A dolog már csak azért is különös, mert az orosz hadsereg mintha egyre kevésbé szeretné ezt a tankot, amit inkább exportra szánnak. Viszont mindennek talán nem is az Armata képességeihez van köze, inkább ahhoz, hogy az oroszok már minden létező harckocsit a frontra küldenek.
Minden lényeges hír a háborúról!
Látszólag beigazolódott a papírforma, a tank, ami elméletileg megnyerheti ezt a háborút, megjelent Ukrajnában – a valóság azonban ennél némileg összetettebbnek tűnik. Kezdjük is az elején: az orosz alapharckocsi (angolul: main battle tank/MBT), a tankok következő generációja megjelent Ukrajnában – mint azt a 19fortyfive írja. A hírnek két (igaz, korántsem betonbiztos) forrása is van: egyrészt az IntelSky Twitter oldal, amely egyébként elsősorban harci repülők útvonalait követi, és több nyugati lap is idézte már őket (az ő bejegyzésük látható lent). Másrészt ez a Telegrammra feltöltött videó.
Ezek szerint a T–14 Armatát október 8-án vették észre Luhanszk környékén egy falu mellett. Mindez természetesen lehet szándékos szivárogtatás, orosz propaganda, de valójában annak sincs túl nagy jelentősége önmagában, ha ez az MBT tényleg megjelent a háborúban, sőt sokkal inkább mutathatja azt, hogy az orosz hadsereg mennyire kivérzett. Mielőtt azonban erre rátérnénk, lássuk gyorsan a tank képességeit (amiről korábban amúgy részletesebben is írtunk):
Minden lényeges hír a háborúról!
Az orosz Uralvagonzavod által fejlesztett eszköz a tankok következő, 21. századi szintjét jelenti elméletileg legalábbis – a nyugati tankokhoz hasonlóan alacsonyabb sziluettel tervezett harckocsit nehezebb eltalálni, ráadásul 3-fős legénysége is elég komoly biztonságban van. Az oroszok ugyanis régóta automatikára bízzák a löveg újratöltését (ezt a megoldást követik most az amerikaiak is az AbramsX-szel), így sikerült egy fővel csökkenteni a személyzet számát. Azonban ebben a tankban a legénység egy elkülönített, páncélozott fülkében ül a jármű első részében, relatíve távol a 125 mm-es ágyútól és a muníciótól. A személyzetet őrző fülke többrétegű páncélborításával elvileg bármilyen lövedéknek ellenáll, amivel csak el lehet ezt az eszközt találni, így biztosítva a katonák túlélését. A tank első része ezen kívül aktív védelmi rendszerekkel is fel lesz szerelve – vezérelt tankelhárító lövedékek, rakéták vagy gránátok sem jelenthetnek gondot, a rendszer ezeket mind képes blokkolni. Magyarán az Armata a tervek szerint épp az Ukrajnában sűrűn használt tankgyilkos eszközökkel szemben élvez védelmet.
Az Armata további újdonságai: a „Mantiya” álcázórendszer radarelnyelő festéket jelent – a tankot így nehezebben lehet majd detektálni. Míg a (természetesen hőérzékeléssel és infravörös célzással felszerelt) kamerarendszer 360 fokos látószöget biztosít a tank körül – a rendszer persze minden napszakban, bármilyen időjárási körülmények mellett is működik. A T–14-et kicsit talán a szovjet időkből örökölt katonai doktrína szellemében villámháborúra tervezték – a 48 tonnás szörnyeteg 88 km/h-ás sebességgel képes kiépített úton haladni, vagyis (továbbra is elvileg) gyorsabb, mint a T–90 vagy az M1A1 Abrams. A tankban 1500 lóerő dohog, és 500 kilométer a hatótávja. A T–14 Armata ráadásul nem csak egy tank, hanem egy teljes fejlesztési platform: páncélozott csapatszállítók és egyéb harci jáműveket fognak erre épülni (majd egyszer valamikor).
