Ferenc pápa a mai napon tiszteletét teszi a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson.
A Vatikán Twitter-oldala szerint a pápa repülőgépe 6 óra 9 perckor szállt fel a római Fiumicino repülőtéren. Közben 7 óra 45 perckor pedig sikeresen landolt az egyházfőt szállító repülőgép a Liszt Ferenc repülőtéren.
Mindenki ezt olvassa most!
Már két órával a Ferenc pápa által pontifikált szentmise előtt, hatalmas volt a tömeg a Hősök terén és környékén. A legtöbben az Oktogonnál szálltak le a tömegközlekedési eszközökről és próbáltak tovább menni, vagy egy igazán jó helyet foglalni,ahol a kivetítőkről láthatják a különleges eseményt. Sokan zászlókkal érkeztek, a lobogókon fel van tüntetve, hogy tulajdonosa honnan jött. Az sem ritka, hogy valaki széket is hozott magával, hogy kényelmesen töltse a várakozását óráit.
A beszéd előtt megköszönték a pápának a részvételt.
Ferenc pápa beszédét imádkozással kezdte. Erdő Péter pedig olaszul köszöntötte a jelenlévőket, feliratozás a helyszínen nem volt.
Fülöp Cezáreájában Jézus megkérdezi a tanítványaitól: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Ez a kérdés sarokba szorítja a tanítványokat és fordulatot hoz számukra a mester követésében. Jól ismerték Jézust, nem voltak már kezdők, hiszen közel álltak hozzá és tanúi voltak számos csodájának, ámulattal hallgatták tanítását, és mindenhová elkísérték. Mégis, nem úgy gondolkoztak még, mint Ő.
Mindenki ezt olvassa most!
Hiányzott még a döntő lépés, amely elvezet Jézus csodálásából Jézus követésére. Az Úr ma is rászegezi a tekintetét mindannyiunkra és személyesen felteszi nekünk a kérdést: „Ki vagyok én valójában a te számodra?” Ki vagyok a te számodra? Ez egy olyan kérdés, amely mindannyiunktól nem csupán egy pontos választ vár el a katekizmus alapján, hanem személyes, életünkkel adható választ – kezdte a beszédét Ferenc pápa.
Ebből a válaszból születik meg a tanítványi kapcsolat megújítása. Ez három lépésben megy végbe a tanítványoknál, és mi is megtehetjük ezeket:
- Jézus hirdetése
- A döntés Jézussal
- Jézus nyomában járni „Távozz előlem sátán!” – így téríti észhez Jézus Pétert egy erőteljes, szigorú paranccsal. Ám amikor az Úr megparancsol valamit, valójában ott van ő maga és kegyelmével segít megtenni, amit kér. És Péter elfogadja a kegyelmet és „tesz egy lépést hátra”. A keresztény útja nem a siker ostromlása, hanem éppen azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, s ez megszabadít attól, hogy a középpontban legyünk, ki tudunk lépni középről. Ekkor ismeri fel Péter, hogy a középpont nem az ő Jézusa, hanem az igazi Jézus. Bár elbotlik még később is, de megbocsátásról megbocsátásra egyre jobban felismeri az Isten arcát. És így eljut a Krisztus iránti terméketlen csodálattól addig, hogy valóban követi Krisztust.
Mindenki ezt olvassa most!
A pápa a beszédében arra kéri a híveket, hogy engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, akiket tiszteltek, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Csakúgy mint ők, mi se elégedjünk meg kevéssel: ne érjük be egy olyan hittel, amely csak a szertartásokból és az ismétlésekből él. Nyíljunk meg a megfeszített és feltámadt Isten botrányos újdonságára, aki megtört kenyérként életét adja a világért. Akkor örömben fogunk élni és örömet viszünk mindenhová.
blikk
