balázs Bálint, a budapesti székhelyű Environmental Social Science Research Group (ESSRG) vezető kutatója szerint hiába szokványosabb ezekben az országokban a hüvelyesek fogyasztása, itt sem túl népszerűek.
A világon a megművelhető területeknek csak 2 százalékán termesztenek hüvelyeseket, ami elképesztően kevés. Nem megterhelő vagy nehéz a termesztésük: egyszerűen nincs rájuk kereslet. A hüvelyesek nem népszerűek, Magyarországon lencséből például évente nagyjából egy tálnyit fogyasztunk. A hüvelyesekkel alapvetően szociális és marketingproblémák vannak: sem a termesztők, sem a vevők körében nem elég népszerűek. Ennek az egyik oka az, hogy hagyományosan a szegénységgel azonosítják őket – ami annyiban jogos, hogy valóban olcsók.
Szegénykaja
A hüvelyesek egész Európában népszerűtlenek, annak ellenére, hogy az Európai Unió több programja is támogatja a fogyasztásukat. A hüvelyesek pedig nem csak fehérjeforrásként hasznosak: ezek a növények képesek megkötni a nitrogént a légkörből, és átadják a talajnak, ezért különösen alkalmasak a vetésforgós termelésre. Ez még a döntéshozók körében sem közismert, pedig éppen emiatt érdemes kifejezetten a hüvelyesekre koncentrálni.
Balázs szerint nemcsak a döntéshozók, hanem maguk a termelők sincsenek tisztában ezekkel az előnyökkel. A deficit a fogyasztói lánc minden pontján megfigyelhető: a feldolgozásnál, az őrlésnél és a hüvelyesekkel kapcsolatos ismeretterjesztésnél is. Sokan úgy gondolják, hogy a hüvelyesek puffasztják az embert, a vevők gyakran emiatt kerülik őket. A foodism, vagyis az ételekre vonatkozó előítéletek sok gondot okoznak, a hüvelyesek esetében pedig mindez fokozottabban van jelen. A helyzetre átfogó oktatási és marketingakció jelentene megoldást, különösen, hogy a fake news érdekes módon még a hüvelyesek világában is problémát jelent.
A hét műtrágya
A hüvelyesek azzal, hogy javítják a talaj minőségét, kiválthatják a műtrágya használatát. Pete Iannetta, a skóciai székhelyű James Hutton Insititute vezetője elmondta, hogy ezeknek a magvaknak a tápanyagtartalma a fehérjén kívül is jelentős: keményítőt és ásványi anyagokat is tartalmaznak. Korunk népbetegségének számít a diabétesz, az olcsón megtermelhető hüvelyesek pedig ennek a megelőzésében is segítenek, mivel rostban gazdagok és lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak.
Iannetta szerint Európán belül a legtöbb hüvelyest Spanyolországban és Olaszországban fogyasztják, leginkább babot, de még ez is kevés. A vetésforgót alkalmazó gazdaságok mindössze 1-4 százalékában termelnek hüvelyeseket, miközben ennek az aránynak 15-25 százaléknak kellene lennie. Balázs szerint nem is foglalkozunk elegendő hüvelyesfélével: annak ellenére, hogy mintegy húszezer faj létezik, mindössze 10-12 hüvelyest termesztenek a világon. Ianneta szerint ebből a legnépszerűbb a szója és a sárgaborsó, de érdemes lenne tágítani ezt a kört.
Nem lesz azonnal siker
Bár a hüvelyesek fenntarthatóan termelhetők, nem kezelhetők a teljes mezőgazdaság tekintetbe vétele nélkül. Bár az unióban már 15 éve támogatják termesztésüket, Balázs szerint a termelők számára vonzóbb az egy éven belül megtérülő befektetés, és a támogatási rendszert is erre van optimalizálták. A hüvelyesek előnyei több év alatt mutatkoznak meg, ahhoz pedig, hogy termesztésük valóban fenntarthatóvá váljon, több szektorban is változásokra van szükség. Ianneta szerint ehhez a fogyasztói szokások megváltoztatása is elengedhetetlen: a vásárlóknak, ha valóban a fenntarthatóságra törekednek, a biodiverzitás fenntartására és a természeti erőforrások minél hatékonyabb használatára kell törekedniük, ennek az egyik fontos eszköze pedig épp a hüvelyesek fogyasztása.