A tisztelt olvasóban felmerülhet, hogy miként lehet ezt a „technológia-éhes” szerkezetet a nyugati szankciók ellenére gyártani. Nos, úgy tűnik, hogy sehogy, legalábbis nagyobb számban semmiképp: Moszkva eredetileg 2000 Armatát szeretett volna 2025-re, darabját 4 millió dollárért – ezt követően már csak 132 T–14-gyel terveztek, igaz, jóval előbb: tehát 2020-ra. Jelenleg annyit tudni, hogy ebből a tankból csak nagyon korlátozott számban áll rendelkezésre. Épp ezért jó kérdés, hogy ha valóban beküldték az Armatát a háborúba, akkor miért pont most? Annyi biztosan nincs belőle, hogy önmagában megfordítsa a csaták kimenetelét, viszont felmerül a kockázata, hogy az eszköz az ellenség kezére jut, és így végső soron minden technológiai húzás a NATO-nál köt ki, mint arra példa az épségben elfogott T–90-es:
Minden lényeges hír a háborúról!
Mint arról a Bussiness Insider ír, Oroszország kicsit mintha el is engedte volna ezt a tankot, és inkább már exportra szánja, mint a saját hadseregének. Erre utal, hogy a páncélos forgalmazója, a Rosoboronexport megpróbált vevőket találni a harckocsikra az orosz állam által támogatott Army 2022 katonai expón. Nem kizárt, hogy az Armata most Ukrajnában épp ezért inkább demonstratív célokat szolgál, hogy minél több vásárlót lehessen azzal becsábítani, hogy a páncélos már egy tényleges háborút is megjárt (elvileg 2020-ban bevetették már Szíriában is, de azt nehéz a szó klasszikus értelmében háborúnak nevezni). A tank oroszországi jövőjével kapcsolatban a BI idézete alapján az orosz katonai magazin, a VPK sincs épp derűs véleménnyel, mint írják:
„Az Armata számos új technológia és rendszer túszává vált. Eleinte rendkívül innovatívnak tűnt, és kirobbanó érdeklődést váltott ki. De a jármű mérhetetlenül drága volt. Ennek eredményeként a Honvédelmi Minisztérium arra a következtetésre jutott, hogy nem kell sietni a nagy mennyiségű Armata beszerzésével. A hangsúlyt pedig a T–72, T–80 és T–90 harckocsikra kell helyezni, kihasználva a még a szovjet időkben beléjük épített hatalmas modernizációs potenciált.”
A helyzeten tehát a szankciók nyilván rontanak, és némileg az orosz helyzetről is elárulhat valamit, hogy már a fentebb említett T–72-es, T–80-as no pláne T–90-es tankok modernizációja sem tűnik elegendőnek. Jelenleg ugyanis a régi szovjet T–62-esek felújítása van terítéken méghozzá nem is éppen kis mennyiségben: az oroszok 800 ilyen páncélosról vakarnák le a rozsdát. Az információk szerint ezeket a harckocsikat Ukrajnába szánják. Mindez nem meglepő annak fényében, hogy már szeptemberben kiderült, hogy Szíriából éppen ilyen T–62-eseket csoportosítanak át az ukrán frontra, de Tádzsikisztánból és Líbiából is ilyen harckocsit küldenek a háborúban álló szomszédunkba. További adalék, hogy néhány napja derült ki, hogy az oroszok a hozzájuk felújításra érkező indiai T–90 Bhishma tankokat sem küldték vissza Indiába, hanem Ukrajnába vezényelték őket.
Látszólag tehát az oroszok mindent Ukrajnába küldenek, aminek lánctalpa van, talán a veszteségek pótlására, talán mert inkább mennyiséggel gyűrnék le az ukrán tankelhárítást (miközben a legénység túlélése lekerült a fontossági lista éléről), vagy az is lehet, hogy mindkét ok közrejátszik.
Kép: wikimedia.commons/Boevaya mashina
raketa