A hüvelyesek nemcsak emberi fogyasztásra alkalmasak, hanem takarmányozási célokra is: olcsó és tápanyagban dús takarmányt nyújtanak – igaz, Balázs szerint Magyarországon nem éri meg ilyen célból például szóját termeszteni. Ebben Kína jelenthet vonzó alternatívát: Európába jellemzően onnan importálnak szóját, de a brazil erdőtüzek miatt egyre több szó esik a dél-amerikai szójaimportról is. Ha már import: a világ legnagyobb lencsetermelője és exportőre jelenleg Kanada, az egész világon kaphatók az ott termesztett hüvelyesek, Balázs szerint pedig ennek a legfőbb oka az, hogy ott létező piaci igényt elégítenek ki, nem állami támogatásokkal szabályozzák a termelést. Nem véletlen, hogy Indiától Portugáliáig mindenhol megtalálható a kanadai lencse, de ha egész Európa ezt importálja, azzal ugyan több hüvelyest fogyaszt, de nem segít a talaj nitrogénhelyzetén. Ianneta szerint az európai országoknak is példát kellene venniük Kanadáról, az ország vetésforgójának 20 százalékát ugyanis a hüvelyesek teszik ki.
Fontos a döntés
A hüvelyesek termesztését illetően nem létezik egységes európai stratégia, a jelenlegi szabályozás pedig zavaros és nem túl hatékony. A fenntartható nitrogénhasználathoz elengedhetetlen lenne a hüvelyesek nagyobb arányú termesztése, ehhez pedig a több szektort érintő szabályozás mellett a vásárlók szerepe is felértékelődik. Az egyre népszerűbbé váló húspótlékok is hüvelyesekből készülnek, de előállításuk igen költséges. Iannetta szerint ezért is fontos, hogy a hüvelyesekre ne húspótlékként, hanem önállóan is egészséges élelmiszerekként tekintsünk. A tudatos vásárlónak először is célszerű átgondolnia, hogy mit kellene fogyasztania ahhoz, hogy az neki és a bolygónak is egészséges és fenntartható legyen, majd ez alapján kell döntenie. Ebbe beletartozik az is, hogy hol termett az adott zöldség, illetve az is, hogy milyen beltartalmi értékekkel rendelkezik. Ianneta szerint egy kiló hús előállításához a marhának tíz kiló fehérjét kell fogyasztania – ezt pedig, ha például hüvelyesek formájában takarmányozzák, a fogyasztó közvetlenül is bevihetné.
Balázs szerint a műhús helyett elég lenne visszatérni a hüvelyesek hétköznapi fogyasztásához, levesekhez, főzelékekhez, emellett a fehérjeszármazékok piacának növekedésével egyre több cég foglalkozik a növényi alapú készítmények előállításával. Iannetta szerint a húspótlékok elsősorban a növényi fehérjefogyasztástól vonakodó húsevők meggyőzésének lehet hasznos eszköze. Egy több ágazatot érintő, fenntarthatóbb és környezettudatosabb általános megközelítéshez a good food culture, vagyis a megfelelő élelmiszerkultúra tökéletes kiindulópont lehet, ebben pedig központi szeret kaphatnak a jelenleg még elhanyagolt hüvelyesek.
Fehérjének elég lenne
Bár a hüvelyesek akár teljes egészében is kiválthatják az állati eredetű fehérjéket, ehhez képest elhanyagolható szerepet kapnak a hétköznapi étkezésben. Portugáliában már vannak erre irányuló törekvések, ott az iskolai étkeztetésben hetente egy főétel és egy leves készül hüvelyesekből. Annak ellenére, hogy az országban komoly hagyománya van a hüvelyesek fogyasztásának, alig fogyasztják. A kormány ezen a trenden kíván változtatni azzal, hogy több teret adnak ezeknek a terményeknek. Ahhoz, hogy komolyabb lépéseket tehessünk a fehérjefogyasztás megváltoztatásként, a fogyasztás, a termelés és a feldolgozás terén is változásokra van szükség, ahogy a gyakran kontraproduktív támogatási rendszeren is változtatni kell. A hüvelyeseknek elsősorban jobb marketingre van szükségük: a valódi hatalom a fogyasztók kezében van, ha pedig többen törekednek a fenntarthatóbb megoldásokra, az kötelezi a kormányokat is ezek támogatására.
A cikk eredeti változata az Európai Unió tudománykommunikációs portálján, a European Science-Media Hubon jelent meg angol nyelven 2019. október 2-án.
qubit
